Ahogy azt a sorozat első részében említettem, nemrég a Design Hét szervezésében részt vettem a "Lotz Károly freskói pesti palotákban és közintézményekben" elnevezésű sétán, amelyet Bellák Gábor, a Nemzeti Galéria munkatársa tartott. A Károlyi palota bemutatása után jöjjön most egy újabb különlegesség, a Saxlehner palota.
A háromszintes épület eklektikus stílusban épült 1886-ban. Tervezője az a Czigler Győző volt, akinek többek között például a Széchenyi fürdőt is köszönhetjük.
Saxlehner András kezdetben posztókereskedéssel foglalkozott, az övé volt a jól menő Váci utcai "Fekete Kutyához" elnevezésű bolt. 1862-ben fedezte fel azt a budai keserűvíz forrást, amire később ásványvíz forgalmazással foglalkozó vállalatát alapította. A Hunyadi János keserűvíz annyira kedvelt volt, hogy még New Yorkban is létesítettek irodát, a legsikeresebb években a forgalmat 6 millió üveg felett számolták.
Felesége, Emma tanárnőnek tanult de aztán inkább az operaénekesi pályát választotta. Első fellépése 1867-ben volt a Nemzeti Színházban. Visszavonulása után ismét a tanítás felé fordul és zenét oktatott.
Az épületben található Lotz Károly freskók és egyéb díszek is az ásványvízről szólnak.
Az egész épület, már a lépcsőháztól kezdve gazdagon díszített és ez csak fokozódik, amikor a belső termekbe lépünk.
Az első emeleten voltak a lakosztályok, a palota hátsó részében az irodák, a felső emeleten pedig drága bérlakások.
Visszatérve a lépcsőházba és tovább haladva további érdekességek fogadnak:
Ez a palota volt az egyik legszebb, amiben eddig Pesten jártam, nektek is tetszett?. FOLYT. KÖV.
Nagy szerelmese vagyok ennek az épületnek! Köszönöm a plusz információkat is, amiket nem tudtam korábban! A képek nagyon jól sikerültek; a totál tapétás, felső dísszel a kedvenc ;)
VálaszTörlésHű, minden részlete kidolgozott, nagyon király hely... Nekem pedig az utolsó kép a kedvencem;)
VálaszTörlésKöszi kedves blogbarátnék! :)
VálaszTörlésJó újra látni ezt a házat. Sokáig itt működött az első emelet egyik lakásában a Postamúzeum, egyik kedvenc múzeumom volt, furcsa ezeken képeken látni az üres termeit. Soxor vittem oda külföldi turistákat, igaz, 1-2 tárgy kivételével a postamúzeum felejthető volt, de a nénik mindig szivesen meséltek arról, milyen is volt a nyagypolgári élet az Andrássy út fénykorában, fél óra alatt rengeteget lehetett tanulni a városról. A ház dekorációjában (a kandallón, a lépcsőház kövezetében sok helyen) benne van a családfő monogramja. (A.S.) sok különös részletet felfedeztem az évek során, pl a 3 emelet gangra néző oszlopai felfelé egyre díszesebben lesznek (alul dól, felül már korithoszi) a gangra kilépve ez jól látszik...sajnos a postamúzeum kipaterolása óta nem tudom hogy lehet bejutni a házba. Valaki megvette, nem is értem ilyen védett épüetet hogy ehet eladni, le volt pacsizva. Káááár. Gratulálok a Bloghoz. Alexa
VálaszTörlésÉn is nagyon szerettem a Postamúzeumot, és nagyon sajnálom, hogy bezárt. Ráadásul még a palotába sem lehet bemenni! És nem akármelyik lakásban, hanem magában a palota tulajdonosi lakosztályában volt a múzeum! Az oszloprendek elrendezése, kedves Alexa, pedig egyáltalán nem meglepő, mivel a loggiáknál általában mindig a legnagyobb teherbírásút, a zömök dórt rakták legalulra és legfelülre pedig a karcsú korinthoszi került (ezt a neves 16. századi olasz építész, Andrea Palladio bővebben is kifejti "Négy könyv az építészetről" c. művében.) Egyszóval tényleg nagy hibát követtek el a tulajdonosok azzal, hogy épületet -amely ráadásul műemlék- eladták... (De jó lenne, ha legalább egyszer besurranhatnék...)
VálaszTörlés