2016. január 4., hétfő

2016: Check our Budapest!

Néhány évvel ezelőtt egyedül indítottam útjára a blogot azon egyszerű oknál fogva, hogy fotósként a képeimmel megmutassam azt, amit a hétköznapok forgatagában nem mindig veszünk észre: ez a város gyönyörű és tele van izgalmas helyekkel. 
Idővel a blog kinőtte magát és mivel én a fotózáshoz értek, az íráshoz viszont sokkal kevésbé, kézen fogva Kucsera Lilla újságíró kollégámmal elhatároztuk, hogy teljesen megreformáljuk a Check My Budapestet.
Az én képeim és az ő írásai még színesebbé, érdekesebbé varázsolják a blogot és az építészeten kicsit túlnyúlva, kiegészülünk portrésorozatokkal, érdekes arcokkal, eseményekkel, tippekkel, ötletekkel, bemutatókkal és természetesen olyan budapesti helyszínekkel, melyeket még talán soha sem láttatok.
Újra és újra felfedezzük a várost, ahol minden embernek és minden épületnek meg van a maga kis története, mi pedig közös erővel a fotókon és a bejegyzéseken keresztül szeretnénk elmesélni őket nektek.
Érdemes lesz tehát követni minket, hiszen hamarosan jelentkezünk 2016 új felfedezéseivel…
Addig pedig, ismerjetek meg minket kicsit jobban....

Fotók, a blog alapítója: Nagy Anita

Hét éve profi fotósként örökítek meg magam körül mindent, ami felkelti az érdeklődésem. Az építészeti fotókon kívűl szinte minden más műfajban otthonosan mozgok, legyen az műtermi családi fotózás, rendezvény vagy éppen esküvő. Képeimmel magazinokban is találkozhattok és hogy a művészibb énem is kifejezésre jutassam, polaroid képeim már számos galéria falán lógtak. Szeretek utazni, koncertekre járni és legnagyobb vágyam, hogy sikerüljön valami maradandót alkotnom. 
Még több rólam: www.anitanagy.com
E-mail: nagyanitafoto@gmail.com




Írások: Kucsera Lilla
Kucsera Lilla vagyok. Szeretek informatívan szórakoztatni és szórakoztatóan informálni.
A megszállott művészlelkek közé sorolom magam, éppen ezért önkifejezésem leghatékonyabb módjának az írást és a zenét tartom. 3 éve foglalkozom komolyabban újságírással, de főbb tevékenységeim közé tartozik a kreatív kampányok tervezése és kivitelezése, reklámszövegek, weboldalak szövegezései, gerilla-marketing akciók eltervezése, lebonyolítása, valamint burkolt PR kampányok és nyílt sajtóközlemények írása is, melyeket vállalati PR és sajtóreferensi pozíciókban sajátítottam el.





2015. december 28., hétfő

Bazi Bazár – kincsesbánya a Bálna gyomrában

Hogyan lesz az antik szoba-wcből a hollywoodi filmek főgonoszainak elegáns italtartója? Tudjátok az, amelyikből előkerül az ezer dolláros bourbon és megkínálják vele leszámolás előtt az áldozatot…

Van egy hely a Bálnában, ahol a 100 éves, szebb időket látott tömör fából készült állatbontó hastokból, és egy egykori varrógéphez tartozó vaslábból gyönyörű, toszkán stílusú vintage dohányzóasztal készül. Ez a hely a Bazi Bazár, ahol Nagy Katalin tulajdonos és régiség-rajongó vezetett körbe minket a saját gyűjtögetésű kincsesbányájában, illetve bazárjában. 



„Mi régi dolgokat értelmezünk újra, innen is jön a szlogenünk: felújított régiségek, múltidéző újdonságok.” – árulja el Katalin. Miközben a számára legkedvesebb antik tárgyakról faggatom, lassan körvonalazódik, hogy az 1 éve megnyitott Bazi Bazár lényege, hogy egyszerűen minden régiség szerethető. Ahogy Katalin mondaná: „a tárgyaknak egytől egyig saját történetük van. Történetek, amik észrevétlenül is megragadják a figyelmet, amik elvarázsolnak, amik miatt igazán beléjük szeretünk.”



