2016: Check our Budapest!

Néhány évvel ezelőtt egyedül indítottam útjára a blogot azon egyszerű oknál fogva, hogy fotósként a képeimmel megmutassam azt, amit a hétköznapok forgatagában nem mindig veszünk észre: ez a város gyönyörű és tele van izgalmas helyekkel. 

Idővel a blog kinőtte magát és mivel én a fotózáshoz értek, az íráshoz viszont sokkal kevésbé, kézen fogva Kucsera Lilla újságíró kollégámmal elhatároztuk, hogy teljesen megreformáljuk a Check My Budapestet.

Az én képeim és az ő írásai még színesebbé, érdekesebbé varázsolják a blogot és az építészeten kicsit túlnyúlva, kiegészülünk portrésorozatokkal, érdekes arcokkal, eseményekkel, tippekkel, ötletekkel, bemutatókkal és természetesen olyan budapesti helyszínekkel, melyeket még talán soha sem láttatok.

Újra és újra felfedezzük a várost, ahol minden embernek és minden épületnek meg van a maga kis története, mi pedig közös erővel a fotókon és a bejegyzéseken keresztül szeretnénk elmesélni őket nektek.

Érdemes lesz tehát követni minket, hiszen hamarosan jelentkezünk 2016 új felfedezéseivel…

Addig pedig, ismerjetek meg minket kicsit jobban....

Fotók, a blog alapítója: Nagy Anita

Hét éve profi fotósként örökítek meg magam körül mindent, ami felkelti az érdeklődésem. Az építészeti fotókon kívűl szinte minden más műfajban otthonosan mozgok, legyen az műtermi családi fotózás, rendezvény vagy éppen esküvő. Képeimmel magazinokban is találkozhattok és hogy a művészibb énem is kifejezésre jutassam, polaroid képeim már számos galéria falán lógtak. Szeretek utazni, koncertekre járni és legnagyobb vágyam, hogy sikerüljön valami maradandót alkotnom. 

Még több rólam: www.anitanagy.com

E-mail: nagyanitafoto@gmail.com

Írások: Kucsera Lilla

Kucsera Lilla vagyok. Szeretek informatívan szórakoztatni és szórakoztatóan informálni.

A megszállott művészlelkek közé sorolom magam, éppen ezért önkifejezésem leghatékonyabb módjának az írást és a zenét tartom. 3 éve foglalkozom komolyabban újságírással, de főbb tevékenységeim közé tartozik a kreatív kampányok tervezése és kivitelezése, reklámszövegek, weboldalak szövegezései, gerilla-marketing akciók eltervezése, lebonyolítása, valamint burkolt PR kampányok és nyílt sajtóközlemények írása is, melyeket vállalati PR és sajtóreferensi pozíciókban sajátítottam el.

Sörforradalom a Bálnában: egy lépéssel a kézművesség előtt

Van egy hely, ahol a nők parfümként (is) használják a pálinkát, ahol a nemzetgazdasági minisztérium emberei Belgára buliznak időnként és ahol sörfőző mesterek nemek szerinti aránya a nők javára dől el.
A Jónásban találkoztunk Reketye-Trifán Zoltánnal, aki bátyjával együtt a Reketye Kisüzemi Sörfőzde és a Jónás atyja. Miközben a kartársnőt ízlelgettük ő beavatott minket a sörfőzés rejtelmeitől kezdve a hazai piaci viszonyon át egészen a Cocoa Porterig.

Olyan általános örök igazságokból kiindulva, mint a „túl rövid az élet, hogy szar sört igyunk” vagy a „rossz sör az emberiség ellensége” nem is volt kérdéses, hogy mekkora potenciál rejlik a hazai sörfőzésben. A kérdés inkább az volt, hogy hol nyissunk helyet? „Olaszországi kalandjaim során megtanultam, hogy nagyban eldönti egy hely sikerességét az, ahogyan az ott dolgozók bánnak a vendégekkel. Veronában átvettem ezt a mentalitást, ami belőlünk hiányzik. Elképzeltem, hogy milyen lenne az a hely, ahová én is szívesen beülnék, ehhez jött egy kis plusz kézműves sör, piaci feltérképezés, majd 2 éve novemberben megnyitottuk a Jónást.” – meséli Zoli.

