A Dunapark Kávéház és Budapest legszebb kék lépcsőháza

Fotó és írás: Nagy Anita

Létezik egy ikonikus lépcsőház Budapesten, amelyről már biztos sokan láttatok
képet, hiszen filmforgatások és fotózások rendszeres helyszíne, sőt, itt a blogon
is találkozhattatok már vele. Joggal kérdezhetitek, hogy akkor miért emlegetem
újra. Úgy alakult, hogy ismét visszatértem ebbe a csodálatos pozsonyi úti
bauhaus épületbe és ezúttal nemcsak a lépcsőházig, hanem egy lakásba, a tetőre
és az épületben lévő remek kávéház-étterembe is bejutottam. Sőt, felfedeztem
egy ufót is, nem viccelek... De haladjunk sorjában, mutatom is melyik égszínkék
csodáról beszélünk:

Sok minden nem változott az utóbbi évek alatt, a lépcsőház még mindig szédítő,
lenyűgöző és nagyon kék. Mintha egy körkörös hullámban állnánk, néha még
én is megszédültem a fényképezőgép mögött. A Dunapark Ház komplexum
(mert egy több bérházból álló tömbről beszélünk) építtetője az Alföldi Cukorgyár
volt, megszületésének éve pedig 1935-36 közé tehető.

Ezek után elképzelésem sem volt, mi várhat rám az épület egyik lakásában,
amely jelenleg privát irodaként funkcionál. Belépve az ajtón az első érzésem az
volt, hogy milyen furcsa és mély nyugodtságot árasztanak a lekerekített formák
és a nagy terek. Rengeteg fény és rengeteg ablak. Az épületet annak idején a
luxus kategóriába sorolták és ezt a színvonalat a mai napig tartja, hiszen az igazi
minőség nem évül el, csak egyre értékesebb lesz. Ha pocsék bútorokkal
rendezném be a szobákat, akkor is érzékelhető lenne a lakás megkapó szépsége
és hangulata. Az ajtók ívelt formái gyerekkorom sci-fi filmjeit juttatják eszembe.
Volt valami, amire nem számítottam és ami önmagában uralta a teljes
nagyszobát, folyamatos felfelé bámulásra késztetve a belépőket.
Mielőtt azonban lelövöm a poént, nézzetek velem kicsit kifelé is,
mert persze hogy kinéztem pár kép erejéig a tetőteraszra:

Most, hogy visszaérkeztünk a lakásba, mutatom is...Jött egy űrhajó és leszállt
közénk, majd annyira megtetszett neki a Pozsonyi út 38., hogy itt is maradt.

Ez a csoda nem alapfelszereltsége a lakásnak, hanem a tulajdonos készítette,
remek ízlésről téve tanúbizonyságot. Nézzétek csak milyen, ha világít:

Ideje kipihenni a látottakat, térjetek be velem az épületben működő Dunapark
Kávéházba és Étterembe, amely 1937-es nyitása óta igazán nívós helynek számít
a mai napig.

Itt ugyanúgy visszaköszönnek a nagy terek és ívelt formák, a bauhaus luxus
életérzése. Amit fokozni tudunk sokféle igazán finom süteménnyel, vagy éppen
főétellel. Ziniel Ildikóval beszélgettünk.

Mivel várja a vendégeket a Dunapark Kávéház, mi a fő profilotok?

Amellett, hogy klasszikus kávéházként funkcionálunk, cukrászdát és
melegkonyhás éttermet is működtetünk. Jelenleg egy megújulási folyamat
kellős közepén tartunk, mivel 2019 január óta új vezetőség vette át az
üzemeltetést, a cukrászatot egy új csapat csinálja és az állandó séf mellett
kreatív séf segítségét kértük az új étlap összeállításánál.

Igazán látványos a sütemény pultotok és az üveg mögött helyet kapott csodák,
nehéz lehet itt választani... Melyik édességet szeretik a legjobban a vendégek?

Nagyon népszerű az eredeti amerikai sajttorta, ami kerek formában készül el,
de a házi, marcipán díszes répatortánkat is sokan keresik. Ami a
melegkonyhánkat illeti, kéthetente változik a chef ajánlata, így érdemes gyakran
betérni hozzánk, mert mindig készülünk valami finom újdonsággal.

Rendezvények megtartására van nálatok lehetőség?

Sok céges reggelit bonyolítunk le (projektort és vetítővásznat is adunk), de
politikusok, üzletemberek és magánszemélyek is kedvelik a Dunapark Kávéházat,
éppen ezért az új étlapon bővítettünk a reggeli kínálatot. Kisebb rendezvények,
mint keresztelők, szülinapok zártkörű ünneplésére  a galériánkon van lehetőség,
de esküvők lebonyolítását is örömmel vállaljuk.

Elérhetőségek:

www.facebook.com/dunapark1938

http://www.dunaparkkavehaz.com

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozzatok a blog facebook oldalához ITT.

Fotósra van szükségetek? Nézzétek meg képeim az www.anitanagy.com oldalon és írjatok a nagyanitafoto@gmail.com címre!

A Képzőművészeti Egyetem titka

A művészet és művészek fellegvárába, egy olyan helyre lépünk be, ahová évekkel ezelött véletlenül keveredtem. Akkor még nem tudtam volna visszaadni képeken azt a titkot, amit ez az Oktogontól csak pár méterre található épület rejt, de most végre megmutathatom, mitől estem majdnem szó szerint hasra.

A Képzőművészeti Egyetem kapuján lépünk be és meg kell említenem, hogy végre egy olyan helyen járunk, ahol az ott dolgozók nem gyanakodva méregetnek, ugyan miért akarom lefotózni azokat a Lotz Károly freskókat a plafonon, hanem kedvesen bíztatnak, jöjjek beljebb. Sugárzik róluk, mennyire szeretik ők is az épületet, sőt, menyire büszkék rá.

Az ígéretes kezdés után az első emeleten már elém is tárul, mi az, ami mindenkit annyira lenyűgöz. Anno a művészi pályára készülők sétapálcájukat megpörgetve meg sem álltak Bécsig vagy Párizsig, aminek biztosan meg volt a maga romantikája, de egyre erősebb lett az igény egy hazai oktatási intézményre, amit aztán 1875 tavaszán el is kezdtek építeni...közadakozásból. Igen, az akkor még működött, olyannyira, hogy a színes üvegablakokat Róth Zsigmond készítette és ajándékozta a leendő iskolának. A Láng Adolf tervei alapján épült neoreneszánsz épületben olyan rektorok tanították a művészetet, mint nagy kedvenceim, Szinyei Merse Pál (1905–1920), vagy éppen Vaszary János (róluk még lesz itt szó...). A  lépcsőház mennyezetlunettáit, és az első emelet mennyezetén található nyolcszögletű keretbe foglalt allegorikus figurákat a Mintarajztanoda festészeti osztályának tanára, a kor ünnepelt freskófestője, Lotz Károly festette. Ha arra jártok, nézzetek be, és nézzétek meg az Egyetem tanulóinak kiállításait is!

Elveszve Portugáliában egy Panasonic Lumix G9 fényképezőgéppel

Van, amikor a blogger olyan szerencsés helyzetbe kerül, hogy a Panasonic frissen bejelentett, kereskedelmi forgalomba még nem került fényképezőgépével fotózhat Portugália gyönyörű tájain.

Fotósként az egyik legelső digitális kamerám, egy okos kis Lumix DMC-LX3 volt. Ez a gép annyira jól sikerült, hogy az utána vásárolt egyéb márkájú digitális kameráim már rég elavultak és a kukában végezték, azonban ezt a fényképezőt a mai napig használom és azóta is mindig nagy érdeklődésel követem a Lumix fejlesztéseit és veszem kézbe az újdonságokat.

 A legújabb csúcskamerát, a Lumix G9-et a napfényes Portugáliában rendezett Digital Imaging Seminar rendezvényén nyílt lehetőségem kipróbálni. A Lumix  G9 és az új fix teleobjektív, a Leica Elmarit 200mm f/2,8 Power O.I.S.sajtónak való bemutatásához a Lisszabonhoz közeli Cascais város csodálatos helyszínt biztosított, ahol a szervezett programok során egy igazán festői szépségű környezetben ismertem meg az új funkciókat.

