2013. május 22., szerda

Szépség és szörnyeteg: A kőbányai pincerendszer és a Dreher villa


Jártatok már a híres sörgyáros villájában vagy a Kőbányai pincerendszerben? 
Sokan állítják, hogy Kőbánya, ez a talán nem éppen legjobb hírű kerület tele van titkokkal és építészeti remekművekkel, és valóban meglepő helyekre lehet bukkani. Jöjjön egy szubjektív beszámoló, ami során a virtuális túrát egy elég félelmetes helyen, a kerület alatt húzódó egykori kőbányából kialakított pincerendszerben kezdjük és a Dreher Villa falai között fejezzük be.
(A túrát az Építész Továbbképző és a Kőbányai Önkormányzat főépítészi irodája szervezte).



A legelső benyomás a pincerendszerről akkor ért, amikor nagyjából húsz méternyire álltam a bejáratától. Ugyanis a kapun kiáramló, mellbevágóan hideg szél egészen ilyen távolságig éreztette hatását. Felhívták ugyan a figyelmünket arra, hogy a pincében nagyon alacsony a hőmérséklet, de azért így is meglepett, hogy mennyire. Egy pici bizonytalanság érezhető volt a levegőben, ahogy besétáltunk a sötét alagútba, de ez hamar elmúlt, hiszen nem akármilyen látvány egy ekkora pincehálózat. Nagysága megközelítően 180 ezer négyzetméter és az anno itt kitermelt kövekből épült az Operaház és a Magyar Tudományos Akadémia is. 


A magas belmagasság és a tágas terek kicsit csillapították a hely amúgy meglehetősen nyomasztó hangulatát. Érdekes, hogy a legeldugottabb, közönségtől elzárt helyszíneken, mint például korábban a Lánchídkamra, mindig rábukkanok egy falra festett szívre. Ez most sem volt másképp, nem tudom mi lehet az oka, de aranyos, íme a Kőbányai pincerendszer szíve:



A labirintusszerű folyosók gyakran adnak helyet filmforgatásoknak, de anno a háború idején repülőgép motorokat is szereltek itt. Annak ellenére, hogy nagyon jól ki van építve a hely és a világítás is jól meg van oldva, adódtak olyan kellemetlenségek is, amik egy pincerendszernél nem meglepőek, vagyis folyamatosan csöpögött a fejünkre (gépemre) a hideg és időnként gyanús szagú víz és a helyenként látható emberi tartózkodára utaló nyomok, kartondobozokból összerakott fekhelyek látványa sem volt éppen bizalomgerjesztő. 




Nagyjából másfél órát töltöttünk lent a mélyben és mindenkinek ajánlom a meglátogatását, mert nagyon érdekes, hogy ilyen is létezik a város alatt. 



Amikor kiértünk a napsütébe, egyenesen a vidám, sárga színű, tömzsi oszlopos Dreher villánál találtuk magunkat. A Dreher nevet talán mindenki ismeri, de a híres sörgyáros egykori villájáról már jóval kevesebbet hallani. Pedig a növényekkel körbenőtt, titokzatos épület igazán megér egy sétát. Az oszlopos, klasszicista stílusú villa egykori tulajdonosa a világhírű sörgyártó cég alapítója, Dreher Antal volt. 




Elsősorban a kőbányai pincerendszer miatt vette meg annak idején az épületet és rövidesen megkezdte a nagybani sörtermelést. Sajnos a villa már csak nyomaiban emlékeztet egykori pompájára, kívülről erősen málladozik, pereg a vakolat, ugyanakkor mégis szép és előkelő hatást kelt. A szobák ma üresen és lakatlanul tátonganak. 



A berendezésre nem nagyon vigyáztak, ez meglátszik állapotukon is. A falak is romosak, a régi csodás dolgokból mára már csak a kályhák, kandallók és a konyhabútor maradt meg. Az öreg épület múltját és az sörfőzést a falakra helyezett régi képeken mutatják be. 