 Zoli, a Jónás tulajdonosa

„Jártunk a tengerentúlon és a balkánon is és szépen látszik, hogy a 70-es években indult sörforradalom honnan hová gyűrűzött el, mikor érkezett a nagy boom hozzánk, merre tart és milyen sikerességgel.” – mondja Zoli. Amíg az amerikai sörpiac közel 13%-át teszik ki a craft beer, nálunk ez csak 1-2% körül mozog, úgyhogy van még hová fejlődnünk. Fontos, hogy az emberek rájöjjenek arra, hogy minek vennék meg a 300 Ft-os import sört a boltban, amikor ott jobb magyar sör 400-ért?

„A kézműves jelenség már nem teremt értéket, sokan ráültek erre a vonalra, az emberek pedig csalódtak. Ez azonban azt is jelenti, hogy sikerült felhúznunk a fogyasztók igényszintjét és sokan már nem érik be azzal, hogy rá van írva a címkére, hogy kézműves. Hosszú távon pedig ez fogja meghatározni a piac alakulását. A kézművesség nem garancia a minőségre, mi pedig mindig is törekedtünk rá, hogy ez ne legyen kérdés.”

A hangsúly a sörkülönlegességeken van, amilyen a kedvencem a kartársnő is, vagy amelyik a kedvencem lesz, a kedden debütáló Cocoa Porter, avagy a ’vegyen hozzá egy kandallót’ téli kakaós fekete sör. „Ez egy édeskés pörköltes 7%-os sör, melyet 5 kg holland kakaóval főztünk, még október elején.” – árulja el a titkot Zoli.

Anita és Lilla, a bloggerek kóstolnak

Persze a szezonális sörszenzáció mellett kapható még kézműves szörp, bor, pálinka, (utóbbit nem csak inni, de parfümként is szeretik) vagy esetleg 25-30 éves bourbonok. Minden szigorúan a különlegesség és az elérhető ár jegyében.
„Van, akinek eddig csak a Borsodi, Dreher, stb. létezett és hirtelen csöppent bele a sörforradalomba. A lényeg, hogy olyan sört főzzünk, amibe ha belekortyol, azonnal rávágja, hogy: Jééééé! Ilyen is lehet egy sör?!”

Elérhetőségek:

www.facebook.com/jonaskezmuvessorhaz

Esemény: /www.facebook.com/events/1491727531137071/


Írta: Kucsera Lilla
Fotó: Nagy Anita

Legszebb budapesti palota: Csekonics palota

Budapestben az a legjobb, hogy újra és újra olyan helyeket fedezhet fel a tapasztalt blogger, amitől szó szerint leesik az álla. Megtaláltam a leghangulatosabb enteriőrrel rendelkező régi palotát a VIII. kerület szívében, ez a Károlyi-Csekonics palota.

Az ajtón belépve szinte látjuk, ahogy suhognak a selyemruhák és bódító parfümillat lengi be a báltermet, miközben elegáns hölgyek és urak táncolnak egymással. Ez az illúzió egyáltalán nem áll messze a valóságtól, hiszen ez az elképesztő palota az 1880-as évek végén a társasági élet központjának számított. Bálok és mulatságok követték egymást a gazdagon faragott falak között és ki tudja miféle édes titkokat tudnának mesélni a lépcsőbe faragott alakok.

A ház úrnője, Csekonics Margit abban a szerencsében részesült hogy nászajándékba kapta a szüleitől a palotát. A nagyvonalú papa, Csekonics József tehetős család sarja volt, lótenyésztés és politikai karrier állt a vagyon mögött. Egy közismert mondás jól ábrázolja a család vagyoni helyzetét:
"Szórja a pénzt mint a Csekonics..."
Az emeleten lakott a  grófnő a lányával, az alsó szinten pedig a gróf a fiával.

