A Földtani és Geofizikai Intézet belseje és teteje, az egyik legszebb és legkékebb szecessziós épület Budapesten

Mesebeli épület áll már több mint 100 éve a Stefánia úton, aminek Zsolnay mázas teteje talán a legkékebb színben pompázik a világon.

Tegyetek velem egy virtuális sétát a belső terekbe és a tetejére, ahol meglepő dolgokra akadtam. Bár az épület bővelkedik a különlegességekben, arra nem számítottam, hogy például egy világháborús emléket is rejt a legmagasabb pontja...

De kezdjük az elején, a Földtani és Geofizikai Intézet óriási, élénk színű kapuja már önmagában utalás arra, hogy mi vár ránk. Ez a kék kapu 1899-ben nyílt meg, az épület rohamtempóban, mindössze másfél év alatt épült meg anno.

Fotó: Fortepan

 Belépve az épületbe a barlangszerű kialakítás tűnik fel először, majd az egészen különlegesen ívelt ablakok és ajtók. Lechner Ödön zseniális és nagy fantáziával megáldott építész volt, erről árulkodik minden egyes apró részlet. A lámpáról és a jellegzetesen pöttyös domborzatú, polipkarszerű oszlopokról egy pillanatra az Alien filmek juthatnak eszünkbe, de ezt egy másodperc alatt el is feledteti  a sok szecessziós díszítés.

 Az emeleti folyosókon a hely profiljához illően geológiai kiállítás látható, a legkülönfélébb kisebb és egészen nagy ásványokkal, egyéb érdekességekkel.

A legfelső szintre felérve, egy félhomályos, titokzatos folyósóról szűk és kacskaringos csigalépcsőhöz jutunk, ez vezet fel a tetőre...

 

A Földtani és Geofizikai Intézet teteje kétségtelenül a város egyik legszebb pontja, elképesztő panorámával. Ami mégis a legkülönlegesebb, az a hihetetlenül kék szín, ami egybefolyik az ugyanolyan árnyalatú égbolttal és ezáltal olyan érzéki csalódást okoz, mintha lebegnénk valami nagy-nagy kékségben.

Ha kicsit jobban körülnézünk ebben a mesevilágban, felfedezhetjük a kémények csavart, szürreális formáit, az éleket díszítő kőcsipkéket és a Zsolnay mázas borításon lévő népi és földtani motívumokat.

A tető központjában görnyedt figurák tartják a nehéz terhet, ami egy óriási kék földgömb. Ez a dísz is az épület tevékenységére utal.

Egy egészen meglepő felfedezés, hogy a tetőről egy vaslétrán felkapaszkodva még magasabbra, egy néhány négyzetméteres emeletrészre is fel lehet kapaszkodni, ami gyakorlatilag egy II. világháborúból ittmaradt géppuskafészek. A legkülönbözőbb helyeken másztam meg az utóbbi időben a vaslétrákat egy-egy jó kép kedvéért, de ez sajnos kifogott rajtam, olyan távolinak és rövidnek tűnt a korlát, hogy a legfelső létrafokig jutottam és ott is maradtam, a képek az innen elém táruló látványt mutatják...

A régi épületeknél gyakori, hogy érdekességeket lehet találni a falba karcolva ha figyelmesen megnézzük, itt is találtam ígéretesnek tűnő, évszámnak látszó írást, de később jobban megnézve kiderült, hogy mivel az épület csak 1899-ben készült el, sajnos nem lehet eredeti.

Bár nem volt könnyű elszakadni a tetőtől, a lépcsőn lesétálva még akadt bőven fotótéma:

Az Intézet pontos képet ad arról, hogy miért is szeretik olyan sokan a szecessziós építészeti stílust.
A Szecesszió Világnapját június 10-én, a Szecessziós Magazin (www.szecessziosmagazin.com) és az Iparművészeti Múzeum összefogásával ünneplik. Az ehhez a dátumhoz közelebb eső hétvégén, június 8.-án sétákkal, előadásokkal és programokkal készülnek a résztvevő intézmények. 

A Magazin munkatársa, Bálint Imre küldte a következő két remek képet az épületről, ami pontosan visszaadja a belső terek hangulatát a szecesszió minden szépségével.

Ünnepeljétek meg ti is június 8-án a Szecesszió Világnapját!

Fotó: Bálint Imre

Fotó: Bálint Imre

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg.