2016. május 9., hétfő

Gerlóczy ház varázslatos lépcsőháza


Tudtátok, hogy van egy eldugott, izgalmas kis tér a belváros közepén, a Deák tér közelében, ami visszarepít az időben egyenesen Párizsba? A Montmarte felé vezető kis szűk utcácskák, festők és a jazz világába? Pontosabban nem is tér, hanem egy 19. századi kávézó és Boutique Hotel, a Gerlóczy kávéház és Rooms deLux. 
Először véletlenül tévedtünk be a hotel részbe, de a tőlünk pár méterre lévő csodálatos csigalépcső látványától nem tudtunk elszakadni. Így visszamentünk és lefotóztuk nektek.



Maga az épület, valamikor az 1890-es években épülhetett, erről árulkodnak a hihetetlenül részletgazdag motívumok, faragások, ha csak pl. az oroszlánlábas kádra, vagy a megmunkált kovácsoltvas korlátra gondolunk. A szédítően magas, szédítően gyönyörű és szédítően elegáns lépcsőház a leglátványosabb elem. A hatalmas ólomüveg ablakot bámulva mi is elszédülünk, olyan, mintha hipnotizálna. Mindegyik lambériával díszített emelet más-más színű, vörös, mélykék és zöld. Nincs itt más, csak letisztult, klasszikus enteriőr.





Megállapítottuk, hogy az arany és réz lámpák, kiegészítők és tapéták jól mennek az antik bútorokhoz. Magának a hotelnek a hangulata pedig nagyon jól megy egy bűnös múlt századi fülledt egyéjszakás afférhoz. Ajtó becsuk, kulcsra zár, ami a Gerlóczy szobáiban történik az örökre ott is marad.
A gasztro élmények külön cikket követelnek, mi még egyelőre nem tértünk magunkhoz a robusztus lépcsőház és ólomüveg ablak hipnózisából.




A Gerlóczy kávéház és Rooms deLux-ban nincsen semmi magamutogatás, semmi giccs és mi így szerettünk bele. Ez egy igazi vérbeli belvárosi hotel és kávézó. Aki beleszagolt már a párizsi éjszaka andalító macskaköves romantikájába, vagy látta az „Éjfél Párizsban” című filmet, pontosan tudja, hogy mire számíthat a Gerlóczy komplexumban. 

(Kucsera Lilla)


2016. április 29., péntek

CheckMyBudapest! fotókiállítás a Fugában

A Vigadó titkai felújítás közben, a Várkert Bazár ezerszínű falai és sok egyéb olyan fotó olyan épületekről olyan helyzetekben, ahogyan meg nem láthattuk. Fedezzük fel Budapest legkülönlegesebb helyeit kicsit máskent, a blogger-fotós szemén keresztül!

Ma este 6-kor megnyitó! Egészen május 18-ig megtekinthető egy válogatás a CheckMyBudapest blog legjobb képeiből, ne hagyjátok ki!

Cím: Petőfi Sándor utca 5. (Ferenciek tere)
Belépés ingyenes

fuga.org.hu/check-my-budapest/



2016. január 4., hétfő

2016: Check our Budapest!

Néhány évvel ezelőtt egyedül indítottam útjára a blogot azon egyszerű oknál fogva, hogy fotósként a képeimmel megmutassam azt, amit a hétköznapok forgatagában nem mindig veszünk észre: ez a város gyönyörű és tele van izgalmas helyekkel. 
Idővel a blog kinőtte magát és mivel én a fotózáshoz értek, az íráshoz viszont sokkal kevésbé, kézen fogva Kucsera Lilla újságíró kollégámmal elhatároztuk, hogy teljesen megreformáljuk a Check My Budapestet.
Az én képeim és az ő írásai még színesebbé, érdekesebbé varázsolják a blogot és az építészeten kicsit túlnyúlva, kiegészülünk portrésorozatokkal, érdekes arcokkal, eseményekkel, tippekkel, ötletekkel, bemutatókkal és természetesen olyan budapesti helyszínekkel, melyeket még talán soha sem láttatok.
Újra és újra felfedezzük a várost, ahol minden embernek és minden épületnek meg van a maga kis története, mi pedig közös erővel a fotókon és a bejegyzéseken keresztül szeretnénk elmesélni őket nektek.
Érdemes lesz tehát követni minket, hiszen hamarosan jelentkezünk 2016 új felfedezéseivel…
Addig pedig, ismerjetek meg minket kicsit jobban....