Az elképesztő faragott burkolást Thék Endre üzemében készítették és elsősorban a magyar népmeséket idéző mitikus alakokat, sárkányokat, törpéket fedezhetünk fel. Érdekesség, hogy emberábrázolás egyáltalán nem található a faragásban, kivéve egyet, ami a tervező önportréja. Valljuk be, hibátlan marketingfogás....
Jelenleg a palota hivatalként funkcionál,  felújítását hamarosan megkezdik.

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozzatok a blog facebook oldalához ITT.

Fotósra van szükségetek? Nézzétek meg képeim az www.anitanagy.com oldalon és írjatok a nagyanitafoto@gmail.com címre!

Bazilika csúcsán a Canonnal

Mintha egyenesen rám gondolva találták volna ki a Canon marketingesei azt a sajtósétát, amin én is részt vehettem. Bár ahogy azt a blogot régóta követők láthatták, jártam már az Országház kupolájában, az Iparművészeti Múzeum vagy épp a Geológiai Intézet tetején, a Bazilika felső, látogatók által lezárt tornyára feljutni mindig szerettem volna. Nem csalódtam, valóban gyönyörű hely ez is, mint oly sok Budapesten.A sétán természetesen kipróbálhatóak voltak az új tükörreflexes gépek, a 750D, 760D és a 7D Mark II is. 

A Szent István-bazilika ugyanolyan magas, mint a nem messze lévő, egyébként egy évvel korábban, 1904-ben felépült Országház: mindkét épület csúcsa 96 méteres. A bazilika tetején lévő kilátót hétköznapi turisták nem látogathatják, mivel oda csak a kupola belsejében lévő meredek fémlépcsőn, majd az abból induló szűk csigalépcsőn lehet kijutni, egy szűk ajtón keresztül. A több mint kilencven méteres magasságból tökéletes panoráma nyílik a belváros és a Budai Várnegyed felé. De persze előbb ezen a szédületes csigalépcsőn kellett felverekedni magunkat:

Ez a kilátás tárult a szemünk elé:

Ha felfelé néztünk, ennyit láttunk a Bazilikából:

Ezen a falétrán lehetett volna feljutni a legfelső toronyba, azonban annak balesetveszélyessége miatt egy ideje senkit nem engednek fel:

Ezen a szűk kis ajtón pedig mi bújtunk át:

A kilátás gyönyörű volt a Canon gépek pedig ezúttal is jól teljesítettek, ajánlom mindenkinek, főleg hogy én is egy Canon 6D-vel készítem a blogon látható képeimet.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg.  
www.canon.hu

Budapest legszebb lépcsőháza az Ybl Palotában, fotók és történet

Létezik egy aranyszínben tündöklő, egészen elképesztően szép lépcsősor Budapest belvárosában, az Egyetem térhez közel, amit annak ellenére, hogy talán a leggyönyörűbb az összes között, mégis csak kevesen ismernek. Olyan mint egy toronyszobába zárt aranyhajú királylány, csak itt nem vaskapu, hanem egy átlátszó üvegajtó és a szigorú portás választja el a külvilágtól és a szabadságtól.

Az Ybl palotában járunk, mert kinek másnak is fűződhetne a nevéhez ez a hely, mint az egyik legzseniálisabb magyar építésznek, Ybl Miklósnak
Ismerkedjünk meg egy picit a történetével, ami igazán régre nyúlik vissza: egészen az 1860-as évek közepéig-végéig és nem volt mentes a hányattatásoktól.

Ybl Miklós neoreneszánsz stílusban álmodta meg az épületet és egészen 1948-ig a takarékpénztár tulajdona volt. Az "Első Pesti Takarékpénztár" felirat még ma is ott olvasható a homlokzaton, ha éppen a Károlyi Mihály utcán sétáltok, vessetek egy pillantást a 12.-es számra.
Nem kímélte a történelem, az YBL Egyesület honlapján olvashatóak szerint először 1915-ben akarták lebontani (vajon miért?), majd 45-ben erősen megrongálódott, 71-ben pedig a metró építésének következményeként megrepedtek szegény régi falak. Ezután életveszélyessé vált és szégyenszemre évtizedekig lakatlanul állt. Ez a szomorú állapot 1998-ban ért végett, amikor az Ybl Lindner Kft. helyreállítatta.