Amíg Katalin körbevezet, én azon tűnődöm, hogy ki tudja hány ember ülhetett azon a robusztus, tömör fa széken? Mi lenne, ha a zongoralábú asztal mesélni tudna? Anita nem győzött fotózni. Katalin gondosan, csak a legizgalmasabb darabokat szerzi be, így már csak a bolt hangulatáért is érdemes betérni.



Átfest-visszacsiszol-ráfest

„Az átalakításban jómagam mellett egy öntőmester és egy asztalos is segédkezik, illetve most már van kárpitosunk, üvegesünk és varrónőnk is.” – árulja el Katalin, aki eredeti szakmáját tekintve faszobrász, és a bezsákmányolt régiségek java részét ő alakítja át a saját kezével. „Nehezen tudok nemet mondani egy régiségre. Amiben meglátom a fantáziát, már jön is a Bazi Bazárba. Sajnos nagy hátránya a túlzott szerelemnek, hogy nehezen válok meg 1-1 kincstől.” – mondja nevetve.
Érthető. Ott vannak például a (nagy közönségkedvenc) bohémra festett-csiszolt sámlicskák, vagy a hatalmas kulcsok, amik ki tudja, mit nyitottak egykor. Anita kedvence a fényképszélező, melyet a Komlós testvérek készítettek és még eredeti szabadalmi pecséttel is ellátták, vagy az én személyes kedvencem a komatál, mint porcelán, de leginkább, mint műfaj. Egykor ugyanis ebben vitték át a szomszédnak, barátnak stb. vidéken a kóstolót egy-egy nagyobb lakomából, így fontos szerepet töltött be az emberek életében: összetartotta a közösséget.
Sajnos ma már ez nem jellemző, de a szépség abban rejlik, hogy 1-1 ilyen vintage darab visszahozhatja ezeket a régi, kedves szokásokat. A komatál pedig rád néz, és azt mondja: „Hé! Csináld te is, ha már megvettél!”


Kútkerékből tükör, traktorülésből szék, spalettából térelválasztó. Mindegy, hogy mi volt ezeknek a tárgyaknak az eredeti funkciója, a Bazi Bazárban stílustól és kortól függetlenül új értelmezést nyernek és életre kelnek a régiségek. 

Írás: Kucsera Lilla 
Fotó: Nagy Anita (www.anitanagy.com)

2015. december 22., kedd

Sörforradalom a Bálnában: egy lépéssel a kézművesség előtt

Van egy hely, ahol a nők parfümként (is) használják a pálinkát, ahol a nemzetgazdasági minisztérium emberei Belgára buliznak időnként és ahol sörfőző mesterek nemek szerinti aránya a nők javára dől el.
A Jónásban találkoztunk Reketye-Trifán Zoltánnal, aki bátyjával együtt a Reketye Kisüzemi Sörfőzde és a Jónás atyja. Miközben a kartársnőt ízlelgettük ő beavatott minket a sörfőzés rejtelmeitől kezdve a hazai piaci viszonyon át egészen a Cocoa Porterig.


Olyan általános örök igazságokból kiindulva, mint a „túl rövid az élet, hogy szar sört igyunk” vagy a „rossz sör az emberiség ellensége” nem is volt kérdéses, hogy mekkora potenciál rejlik a hazai sörfőzésben. A kérdés inkább az volt, hogy hol nyissunk helyet? „Olaszországi kalandjaim során megtanultam, hogy nagyban eldönti egy hely sikerességét az, ahogyan az ott dolgozók bánnak a vendégekkel. Veronában átvettem ezt a mentalitást, ami belőlünk hiányzik. Elképzeltem, hogy milyen lenne az a hely, ahová én is szívesen beülnék, ehhez jött egy kis plusz kézműves sör, piaci feltérképezés, majd 2 éve novemberben megnyitottuk a Jónást.” – meséli Zoli.