Egy időben a munkásőrségnek is helyet adott. Hogy mennyire nem vigyáztak a ház épségére, ez a neonlámpás fotó is jól mutatja, persze jelenleg talán ez a legkisebb gondja a villának.


Valaki egy vörös tulipáncsokrot helyezett az egyik asztalra, ami nagyon erős kontrasztot képezett a villa leromlott állapota, a szép zöld falak és a virág között, ezzel a képpel búcsúzunk az épülettől.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg.


2013. május 14., kedd

A Földtani és Geofizikai Intézet belseje és teteje, az egyik legszebb és legkékebb szecessziós épület Budapesten



Mesebeli épület áll már több mint 100 éve a Stefánia úton, aminek Zsolnay mázas teteje talán a legkékebb színben pompázik a világon.
Tegyetek velem egy virtuális sétát a belső terekbe és a tetejére, ahol meglepő dolgokra akadtam. Bár az épület bővelkedik a különlegességekben, arra nem számítottam, hogy például egy világháborús emléket is rejt a legmagasabb pontja...


De kezdjük az elején, a Földtani és Geofizikai Intézet óriási, élénk színű kapuja már önmagában utalás arra, hogy mi vár ránk. Ez a kék kapu 1899-ben nyílt meg, az épület rohamtempóban, mindössze másfél év alatt épült meg anno.

Fotó: Fortepan

 Belépve az épületbe a barlangszerű kialakítás tűnik fel először, majd az egészen különlegesen ívelt ablakok és ajtók. Lechner Ödön zseniális és nagy fantáziával megáldott építész volt, erről árulkodik minden egyes apró részlet. A lámpáról és a jellegzetesen pöttyös domborzatú, polipkarszerű oszlopokról egy pillanatra az Alien filmek juthatnak eszünkbe, de ezt egy másodperc alatt el is feledteti  a sok szecessziós díszítés.


 Az emeleti folyosókon a hely profiljához illően geológiai kiállítás látható, a legkülönfélébb kisebb és egészen nagy ásványokkal, egyéb érdekességekkel.




A legfelső szintre felérve, egy félhomályos, titokzatos folyósóról szűk és kacskaringos csigalépcsőhöz jutunk, ez vezet fel a tetőre...







A Földtani és Geofizikai Intézet teteje kétségtelenül a város egyik legszebb pontja, elképesztő panorámával. Ami mégis a legkülönlegesebb, az a hihetetlenül kék szín, ami egybefolyik az ugyanolyan árnyalatú égbolttal és ezáltal olyan érzéki csalódást okoz, mintha lebegnénk valami nagy-nagy kékségben.
Ha kicsit jobban körülnézünk ebben a mesevilágban, felfedezhetjük a kémények csavart, szürreális formáit, az éleket díszítő kőcsipkéket és a Zsolnay mázas borításon lévő népi és földtani motívumokat.




A tető központjában görnyedt figurák tartják a nehéz terhet, ami egy óriási kék földgömb. Ez a dísz is az épület tevékenységére utal.


Egy egészen meglepő felfedezés, hogy a tetőről egy vaslétrán felkapaszkodva még magasabbra, egy néhány négyzetméteres emeletrészre is fel lehet kapaszkodni, ami gyakorlatilag egy II. világháborúból ittmaradt géppuskafészek. A legkülönbözőbb helyeken másztam meg az utóbbi időben a vaslétrákat egy-egy jó kép kedvéért, de ez sajnos kifogott rajtam, olyan távolinak és rövidnek tűnt a korlát, hogy a legfelső létrafokig jutottam és ott is maradtam, a képek az innen elém táruló látványt mutatják...







A régi épületeknél gyakori, hogy érdekességeket lehet találni a falba karcolva ha figyelmesen megnézzük, itt is találtam ígéretesnek tűnő, évszámnak látszó írást, de később jobban megnézve kiderült, hogy mivel az épület csak 1899-ben készült el, sajnos nem lehet eredeti.


















Bár nem volt könnyű elszakadni a tetőtől, a lépcsőn lesétálva még akadt bőven fotótéma:





Az Intézet pontos képet ad arról, hogy miért is szeretik olyan sokan a szecessziós építészeti stílust.
A Szecesszió Világnapját június 10-én, a Szecessziós Magazin (www.szecessziosmagazin.com) és az Iparművészeti Múzeum összefogásával ünneplik. Az ehhez a dátumhoz közelebb eső hétvégén, június 8.-án sétákkal, előadásokkal és programokkal készülnek a résztvevő intézmények. 
A Magazin munkatársa, Bálint Imre küldte a következő két remek képet az épületről, ami pontosan visszaadja a belső terek hangulatát a szecesszió minden szépségével.
Ünnepeljétek meg ti is június 8-án a Szecesszió Világnapját!

Fotó: Bálint Imre

Fotó: Bálint Imre

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg.









2013. május 11., szombat

Ajánló: Nyílt napok a Radisson Blu Béke Hotelben!

Nemrég olvashattatok egy képes beszámolót itt a blogon a Radisson Blu Béke Hotelről, most egy kicsit ismét visszatérünk ide, mert egy nagyszerű kezdeményezést indít el a szálloda. Velem együtt sokak fejében megfordulhatott a gondolat, hogy milyen jó lenne patinás szállodáinkat jobban megismerni, a Béke Hotelnél pedig felismerték ezt a ki nem mondott igényt és eljött a lehetőség. 


 Idén ünnepli 100. születésnapját és ebből az alkalomból különféle programokat indít útjára. Számtalan gasztronómiai újdonsággal, történelmi kiállítással és háztűznéző sétákkal várják az érdeklődőket. 
A Nyitott ajtók elnevezésű eseményen a szálloda minden hónapban egy napra megnyitja kapuit és előzetes regisztrációt követően  megtekinthetőek a szép belső terek.


Használjátok ki ezt a nagyszerű lehetőséget hogy ti is megismerkedjetek a legendás egykori Britannia szálloda épületével! Kedvcsinálóként pedig, aki még nem tette, olvassa el korábbi posztom az aranyoszlopos, gyönyörű falfreskós épületről, amit a  Budapest100 rendezvényének alkalmával látogattam meg:
http://checkmybudapest.blogspot.hu/2013/03/program-ajanlo-budapest-100-es-radisson.html

Ezzel még nincs vége a programoknak, egy fotópályázat is meghirdetésre kerül, melynek témája a hallban álló kabala figura. A szálloda facebook oldalára (ITT) bárki feltöltheti majd Mr. Fosterrel készült képét, a főnyeremény egy külföldi két napos tartózkodás.



Ha ott jártok, nézzétek meg a háztörténeti kiállítást és ne felejtsétek el megkóstolni a hotel 100 éves szülinapjára készült különleges Panyolai almatortát, ami nemcsak szép hanem nagyon finom is. Érdekesség, hogy a Zsolnay kávézóban a látványra is nagy hangsúlyt helyeznek, mivel eredeti Zsolnay csészékből kortyolhatjuk kávénkat. 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg.

2013. május 7., kedd

Street art és egy színesebb Budapest




Sokszor írtam már a blogon, hogy mennyire jó lenne ha belga mintára lefestenék a sok üres tűzfalat. Úgy tűnik, nem voltam egyedül a gondolattal, mert a Színes Város Csoportnak köszönhetően egy Kazinczy utcai fal máris újjászületett. A képeken a Mika Tivadar házat láthatjátok, amin nagyon jól néz ki az óriási kép. Már messziről észrevenni, hihetetlenül feldobja az utca hangulatát, arról nem is beszélve, mennyire jól illik a romkocsmanegyed stílusához.



A csoport nemcsak lefesti, hanem fel is újítja a helyenként omladozó falakat. Szerencsére a hírek szerint a Mika Tivadar házat további helyszínek követik, reméljük minnél több. A festés Rejtő Jenő egyik szereplőjét, egy pincért ábrázol.