2012. november 7., szerda

Óriásszáj, máladozó falak, világutazók, avagy életképek a hetedik kerületi romkocsmanegyedből


A következő palotás poszt előtt, nehogy megunjatok, jöjjön valami egészen más. Néhány évvel ezelött, amikor az egyik romkocsma felé botladoztunk a mindenféle végtermékkel teli járdán, dühösen megfogadtam hogy többé be nem teszem a környékre a lábam. Ezt tartottam is egy ideig, de ebben az évben már teljesen más arcát mutatta a VII. kerület és bár még mindig van egy sor dolog ami nem tetszik, az egyik kedvenc fotóhelyszínemmé vált. (A város legretkesebb utcája címet pedig a Paulay Ede utcának adományoztam). 
Sok portré, divat, street és polaroid fotózást csináltam az utcákban, mert a máladozó vakolat tökéletes háttér tud lenni és amúgy is jó a hangulat, ha pedig megszomjazunk, pár méteren belül találunk valami helyet. A fennti kép is egy romkocsmában, egészen pontosan a  Fogaskertben készült, egy hosszú fotózást követően. Azonnal tudtam hogy ezt a hatalmas szájat és a falból kinövő fát meg kell örökítenem.
De jöjjön néhány infó a területről. Tudtátok, hogy ez a város legkisebb és egyben legsűrűbben lakott kerülete is?







Rengeteg érdekesség kapcsolódik az utcákhoz. Az Akácfa utca például anno meglepő módon az ide ültetett akácfákról és az ugyanilyen nevű étteremről kapta a nevét. Megnézném az utcát ahogy virágzó akácok állnak sorban...A kerület bővelkedik híres lakókban is, a Damjanich utcában találkozhattok Karinthy Frigyes és Xántus János természettudós, világutazó emléktáblájával. Xántus János igazán kalandos életutat járt be, a 48-as forradalom után a hadifogságból egészen Amerikáig szökött, ahol bejárta a vadnyugatot, találkozott az indiánokkal, meglátogatta az aranybányákat és mindezek mellett komoly karriert épített mint természettudós, mérnök, egyetemi tanár, mexikói konzul. Na ez a nem semmi...




A mai Síp utcában anno egy majorság állt plusz a Dob utcával határos sarkon egy kocsma, aminek a neve a "Vademberhez" volt, szép kis hely lehetett...Később egy dohánygyár is működött itt. Nem túl meglepő módon a Dob utca is az egykor itt álló Három Dob Vendéglőről kapta a nevét. Úgy látszik akkoriban divatos volt a vendéglőkről és fogadókról elnevezni az utcákat. FOLYT. KÖV.



3 megjegyzés:

  1. De jó, hogy erről írtál! :) A VII. kerületnek van egy jellegzetes, más kerülettel összetéveszthetetlen hangulata. A nagy száj kép első ránézésre egy más nézőpontot hozott elő: mintha egy nappali nagy fehér kövén, egy piros száj alakú kanapét látnánk felülnézetből, oldalt valami zöld szobanövénnyel. :) Nagyon jól sikerült fotó!

    VálaszTörlés
  2. Zseniális a látásmódod! :) Tetszik! Grat!

    VálaszTörlés