2015. február 23., hétfő

Szomorú Vasárnap kávéház: vissza a vidám 30-as évekbe

Létezik egy magyar dal, ami külföldön is nagy népszerűségnek örvend és sikere a mai napig él. Énekelte Marylin Monroe, feldolgozta a Portishead és a sor hosszú...Seress Rezső örökzöld daláról, a Szomorú Vasárnapról beszélünk, amit ha egyszer meghallgattok, többé nem felejtetek el.
És hogy mi köze ennek egy kávéházhoz? Nagyon is sok...



A kívülről nem túl feltünő hely a romkocsmanegyedben, Seress Rezső lakóházától nem messze, az Akácfa utcában várja a vendégeket. Talán el is mentünk volna mellette azon a sötét estén, amikor felfedeztük, ha észre nem vesszük a világító neonfeliraton a nevet: Gloomy Sunday Cafe.




Mint Szomorú Vasárnap rajongók, azonnal megfogalmazódott a a gondolat, hogy ide bizony benézünk és így is tettünk.
A kedves fogadtatás, amiben a kávézó tulajdonosa, Csarankó László részesített Bennünket, megalapozta a hangulatot.
Miután magunkba szippantottuk a '30-as életérzést, feltettük első kérdésünk Lászlónak:


Honnan jött az az ötlet, hogy egy ilyen régi idők hangulatát megidéző kávézót nyissanak itt, a romkocsmanegyedben?



Hosszú éveken keresztül repülőgép irányítóként dolgoztam, majd amikor beköszöntöttek a nyugdíjas évek, a feleségemmel együtt úgy döntöttünk, valami egészen újba vágunk bele: egy kávézót vásárolunk.
Némi keresgélés után ráleltünk erre a helyre, ami a legendás Kispipa étterem része volt és Seress Rezső itt zongorázott utolsó éveiben. Ebből indult az egész történet...




A kávézó kialakításában egy remek designer segédkezett, aki a Petőfi Irodalmi Múzeumban is dolgozik, ő álmodta meg az enteriőrt. Egy ismerős pedig sok-sok életrajzi anyagot kutatott fel a számunkra, ezek a történetek most az asztalokon olvashatóak több nyelven. Igyekszünk a  30-as évek stílusát és nyugalmát visszahozni a kávézónkban.



                                                              Csarankó László

Ez részben a falakon látható régi Budapest képekben és a korhű bútorokban, zenékben nyílvánul meg. Maga a hely három szintből áll, létezik egy pincerész, a földszint  bárpulttal és a galéria, ami egy képzeletbeli szoba, régi újságokkal. Található itt 1930-ból egy német vekker, régi porcelántárgyak, kedves apróságok. Ugyanakkor más szempontból modernek vagyunk, beépített hangfalak és kettő wifink is van, hogy a pincében se maradjanak a kedves vendégek internet nélkül.



Mindenkit nagyon szívesen látunk a kávézóban, azokat is akik éppen magányosak és nem feltétlenül ülnének be valahova egyedül. A mai világban sokan bezárkóznak és nem mernek bemenni egy étterembe, kávézóba, elriasztja őket a zaj és a tömeg. A mi kávézónk a nyugalom szigete, ahol meg lehet pihenni, kicsit feltöltődni, olvasgatni a régi újságokat és elmerülni egy letűnt, kedves korban. 
Kínálatunkban igazi minőségi kávék, fantáziadús koktélok és sütemények szerepelnek, így mindenki megtalálja az ízlésének megfelelő ételt-italt. Két fajta kávét árulunk, 90% és 60 % arabica tartalmút, teákból pedig a Dilmach márkát kínáljuk, illetve különlegességünket, a sült teát is választhatják a vendégek. Igazi olasz forró csokinkat 5 féle ízben kínáljuk és mintegy 160 féle koktélt is árulunk, gyakorlatilag bámit elő tudunk állítani. Szeretjük az egyedi termékeket és a kifogástalan minőséget. 
Támogatjuk a kultúrát, így azt tervezzük, hogy fiatal művészek fotóit, festményeit állítjuk ki, rendezvényeket is szívesen fogadunk, kisebb esküvőket, családi eseményeket. 




Volt már olyan külföldi vendég, aki kifejezetten Seress Rezső miatt lépett a kávézóba?

Meglepő módon három kínai turista, ők elmondásuk szerint azért jártak a kerület ezen részén, mert szerették volna látni, hol íródott a Szomorú Vasárnap. De örömmel tapasztaljuk, hogy szinte mindenki ismeri ezt az örökzöld zenét, a mai napig nem kopott ki a köztudatból a dallam.




Beszélgetésünk itt befejeződött de vendégként mi még biztosan visszatérünk. Aki a különlegességeket, jó minőséget keresi és mindemellett egy kis nyugalomra vágyik a nyüzsgő romkocsmanegyedben, térjen be az Akácfa utcába és igyon egy finom kávét, miközben a hangszórókból szól: ...szomorú vasárnap száz fehér virággal...

Elérhetőségek:
https://www.facebook.com/gloomysundaycafe/info?tab=overview
http://gloomysundaycafe.com/

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozzatok a blog facebook oldalához ITT.
Fotósra van szükségetek? Nézzetek be a www.anitanagy.com oldalra!








