2013. július 23., kedd

Látogatás a Dreher Sörgyárban

A gyáraknak semmi mással össze nem hasonlítható hangulatuk van. Furcsa formák, gépek és érdekes szerkezetek, minden fotós számára inspiráló helyszín.


Ha visszagondolok a Dreher Sörgyárban tett látogatásomra, az első ami az eszembe jut, az ILLAT. Valami egészen jellegzetes és finom illat lengte be az épületkomplexum minden helyiségét. A maláta nem igazán italra emlékeztet, inkább valami egészen különleges ételre, leginkább cukrozott pörkölthez tudnám hasonlítani.


Dreher Sörgyár története

Dreher Antal Németországban és Angliában tanulta a sörgyártás rejtelmeit, majd hazatérve 1862-ben megvásárolta Kőbányán a telepet. Antal igazi szakember volt, aki még saját fejlesztésű sörrel is dicsekedhetett. A vásárlás után hamarosan fia, Ifj. Dreher Antal, később pedig az ő fia, Jenő vette  a kezébe a sörgyár irányítását. Sikerrel vezették a családi üzletet és sorra halmozták az elismeréseket. Ezt a sikert állította meg aztán a világháború. A gyár igyekezett alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez: csokoládé és likőr gyártásba kezdtek.


A sör kiszállítása nem volt egyszerű annak idején. Vidékre tankautóval vitték, ahol aztán tartályokba szivattyúzták és amikor már nem habzott, osztották tovább. Volt idő, amikor akkora sörhiány volt Magyarországon, hogy fel kellett rá iratkozniuk az embereknek a boltokban, ha hozzá akartak jutni.
Az évek teltek és a rendszerváltás után részvénytársasággá alakult a gyár, majd végül felvásárolta Dél-Afrika egyik vezető sörvállalata.




A Dreher Sörgyár területe

A kis  történelmi áttekintés után, lépjetek be velem a gyár területére.
Ugye mindenki szereti a sört? :) Amikor belekortyoltatok egy doboz hideg Dreher sörbe, jutott már eszetekbe, hogy vajon honnan származik és milyen körülmények között készül? Most beleshettek a képeken keresztül a legelzártabb helyekre is.
A gyár területe hatalmas, mintegy 120 ezer nm és a sörgyár épülete mellett a legfeltünőbb elemek a hatalmas szürke tartályok.



Több hatalmas épület is áll a telken, mintegy a fele jelenleg kihasználatlan, a főépület viszont egészen gyönyörűen fel lett újítva. A kastélyszerű házban helyet kapott egy múzeum is, ami szabadon látogatható jelképes belépődíj ellenében.
Az egyik legszebb része a gyárnak a szecessziós elemeket is felvonultató főzőház. A Zsolnay csempékkel kirakott fehér teremben hatalmas és csillogő régi rézüstöket találunk. Itt kiderül az a meglepő tény is, hogy a sörgyártáshoz nem a budapesti hálózati vizet hasznosítják, hanem a saját kút- és víztározójukat. Kell a víz bőven, hiszen ilyenkor nyáron nagyjából ötször annyi sör fogy el mint egyébként.



Belestünk az egyik leghűtöttebb helyre is, a nyílt erjesztőkádakhoz:



Nem gondoltam volna, de az emeleteket összekötő régi lépcsőket ilyen szívecskés korlát dísziti:


A vezetőnk tudta hogy mi kell nekünk és felvitt minket a tetőre, padlásra, tetőteraszra is. A kilátás szép volt én pedig magamban némán ujjongtam, hogy a Dreher Sörgyár tetejére is feljutottam.




Az is kiderült, hogy kik voltak azok a léhűtők.
Ma azokra használjuk ezt a szót, akik lusták, de valójában a sörgyárból indult el  a kifejezés. Az érlelődő sört hűteni kellett és a léhűtő munkások dolga volt, hogy álljanak a nyitott ablakok mellett és vigyázzanak arra, hogy meglegyen a megfelelő természetes légáramlás. Valóban nem volt túl nehéz feladat... Persze minden sörgyári munkás őket irigyelte.


A sétánk a gyár saját bárjában ért véget, ahol megkínáltak minket egy kis sörrel, aminek a hosszú túra végén mindenki örült. Ha ti is ellátogatnátok ide, megtehetitek.. A belépő 1300 Ft, ami nem sok ezért az élményért, további infó a Dreher oldalán:

http://www.dreherrt.hu/portal/sortura.php

A túrán az Építész Továbbképző jóvoltából vehettem részt és külön köszönet a remek vezetésért Vincze Ernőnek!!
A posztot kiemelten ajánlom Farkas Imrének.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg. 




2013. július 18., csütörtök

Vajdahunyad vára Budapesten 1. rész: A kerengő

Mindenki, aki a budapesti Vajdahunyad várában jár, vágyakozva les be a kolostori kerengőbe. Ez a titokzatos hely vastag vasrácsokkal van elzárva a látogatók elől és engem is meglepett, mennyire nehéz volt ide bejutni fotózni.
De sikerült és nem csalódtam... Ha ti is szeretnétek megnézni, amennyire én tudom, erre  két lehetőségetek van. Bérleti díjat fizettek vagy kihasználjátok a Múzeumok Éjszakáját, ahogyan én is tettem, ilyenkor ugyanis szabad a bejárás mindenki legnagyobb örömére. 