Ha visszatérünk a jelenbe és olyan szerencsénk van hogy túljutottunk az üvegajtón, a lépcső legalján állva és felfelé nézve ez a csigaház-belsőre emlékeztető látvány tárul elénk:

Legfelül fényáteresztő színes üvegablak koronázza meg az íves vonalakat:

Ha felgyalogoltunk a legtetejére és lenézünk, ott is hasonló lezárást találunk a padlón, itt minden részlet tökéletesen a helyén van:

Kicsit közelebbről az arany csillogású részletek:

A palota egy része látogatható, egy borbárba és étterembe ülhetünk be ha szeretnénk, esküvőkre és rendezvényekre bérbe vehetők a termek, de a lépcsősor, ami az irodákhoz vezet és ami egy a német cég tulajdonába/bérleményében van, csak nagyon ritkán járható be. Pedig nagyon ott kéne szerepelnie a város többi ikonikus és közismert helye között, kár érte.  Én a Design Hét keretében, Milllisits Máté helytörténész vezetésével jártam itt és remélem még fogok is a jövőben, legközelebb talán éppen egy esküvőt fotózva.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg. Ha szeretnél a blog hírlevelére feliratkozni, küldj egy e-mailt "hírlevél" tárggyal a hirlevelcmb@gmail.com címre!

Budapest különleges perspektívából

Szép helyek és egy szuper objektív, ez a kombináció minden fotóst lázba hoz, engem meg legfőképpen. Ezúttal a Canon Magyarország támogatásának köszönhetően, egy 8-15 mm-es halszemoptikával térképezhettem fel a várost.

Ennek az objektívnek az a különlegessége, hogy ez a típus rendelkezik a legnagyobb, 180 fok körüli látószöggel, ami különleges képi hatást eredményez. 

Azonnal tudtam, hogy ha valahol, akkor a Ferenciek terén, a Párizsi udvarban mindenképpen be kell vetnem és az eredmény várakozáson felülire sikeredett, ugyanis ilyen fotó készült:

Annak idején a halszemet eredetileg csillagászati távcsövekhez fejlesztették ki, de az egyedisége miatt, nem meglepő módon a fotósok hamar beleszerettek és széles körben elterjedt.

Nem maradhatott ki a tervbe vett témáim közül a Bazilika sem és hamar a kupolába felfelé vezető csigalépcsőn találtam magam. Innen a magasból készült a következő két fotó. A különbség nem véletlen, egy ritka pillanat került megörökítésre. A második fotón az látható, ahogy az épület falára vetített karácsonyi fényfestés miatt lekapcsolják a tornyok világítását, ezért az sötétbe borult.

Kicsit megdöntve lefelé a fényképezőgépet igazán szédülős hatást érhetünk el:

Természetesen magának a Bazilikának a belsejébe is benéztem, a tömeg miatt nem volt egyszerű dolgom de végül sikerrel jártam.

Utolsó helyszínem egy találomra kiválasztott lépcsőház volt. Besétáltam egy nyitott udvarba és reménykedtem hogy valamilyen szép kovácsoltvas csodára bukkanok. Szerencsém volt mert így is történt és a kamerába nézve ez a látvány fogadott:

Ezzel véget ért virtulás halszem-túránk és a kalandozás a városban. Ezt az objektívet profi fotósoknak és lelkes, kísérletező kedvű amatőröknek egyaránt ajánlom, aki teheti, próbálja ki!

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg. Ha szeretnél a blog hírlevelére feliratkozni, küldj egy e-mailt "hírlevél" tárggyal a hirlevelcmb@gmail.com címre!