Fotók, a blog alapítója: Nagy Anita

Hét éve profi fotósként örökítek meg magam körül mindent, ami felkelti az érdeklődésem. Az építészeti fotókon kívűl szinte minden más műfajban otthonosan mozgok, legyen az műtermi családi fotózás, rendezvény vagy éppen esküvő. Képeimmel magazinokban is találkozhattok és hogy a művészibb énem is kifejezésre jutassam, polaroid képeim már számos galéria falán lógtak. Szeretek utazni, koncertekre járni és legnagyobb vágyam, hogy sikerüljön valami maradandót alkotnom. 
Még több rólam: www.anitanagy.com
E-mail: nagyanitafoto@gmail.com




Írások: Kucsera Lilla
Kucsera Lilla vagyok. Szeretek informatívan szórakoztatni és szórakoztatóan informálni.
A megszállott művészlelkek közé sorolom magam, éppen ezért önkifejezésem leghatékonyabb módjának az írást és a zenét tartom. 3 éve foglalkozom komolyabban újságírással, de főbb tevékenységeim közé tartozik a kreatív kampányok tervezése és kivitelezése, reklámszövegek, weboldalak szövegezései, gerilla-marketing akciók eltervezése, lebonyolítása, valamint burkolt PR kampányok és nyílt sajtóközlemények írása is, melyeket vállalati PR és sajtóreferensi pozíciókban sajátítottam el.





2015. december 22., kedd

Sörforradalom a Bálnában: egy lépéssel a kézművesség előtt

Van egy hely, ahol a nők parfümként (is) használják a pálinkát, ahol a nemzetgazdasági minisztérium emberei Belgára buliznak időnként és ahol sörfőző mesterek nemek szerinti aránya a nők javára dől el.
A Jónásban találkoztunk Reketye-Trifán Zoltánnal, aki bátyjával együtt a Reketye Kisüzemi Sörfőzde és a Jónás atyja. Miközben a kartársnőt ízlelgettük ő beavatott minket a sörfőzés rejtelmeitől kezdve a hazai piaci viszonyon át egészen a Cocoa Porterig.


Olyan általános örök igazságokból kiindulva, mint a „túl rövid az élet, hogy szar sört igyunk” vagy a „rossz sör az emberiség ellensége” nem is volt kérdéses, hogy mekkora potenciál rejlik a hazai sörfőzésben. A kérdés inkább az volt, hogy hol nyissunk helyet? „Olaszországi kalandjaim során megtanultam, hogy nagyban eldönti egy hely sikerességét az, ahogyan az ott dolgozók bánnak a vendégekkel. Veronában átvettem ezt a mentalitást, ami belőlünk hiányzik. Elképzeltem, hogy milyen lenne az a hely, ahová én is szívesen beülnék, ehhez jött egy kis plusz kézműves sör, piaci feltérképezés, majd 2 éve novemberben megnyitottuk a Jónást.” – meséli Zoli.

 Zoli, a Jónás tulajdonosa


„Jártunk a tengerentúlon és a balkánon is és szépen látszik, hogy a 70-es években indult sörforradalom honnan hová gyűrűzött el, mikor érkezett a nagy boom hozzánk, merre tart és milyen sikerességgel.” – mondja Zoli. Amíg az amerikai sörpiac közel 13%-át teszik ki a craft beer, nálunk ez csak 1-2% körül mozog, úgyhogy van még hová fejlődnünk. Fontos, hogy az emberek rájöjjenek arra, hogy minek vennék meg a 300 Ft-os import sört a boltban, amikor ott jobb magyar sör 400-ért?



„A kézműves jelenség már nem teremt értéket, sokan ráültek erre a vonalra, az emberek pedig csalódtak. Ez azonban azt is jelenti, hogy sikerült felhúznunk a fogyasztók igényszintjét és sokan már nem érik be azzal, hogy rá van írva a címkére, hogy kézműves. Hosszú távon pedig ez fogja meghatározni a piac alakulását. A kézművesség nem garancia a minőségre, mi pedig mindig is törekedtünk rá, hogy ez ne legyen kérdés.”


A hangsúly a sörkülönlegességeken van, amilyen a kedvencem a kartársnő is, vagy amelyik a kedvencem lesz, a kedden debütáló Cocoa Porter, avagy a ’vegyen hozzá egy kandallót’ téli kakaós fekete sör. „Ez egy édeskés pörköltes 7%-os sör, melyet 5 kg holland kakaóval főztünk, még október elején.” – árulja el a titkot Zoli.

Anita és Lilla, a bloggerek kóstolnak

Persze a szezonális sörszenzáció mellett kapható még kézműves szörp, bor, pálinka, (utóbbit nem csak inni, de parfümként is szeretik) vagy esetleg 25-30 éves bourbonok. Minden szigorúan a különlegesség és az elérhető ár jegyében.
„Van, akinek eddig csak a Borsodi, Dreher, stb. létezett és hirtelen csöppent bele a sörforradalomba. A lényeg, hogy olyan sört főzzünk, amibe ha belekortyol, azonnal rávágja, hogy: Jééééé! Ilyen is lehet egy sör?!”