Belépve azonnal megragadja a figyelmet a Harry Potteres hangulat. A román kori kerengő díszei első és második ránézésre is meglepőek. Az oszlopokon szomorú, töprengő arc bámul ránk és egy komolyan félelmetes "boszorka" is riogatja a betérőket. A legtöbb dísz és oszlop középkori magyarországi műemlékek részleteinek másolata.


Maga a kerengő egy zárt udvar szinte teljesen benőve növényekkel, középen pedig egy gazdagon faragott kúttal. Ami nem úgy tűnt, hogy működőképes lenne, cserébe viszont jól mutatott. Nem árt tudni, hogy a kerengők alapvetően arra szolgáltak, hogy a szerzetesek körbe-körbe járva elmélkedjenek és imádkozzanak. Biztosan nem nehéz elérni az áhítatos hangulatot egy ilyen helyen. És a szédülést.


Bár a képeken nem látszik, éppen borkostoló folyt a falak között és tele volt emberekkel, ezért igazán sokat kellett trükköznöm a fotózás során.


Ahogy készítettem a képeket és próbáltam megtalálni a legjobb témákat, végig zavart valami. Először azt hittem hogy csak az ijesztő szobrok az oka, de aztán rájöttem hogy mi nem stimmel. Nézzétek meg jól a felső képet, észrevesztek valami oda nem illőt?




Elárulom a megfejtést: a rózsák. Tele van az egész kert apró fejű barackszinű rózsákkal, csakhogy az örökzöld levelekből nőnek ki, sehol nem látni a növény többi részét. Ha jobban megvizsgáltam volna őket, előbb-utóbb biztosan találok egy Made in China címkét. A kerengő virágai ugyanis műanyagok. Szerencsére azonban nem feltűnő ez az oda nem illőség, sőt, fotókon kifejezetten jól mutatnak.



Találtam néhány oszlopot, amit éppen egy óriás halszerű lény próbált lenyelni.



Mindenkinek ajánlom,hogy legalább egyszer térjen be ide, mert a hangulat semmivel sem összehasonlítható és nagyon szép. A Vajdahunyad várából hamarosan még több kép következik, előkészületben a Mezőgazdasági Múzeum épülete, ami még érdekesebb lesz!

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg. 

2013. július 8., hétfő

Különleges helyen, a Kossuth téri építkezésen jártam



A Várkert Bazár után most egy újabb, hasonlóan különleges, felújítás alatt álló helyszínen jártam: a Kossuth téren.
Van abban valami egészen lenyűgöző, amikor egy olyan helyet fedezhetek fel, ami már soha többé nem lesz ugyanaz. Önkéntelenül is eszembe jutnak a jövő városfotósai, akiknek ez már történelem lesz, olyan mint most nekünk a Fortepanos régi képek nézegetése. A változás lefotózásával egy kicsit talán én is részesévé válok ezeknek az eseményeknek és ez tök jó érzés.


Az új Kossuth tér tervei nagyon ígéretesek és már most ki merem jelenteni, hogy mindenki imádni fogja.
Először is, lesz egy látogatóközpont büfével és kiállítótérrel, és végre nem az utcán fognak kígyózni a sorok.



Kicsit féltem, nehogy itt is a mostanában olyan divatos csupa beton tervekkel szembesüljek, de szerencsére nem így lett. Lesz itt például szökőkútra hasonlító vizes rész. Ez konkrétan néhány centi vizet jelent, ami azon kívül hogy jól mutat, le is hűti majd a levegőt a maihoz hasonló nagy nyári melegben. Arról nem is beszélve, hogy az én és a többi fotós egyik kedvenc témája lesz a víz felszínén tükröződő Parlament.


Végre-végre az Országház és a Duna közötti részen lehet majd sétálni. A burkolat is izgalmas lesz. Aki az elejétől követi a blogom, még emlékezhet arra, milyen sokáig kerestem-fotóztam a fakockás projektben a régi, már csak kevés helyen fellelhető útburkolatokat. A Kossuth téri munkálatok közben találtak régi kockaköveket, ráadásul olyan mennyiségben, hogy ezeket fel is tudják majd használni. Így a megújított régi burkolaton sétálhatunk majd ezen a területen.




Szerepel a tervek között egy monitorhajó kihelyezése is, ami megint csak nagyszerű ötlet. És a blog profiljánál maradva elárulom, hogy újabb nagyszerű fotótéma is.






Belegondoltatok már, milyen lesz a város ha elkészül és megnyit a Várkert Bazár, a budai várnegyedben a volt Honvéd Főparancsnokság és a megújult Kossuth tér? Szerintem elképesztően jó hely lesz. Ugye ti is várjátok?

Köszönet Wachsler Tamásnak, a Steindl Imre Program vezetőjének a bejárásért és az élményért!

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg. 

Ha még nem tetted, olvasd el el ezeket is:
Várkert bazár: 
http://checkmybudapest.blogspot.hu/2012/10/imadatom-targya-varkert-bazar.html

Honvéd Főparancsnokság: 
http://checkmybudapest.blogspot.hu/2013/02/haboru-es-beke-vagyis-romos-volt-honved.html