Vác, a legek városa: látnivalók és kultúra

Tudtátok, hogy hová vezetett az 1846-ban megépült első olyan vasútvonal, ami elhagyta a főváros határait? Hol folyt a szorgos munka az ország első kötőszövet gyárában? Vagy ami a fotósoknak sokat jelent, hol üzemeltek a Kodak és a Forte gyárak? És vajon melyik város az, ahonnan egyenesen a nyugat-francia régióba biciglizhetünk el egy nemzetközi kerékpárúton?
Az összes kérdésre a válasz: Vác, a legek városa.

Ezúttal elhagyjuk Budapest határait és a Tourinform iroda meghívására Vác az úticélunk. Ez a város ugyan sok mindenről nevezetes, de most kulturális sétát teszünk és megnézzük, hogy a szép épületeken és tereken kívül ma mit találnak még az  idelátogatók.

Első helyszínünkön, a Modern Művészeti Gyűjteményben, bárhová nézünk festményt látunk. A falakat padlótól a plafonig színes kavalkád borítja el, sőt, a felső szinten még a földön is halmokba rendezve várják a legkülönfélébb stílusú képek, hogy megcsodálják őket.. Pontosan olyan a hangulat, mintha egy titokzatos festő magánlakásában járnánk, csak épp a művész nincs otthon, mi pedig háborítatlanul nézelődhetünk.

A festményorgia után belevetjük magunkat a Pom-Pom mesék és Gombóc Artúr világába. Egy szép barokk térről nyílik Sajdik Ferenc, híres karikaturista rajzait bemutató kiállítás. A művész szerény, viszahúzódó ember hírében áll, aki interjút sem szívesen ad, de a képei mindent elmondanak helyette.

Innen már haladunk is tovább a Pannónia-házba, amit most Váci Művészeti Gyűjteményként emlegetnek és aminek a történetét 1718-ig lehet visszakövetni. Kezdetben uradalmi kocsma, majd a szépen csengő nevű Aranyszarvas Vendégfogadó működött a falak között. A vendégeket akkoriban úgynevezett borivó termek várták és őket 7 szobában, lovaikat pedig a 24 helyes istállóban szállásolták el, ha igény támadt rá. Nem akármilyen híresség is megfordult ezen a helyen: maga Petőfi Sándor lépett fel vándorszínészként és mivel az előadás után a visszaúton lekéste a hajóját, ezért kénytelen volt kipróbálni a fogadó vendégszeretetét és a 7 szoba közül az egyiket. Az sajnos nem maradt fennt, hogy hogyan érezte magát.

Ma szoborparkot, kerámiákat, Hincz Gyula festményeket és egy gyönyörű öntöttvas gyűjteményt is találunk a borivók helyett. A design hetes öntöttvas túra óta tudjuk, hogy ez csak valami szépet és jót jelenthet. Kályhák, gyertyatartók, tükrök, szivarvágó és sok minden más használati tárgy, valamit egy illusztris dátum az egyik kályhán: 1572
Nem egy mai darab...

Az épületből kilépve hamar egy jurta belsejében találjuk magunkat. A kör alakú, sátorszerű építmény a honfoglalás előtti korban a vándorló magyarok tipikus lakhelye volt. Most falócákon ülve, fatüzelésű sparhelt melegében, egy pohár forralt borral a kézben felejtjük el a kinti hideget.

Innen már csak pár lépés utolsó helyszínünk, a Bormúzeum, ahol régi bútorok illata és sok-sok üveg minőségi bor várja a betérőket. A vitrinekben helyet kapott több mint 2500 borosüveg és egy 900 darabból álló Tokaji aszú gyűjtemény, aminek legrégebbi palackja az 1880-as dátumot viseli.

Vác nincs messze, hétvégi kirándulásnak is jó választás, fedezzétek fel Ti is!

http://www.tourinformvac.hu/

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg. Ha szeretnél a blog hírlevelére feliratkozni, küldj egy e-mailt "hírlevél" tárggyal a hirlevelcmb@gmail.com címre!