2014. január 7., kedd

Budapest legszebb lépcsőháza az Ybl Palotában, fotók és történet

Létezik egy aranyszínben tündöklő, egészen elképesztően szép lépcsősor Budapest belvárosában, az Egyetem térhez közel, amit annak ellenére, hogy talán a leggyönyörűbb az összes között, mégis csak kevesen ismernek. Olyan mint egy toronyszobába zárt aranyhajú királylány, csak itt nem vaskapu, hanem egy átlátszó üvegajtó és a szigorú portás választja el a külvilágtól és a szabadságtól.


Az Ybl palotában járunk, mert kinek másnak is fűződhetne a nevéhez ez a hely, mint az egyik legzseniálisabb magyar építésznek, Ybl Miklósnak
Ismerkedjünk meg egy picit a történetével, ami igazán régre nyúlik vissza: egészen az 1860-as évek közepéig-végéig és nem volt mentes a hányattatásoktól.


Ybl Miklós neoreneszánsz stílusban álmodta meg az épületet és egészen 1948-ig a takarékpénztár tulajdona volt. Az "Első Pesti Takarékpénztár" felirat még ma is ott olvasható a homlokzaton, ha éppen a Károlyi Mihály utcán sétáltok, vessetek egy pillantást a 12.-es számra.
Nem kímélte a történelem, az YBL Egyesület honlapján olvashatóak szerint először 1915-ben akarták lebontani (vajon miért?), majd 45-ben erősen megrongálódott, 71-ben pedig a metró építésének következményeként megrepedtek szegény régi falak. Ezután életveszélyessé vált és szégyenszemre évtizedekig lakatlanul állt. Ez a szomorú állapot 1998-ban ért végett, amikor az Ybl Lindner Kft. helyreállítatta.


Ha visszatérünk a jelenbe és olyan szerencsénk van hogy túljutottunk az üvegajtón, a lépcső legalján állva és felfelé nézve ez a csigaház-belsőre emlékeztető látvány tárul elénk:


Legfelül fényáteresztő színes üvegablak koronázza meg az íves vonalakat:


Ha felgyalogoltunk a legtetejére és lenézünk, ott is hasonló lezárást találunk a padlón, itt minden részlet tökéletesen a helyén van:


Kicsit közelebbről az arany csillogású részletek:



A palota egy része látogatható, egy borbárba és étterembe ülhetünk be ha szeretnénk, esküvőkre és rendezvényekre bérbe vehetők a termek, de a lépcsősor, ami az irodákhoz vezet és ami egy a német cég tulajdonába/bérleményében van, csak nagyon ritkán járható be. Pedig nagyon ott kéne szerepelnie a város többi ikonikus és közismert helye között, kár érte.  Én a Design Hét keretében, Milllisits Máté helytörténész vezetésével jártam itt és remélem még fogok is a jövőben, legközelebb talán éppen egy esküvőt fotózva.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg. Ha szeretnél a blog hírlevelére feliratkozni, küldj egy e-mailt "hírlevél" tárggyal a hirlevelcmb@gmail.com címre!


2014. január 5., vasárnap

Budapest különleges perspektívából

Szép helyek és egy szuper objektív, ez a kombináció minden fotóst lázba hoz, engem meg legfőképpen. Ezúttal a Canon Magyarország támogatásának köszönhetően, egy 8-15 mm-es halszemoptikával térképezhettem fel a várost.
Ennek az objektívnek az a különlegessége, hogy ez a típus rendelkezik a legnagyobb, 180 fok körüli látószöggel, ami különleges képi hatást eredményez. 
Azonnal tudtam, hogy ha valahol, akkor a Ferenciek terén, a Párizsi udvarban mindenképpen be kell vetnem és az eredmény várakozáson felülire sikeredett, ugyanis ilyen fotó készült:



Annak idején a halszemet eredetileg csillagászati távcsövekhez fejlesztették ki, de az egyedisége miatt, nem meglepő módon a fotósok hamar beleszerettek és széles körben elterjedt.
Nem maradhatott ki a tervbe vett témáim közül a Bazilika sem és hamar a kupolába felfelé vezető csigalépcsőn találtam magam. Innen a magasból készült a következő két fotó. A különbség nem véletlen, egy ritka pillanat került megörökítésre. A második fotón az látható, ahogy az épület falára vetített karácsonyi fényfestés miatt lekapcsolják a tornyok világítását, ezért az sötétbe borult.



Kicsit megdöntve lefelé a fényképezőgépet igazán szédülős hatást érhetünk el:


Természetesen magának a Bazilikának a belsejébe is benéztem, a tömeg miatt nem volt egyszerű dolgom de végül sikerrel jártam.


Utolsó helyszínem egy találomra kiválasztott lépcsőház volt. Besétáltam egy nyitott udvarba és reménykedtem hogy valamilyen szép kovácsoltvas csodára bukkanok. Szerencsém volt mert így is történt és a kamerába nézve ez a látvány fogadott:


Ezzel véget ért virtulás halszem-túránk és a kalandozás a városban. Ezt az objektívet profi fotósoknak és lelkes, kísérletező kedvű amatőröknek egyaránt ajánlom, aki teheti, próbálja ki!

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg. Ha szeretnél a blog hírlevelére feliratkozni, küldj egy e-mailt "hírlevél" tárggyal a hirlevelcmb@gmail.com címre!