2015. január 28., szerda

Világutazó, fotós és legfőképpen: tehetséges festő. Bemutatjuk Balogh Ádámot

A facebookon találkoztunk először Ádám festményeivel, nem is akárhogyan, saját műtermébe, privát szférájába invitált meg ismerőst és ismeretlent. A Nyitott Műterem nevű eseményre mi is ellátogattunk...


Szöveg: Dömötör Nikolett Fotó: Nagy Anita

Balogh Ádám hosszú éveken át dolgozott a banki szférában mint gazdasági mérnök. Tizenkét év után azonban úgy érezte: neki más úton kell járnia és élete merőben radikális irányt vett, amikor biztos megélhetéséhagyta ott a festészetért. Megérte kockáztatnia, hiszen azóta nemzetközi szinten is sikeres művész lett belőle. A Nyitott műterem-projekt keretében bepillantást nyerhettünk privát szentélyébe, ahol alkotásai születnek.




Első sikerélmény
Bár a kezdet nem volt könnyű, Ádám az első néhány évtől kezdve folyamatosan festett, sorra születtek a képei. Egy budapesti kiállítás alkalmával egy holland művészetpártolónak annyira megtetszettek az alkotásai, hogy felajánlotta: szívesen szervez számára kiállítást Hollandiában. Az ő számára is döbbenetes és meseszerű volt, ami ezután következett és amiről a legtöbb művész csak álmodik: külföldi mecénása két kiállítást is tető alá hozott, kint tartózkodása idején, közel két héten át vendégül látta, cserébe pedig semmit sem kért.
Az első külföldi bemutatkozás óta képei eljutottak Bécsen, Olaszországon, Spanyolországon, Londonon keresztül New Yorkig. Első díja, melyet a Ferrarai Estense kastélyban nyert el egy nemzetközi kiállításon, máig emlékezetes számára.



Műhelytitkok
Ádám soha nem képezte magát, és ezt nem is bánta meg. Azért folytattam, amit és ahogy elkezdtem, mert azt éreztem és mások is azt erősítették bennem , hogy eredeti, amit csinálok. Sosem másoltam. Ő maga fedezte fel, hogyan viselkedik az olajfesték a vásznon. A legkülönbözőbb technikákat alkalmazza, az ecseten kívül dolgozik festőkéssel, rongyokkal, az ujjaival és a körmével is.
Festményeinek nincsenek tervei, nem készít vázlatokat sem, alapvetően nem kompozíciókban gondolkozik: addig fest, amíg el nem ér egyfajta harmóniát. Ha meglát egy szép formát vagy akár egy foltot, képes köré felépíteni az egész képet. Munkája így teljesen a véletlenre van bízva, ő maga sem tudja, mikor, miből mi lesz.




A másik nagy szerelem: a fotózás
Ádám a festés mellett párhuzamosan kezdett el foglalkozni a fotózással. A festményeimen rögtön lehetett érezni, hogy van bennük valami misztikum, valami transzcendens, spirituális. A fotók esetében el kellett telnie néhány évnek, mire ráállt a szemem arra, hogy minél különlegesebb dolgokat vegyek észre a mindennapiban." A fotózás számára mindig utazáshoz kapcsolódik, élményei önkéntelenül is beépülnek mind a festményeibe, mind a fotóiba Jemenben például rengeteg portrét (saját bevallása szerint a legjobbakat) készített, Grúziában pedig a szakrális, ódon templombelsők ejtették rabul, az ott készült képek többletértékkel bírnak számára.


Ami igazán inspirálja: világot látni
Ádám szenvedélyes utazó, a Közel-Kelet, Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia és a Kaukázus számos országában megfordult. Útjait a képeihez hasonlóan a spontaneitás vezérli, igyekszik gyakran megismerkedni és beszélgetni helyiekkel, akik alkalomadtán kalauzolják is. „Örmény család szemén keresztül látni, megismerni egy országot, olyan helyekre ellátogatni, ahova a turista nem jut el, felbecsülhetetlen. Érdekes és tanulságos tapasztalat az is, mennyire másként élnek ők, mennyire más a mentalitásuk. Iránban például, egy bazárban összeismerkedtünk egy helyi kereskedővel, aki kézi csomózású szőnyegeket árult. Sajnos nem volt nálunk elég pénz, de a kereskedő megelőlegezte nekünk az egyébként több százezer forintot érő szőnyeget, természetesen amint hazaértünk, elutaltuk neki az összeget. Iránban az adott szónak van jelentősége. Európában még egy hot dogot sem kapnék ingyen, hacsak nem ismer száz éve az, aki árulja.
Ádám, amikor alkot, effektíve bezárja magát egy barlangba, a műtermébe; ilyenkor szüksége van arra, hogy néhány napig senki ne zavarja. Képei melyekből évente tizenötöt-húszat készít számára olyanok, mintha a gyermekei lennének, pontosan emlékszik rá, hol, milyen körülmények között, milyen napszakban születtek. Nem könnyű megválnom tőlük, de végeredményében azért festek, hogy megajándékozzam az embereket azzal, amit létrehozok. Így tökéletesen értelmetlen lenne megtartanom bármit is fogalmaz. És hogy megbánta-e valaha, hogy az ecset mellett kötelezte el magát? Bár Magyarországon nem könnyű megélni a művészetből, mindig történt egy-egy olyan dolog, ami továbbvitt. Sosem bizonytalanodtam el, hogy jól döntöttem-e anno. Ennek így kellett lennie.
A művész hivatalos honlapja: adambalogh.com
A soron következő kiállításának facebook eventje: www.facebook.com/events/782592275141293/