 Zoli, a Jónás tulajdonosa


„Jártunk a tengerentúlon és a balkánon is és szépen látszik, hogy a 70-es években indult sörforradalom honnan hová gyűrűzött el, mikor érkezett a nagy boom hozzánk, merre tart és milyen sikerességgel.” – mondja Zoli. Amíg az amerikai sörpiac közel 13%-át teszik ki a craft beer, nálunk ez csak 1-2% körül mozog, úgyhogy van még hová fejlődnünk. Fontos, hogy az emberek rájöjjenek arra, hogy minek vennék meg a 300 Ft-os import sört a boltban, amikor ott jobb magyar sör 400-ért?



„A kézműves jelenség már nem teremt értéket, sokan ráültek erre a vonalra, az emberek pedig csalódtak. Ez azonban azt is jelenti, hogy sikerült felhúznunk a fogyasztók igényszintjét és sokan már nem érik be azzal, hogy rá van írva a címkére, hogy kézműves. Hosszú távon pedig ez fogja meghatározni a piac alakulását. A kézművesség nem garancia a minőségre, mi pedig mindig is törekedtünk rá, hogy ez ne legyen kérdés.”


A hangsúly a sörkülönlegességeken van, amilyen a kedvencem a kartársnő is, vagy amelyik a kedvencem lesz, a kedden debütáló Cocoa Porter, avagy a ’vegyen hozzá egy kandallót’ téli kakaós fekete sör. „Ez egy édeskés pörköltes 7%-os sör, melyet 5 kg holland kakaóval főztünk, még október elején.” – árulja el a titkot Zoli.

Anita és Lilla, a bloggerek kóstolnak

Persze a szezonális sörszenzáció mellett kapható még kézműves szörp, bor, pálinka, (utóbbit nem csak inni, de parfümként is szeretik) vagy esetleg 25-30 éves bourbonok. Minden szigorúan a különlegesség és az elérhető ár jegyében.
„Van, akinek eddig csak a Borsodi, Dreher, stb. létezett és hirtelen csöppent bele a sörforradalomba. A lényeg, hogy olyan sört főzzünk, amibe ha belekortyol, azonnal rávágja, hogy: Jééééé! Ilyen is lehet egy sör?!”

Elérhetőségek:

www.facebook.com/jonaskezmuvessorhaz

Esemény: /www.facebook.com/events/1491727531137071/


Írta: Kucsera Lilla
Fotó: Nagy Anita

2015. október 21., szerda

Trónkövetelő a legszebb lépcsőház versenyben

Talán emlékeztek még a csupa arany Ybl lépcsőházra, amit itt a blogon mutattunk meg nektek és a rengeteg megosztásnak köszönhetően nagyon sokan megnéztétek. Egy rögtönzött facebook versenyen kikiáltottuk a legszebb budapesti lépcsőháznak, de felfedeztem egy trónkövetelőt...Hogy tetszik? :)


Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozzatok a blog facebook oldalához ITT.

Fotósra van szükségetek? Nézzétek meg képeim az www.anitanagy.com oldalon és írjatok a nagyanitafoto@gmail.com címre!

2015. október 8., csütörtök

Egy kémény belsejében járunk - Főtáv


Van abban valami szép és szürreális, ahogyan az óbudai vasbeton Főtáv kémény a város fölé magasodik. mindig is szerettem volna megnézni, milyen közelebbről egy ilyen építmény, és most végre lehetőségem nyílt rá, köszönhetően a Főtáv meghívásának. Lépjetek be velem a belsejébe...





A több mint 200 méter magas kéményt a 70-es években építették és belül egy lift visz fel a tetejére, ahol az ajtón kilépve nem mindennapi panorámába gyönyörködhetünk.