A képek  nincsenek retusálva, mert annyira új a gép, hogy a képszerkesztő még nem olvassa a nyers fájlokat. Szóval, ez a táj mindenféle utómunka nélkül volt ennyire szép, amit a Lumix G9 fényképezőgép tökéletesen élethűen visszaadott. 

Természetesen a balerina nem véletlenül került az óceán fölé benyúló teraszra, a Panasonic számos előre berendezett helyszínt biztosított a számunkra, hogy a legizgalmasabb körülmények között készíthessük a képeinket. Utolsó helyszínünk volt talán a legtökéletesebb, egyenesen az óceánpartra mentünk, ahol szörfösöket fotóztunk. Itt alkalom nyílt arra is, hogy megnézzük, milyen a fókuszálás ellenfényben.

Néhány személyes gondolat...Ha Cascais városkájába vetődtök, sétáljatok ki éjszaka az óceánpartra meghallgatni, hogyan törnek meg a hullámok a sziklákon. Szívjátok mélyen be a sós levegőt aztán gyertek vissza ide nappal is. Sétáljatok be a nyitva hagyott kapukon, mert lehet hogy egy csodálatos parkba kerültök (ahogy én is), ahol pávák sétálgatnak körülöttetek, pálma és virágzó banánfák ölelnek körbe. Jó rá az esély, hogy ingyenes kastélymúzeumba is betévedtek, ahol egy kis időre megcsap a történelem szele. Keskeny, kanyargós utcácskákon titkos öblökbe juthattok, ahol a novemberben is 30 fokban strandolnak a turisták. Dobjátok le Ti is a cipőt és sétáljatok bele a vízbe. A Lumix fényképezőgépeteket pedig otthon ne hagyjátok...

Az új LUMIX G9 a cserélhető objektíves, tükör nélküli digitális LUMIX G fényképezőgépek kategóriájában, az alapján amit láttunk belőle, az eddigi legjobb képminőséggel rendelkezik.
A fényképezőgépről részletesleírást az alábbi linkeken találtok:

http://www.fotovideo.hu/hirek/napi+hirek/lumix+g9+hihetetlen+kepminoseg+es+80+mpixeles+mod.html

www.panasonic.com



 

Egy kémény belsejében járunk - Főtáv

Van abban valami szép és szürreális, ahogyan az óbudai vasbeton Főtáv kémény a város fölé magasodik. mindig is szerettem volna megnézni, milyen közelebbről egy ilyen építmény, és most végre lehetőségem nyílt rá, köszönhetően a Főtáv meghívásának. Lépjetek be velem a belsejébe...

A több mint 200 méter magas kéményt a 70-es években építették és belül egy lift visz fel a tetejére, ahol az ajtón kilépve nem mindennapi panorámába gyönyörködhetünk.

A távhő nemcsak a panellakásokat tartja melegen, hanem ezzel fűtik például az Állatkertet, vagy a Művészetek palotáját is. A távfűtésnek egyre inkább változik a megítélése, egyre többen fedezik fel az előnyeit. Erre a legjobb példa Bécs, ugyanis a város tudatosan szinte teljesen átállt a távfűtésre.

Miközben gyönyörködünk a kilátásban, felfedezzük hogy létezik a városban baseball pálya. Azt is megtudjuk kísérőnktől, hogy vércsék költöztek be a kéménybe, amiket az itt dolgozók nagyon szeretnek.

Különleges élmény egy kémény tetejéről, a magasból figyelni a várost. Minden évben, március 6-án tartják a Távhőszolgáltatás napját, amikor  számotokra is lehetőség nyílik egy kéménytúrára, ha elég gyorsan regisztráltok. Érdemes a dátumot már most beírni a jövő évi naptárba.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozzatok a blog facebook oldalához ITT.

Fotósra van szükségetek? Nézzétek meg képeim az www.anitanagy.com oldalon és írjatok a nagyanitafoto@gmail.com címre!