Elérhetőségek:

www.facebook.com/jonaskezmuvessorhaz

Esemény: /www.facebook.com/events/1491727531137071/


Írta: Kucsera Lilla
Fotó: Nagy Anita

2015. október 21., szerda

Trónkövetelő a legszebb lépcsőház versenyben

Talán emlékeztek még a csupa arany Ybl lépcsőházra, amit itt a blogon mutattunk meg nektek és a rengeteg megosztásnak köszönhetően nagyon sokan megnéztétek. Egy rögtönzött facebook versenyen kikiáltottuk a legszebb budapesti lépcsőháznak, de felfedeztem egy trónkövetelőt...Hogy tetszik? :)


Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozzatok a blog facebook oldalához ITT.

Fotósra van szükségetek? Nézzétek meg képeim az www.anitanagy.com oldalon és írjatok a nagyanitafoto@gmail.com címre!

2015. október 8., csütörtök

Egy kémény belsejében járunk - Főtáv


Van abban valami szép és szürreális, ahogyan az óbudai vasbeton Főtáv kémény a város fölé magasodik. mindig is szerettem volna megnézni, milyen közelebbről egy ilyen építmény, és most végre lehetőségem nyílt rá, köszönhetően a Főtáv meghívásának. Lépjetek be velem a belsejébe...





A több mint 200 méter magas kéményt a 70-es években építették és belül egy lift visz fel a tetejére, ahol az ajtón kilépve nem mindennapi panorámába gyönyörködhetünk.


A távhő nemcsak a panellakásokat tartja melegen, hanem ezzel fűtik például az Állatkertet, vagy a Művészetek palotáját is. A távfűtésnek egyre inkább változik a megítélése, egyre többen fedezik fel az előnyeit. Erre a legjobb példa Bécs, ugyanis a város tudatosan szinte teljesen átállt a távfűtésre.




Miközben gyönyörködünk a kilátásban, felfedezzük hogy létezik a városban baseball pálya. Azt is megtudjuk kísérőnktől, hogy vércsék költöztek be a kéménybe, amiket az itt dolgozók nagyon szeretnek.




Különleges élmény egy kémény tetejéről, a magasból figyelni a várost. Minden évben, március 6-án tartják a Távhőszolgáltatás napját, amikor  számotokra is lehetőség nyílik egy kéménytúrára, ha elég gyorsan regisztráltok. Érdemes a dátumot már most beírni a jövő évi naptárba.







Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozzatok a blog facebook oldalához ITT.

Fotósra van szükségetek? Nézzétek meg képeim az www.anitanagy.com oldalon és írjatok a nagyanitafoto@gmail.com címre!

2015. szeptember 13., vasárnap

Szecessziós gyönyör az Iparművészeti Múzeum tetején...


A szecessziós építészet egyik legszebbje, Lechner Ödön főműve: ez az Iparművészeti Múzeum. A szikrázóan zöld tető régóta csalogatott magához és ezúttal végre alkalmam nyílt arra, hogy felmenjek és az ott látottakat nektek is megmutassam.



Erre a valóságtól elrugaszkodott, gyönyörű helyre a múzeum belsején áthaladva jutunk fel. Kevéssé közismert, de a most hófehér falakat egykor freskók borították, ám lemeszelték az egészet. Nehéz elképzelni milyen lehetett színesen, de ez a mostani vattacukor jelleg is igazán különleges.




Egy hosszan ívelő csigalépcső vezet fel arra a helyre, ami minket a leginkább érdekel.
 

A tető kétségtelenül az egyik leglátványosabb helye  a városnak. Ahogy a zöld és sárga Zsolnay cserepek és díszek egybeolvadnak az ég kékjével, bizony nem mindennapi látvány. Ezt aki tudta, anno ki is használta, így hamar felfedezzük a réges-régi véséseket az elkormolódott téglákon. Sokan feljöttek ide gyönyörködni, és ha már itt jártak, lenyomatott is hagytak, így 1944-ből és 1919-ből egyaránt találunk neveket és üzeneteket. Sokat.



A múzeum belsejéből nézve az egyik leglátványosabb elem a színes üvegkupola. Én most megtehettem, hogy a tetőről, azaz kívülről nézzem meg a kupolaszerkezetet. Egészen meglepően nézett ki, legalábbis én először láttam kifordítva kupolát.




Azért nem ment ez olyan könnyen, szükség volt hozzá némi remegő lábú létrázásra és lépcsőzésre...








A kifordított kupola után az egyik legmagasabb pont felé vettem az irányt. Ide egy keskeny és meredek lépcső vezetett fel, de sajnos ebbe a kis toronyba a galambokon kívül senki számára nem biztosított a bejárás. Viszont innen a magasból tudtam még közeli képeket készíteni a díszekről és az elém táruló panorámáról.









Barangolásunk ezzel befejeződött a tetőn, de találtunk még a múzeum kertjében is egy kis érdekességet, amit bárki megnézhet közelebbről. Ez bizony az eltávolított, életveszélyesnek minősített torony, ami itt kapott helyet. Szerintem nagyon jó ötlet, ha tehetitek, nézzétek meg.






Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozzatok a blog facebook oldalához ITT.

Fotósra van szükségetek? Nézzétek meg képeim az www.anitanagy.com oldalon és írjatok a nagyanitafoto@gmail.com címre!