A távhő nemcsak a panellakásokat tartja melegen, hanem ezzel fűtik például az Állatkertet, vagy a Művészetek palotáját is. A távfűtésnek egyre inkább változik a megítélése, egyre többen fedezik fel az előnyeit. Erre a legjobb példa Bécs, ugyanis a város tudatosan szinte teljesen átállt a távfűtésre.




Miközben gyönyörködünk a kilátásban, felfedezzük hogy létezik a városban baseball pálya. Azt is megtudjuk kísérőnktől, hogy vércsék költöztek be a kéménybe, amiket az itt dolgozók nagyon szeretnek.




Különleges élmény egy kémény tetejéről, a magasból figyelni a várost. Minden évben, március 6-án tartják a Távhőszolgáltatás napját, amikor  számotokra is lehetőség nyílik egy kéménytúrára, ha elég gyorsan regisztráltok. Érdemes a dátumot már most beírni a jövő évi naptárba.







Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozzatok a blog facebook oldalához ITT.

Fotósra van szükségetek? Nézzétek meg képeim az www.anitanagy.com oldalon és írjatok a nagyanitafoto@gmail.com címre!

2015. szeptember 13., vasárnap

Szecessziós gyönyör az Iparművészeti Múzeum tetején...


A szecessziós építészet egyik legszebbje, Lechner Ödön főműve: ez az Iparművészeti Múzeum. A szikrázóan zöld tető régóta csalogatott magához és ezúttal végre alkalmam nyílt arra, hogy felmenjek és az ott látottakat nektek is megmutassam.



Erre a valóságtól elrugaszkodott, gyönyörű helyre a múzeum belsején áthaladva jutunk fel. Kevéssé közismert, de a most hófehér falakat egykor freskók borították, ám lemeszelték az egészet. Nehéz elképzelni milyen lehetett színesen, de ez a mostani vattacukor jelleg is igazán különleges.




Egy hosszan ívelő csigalépcső vezet fel arra a helyre, ami minket a leginkább érdekel.
 

A tető kétségtelenül az egyik leglátványosabb helye  a városnak. Ahogy a zöld és sárga Zsolnay cserepek és díszek egybeolvadnak az ég kékjével, bizony nem mindennapi látvány. Ezt aki tudta, anno ki is használta, így hamar felfedezzük a réges-régi véséseket az elkormolódott téglákon. Sokan feljöttek ide gyönyörködni, és ha már itt jártak, lenyomatott is hagytak, így 1944-ből és 1919-ből egyaránt találunk neveket és üzeneteket. Sokat.



A múzeum belsejéből nézve az egyik leglátványosabb elem a színes üvegkupola. Én most megtehettem, hogy a tetőről, azaz kívülről nézzem meg a kupolaszerkezetet. Egészen meglepően nézett ki, legalábbis én először láttam kifordítva kupolát.




Azért nem ment ez olyan könnyen, szükség volt hozzá némi remegő lábú létrázásra és lépcsőzésre...








A kifordított kupola után az egyik legmagasabb pont felé vettem az irányt. Ide egy keskeny és meredek lépcső vezetett fel, de sajnos ebbe a kis toronyba a galambokon kívül senki számára nem biztosított a bejárás. Viszont innen a magasból tudtam még közeli képeket készíteni a díszekről és az elém táruló panorámáról.









Barangolásunk ezzel befejeződött a tetőn, de találtunk még a múzeum kertjében is egy kis érdekességet, amit bárki megnézhet közelebbről. Ez bizony az eltávolított, életveszélyesnek minősített torony, ami itt kapott helyet. Szerintem nagyon jó ötlet, ha tehetitek, nézzétek meg.






Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozzatok a blog facebook oldalához ITT.

Fotósra van szükségetek? Nézzétek meg képeim az www.anitanagy.com oldalon és írjatok a nagyanitafoto@gmail.com címre!