Imádatom tárgya: Várkert Bazár

A várkert Duna felőli oldalán áll egy szívet dobogtatóan gyönyörű építmény, aminek a városlakók és turisták egyaránt csodájára járnak. Régi nagy vágyam volt ide bejutni és fotókon keresztül megörökíteni a szépségét.

Abban a szerencsében volt részem, hogy teljesülhetett az álmom és a  Kortárs Építészeti Központ szervezésében egy egészen különleges sétán vehettem részt: a Várkert Bazár belsejében jártam.

A világörökség részét képező épületegyüttes 1883-ban készült el, tervezője pedig nem más, mint a zseniális Ybl Miklós. Ez idő tájt gyakorlatilag áruházként funkcionált, mivel üzletek, boltok működtek a boltívek alatt. A későbbiek folyamán falai között festőiskola és  műtermek is helyet kaptak, ahol tehetséges művészek meríthettek még több ihletet a csodálatos környezetből. Hőskora 1961 és 1984 között volt, amikor szórakozóhelyként működött Budai Ifjúsági Park néven. Nagy élmény lehetett itt bulizni és vajon hány szerelem szövődött a falai között...Miután bezárt az Ifipark, a terület állapota romlásnak indult.

A két és fél órás sétán úgy éreztem magam mint egy felfedező, mindent bejártunk ezen a meseszerű helyen a föld alatti alagútrendszertől kezdve egészen a tetőtéri padlásig és rengeteg gyönyörű vagy éppen meghökkentő részlettel találtuk szembe magunkat. Folyamatosan fotóztam, aztán álmélkodtam, aztán fotóztam és végig ez váltakozott. Beszéljenek most helyettem a képek:

 Először a teraszrészen néztünk körül, ahol már látszódtak az induló építkezés nyomai. Szerencsére gyönyörű idő volt, a fehér szobrok csak úgy szikráztak a napfényben.

Szegény megviselt oszlopok, támasztékkal, de még állnak.

És így néz ki a felújítás kezdetén:

A vízhordó lépcső:

Egy kis retro az Ifiparkos évekből, Piramis és Hobó a kőfalba vésve.

Régészeti feltárások nyomai több helyen:

A föld alatti alagútrendszerben:

 

 Ezután a kapu felé vettük az irányt, amit ez a sebesült hős lovag őrzött:

Már kezdtem megijedni, hogy itt véget ér a séta, de szerencsére nem így lett és az utcarész felől kezdtük végigjárni az épületeket. Talán ezek voltak a legrosszabb állapotban, a szivárvány minden színében borította a falakat a penész és ezek a helyek voltak a legszürreálisabbak is. Ugyanakkor ettől a romos állapottól még titokzatosabbnak és ódonabbnak tűnt a hely.

A szobákban volt ahol mindenféle rendszer nélkül szögek álltak ki a falból, az egyik helyiségben pedig egy valaha volt lakó személyes holmijai voltak szétszórva.

A bácsiról a fotó egy sötét sarokban hevert ledobva, elég szomorú látvány volt, valamelyik jóérzésű csoporttárs felvette és kirakta az ablakba.

A lépcsőház szintén bővelkedett jobbnál jobb fotótémákban.

Kilátás a tetőről a tetőre.

Most hogy bejártuk a titokzatos helyiségeket, kalandozzunk együtt kicsit a múltban, egészen pontosan abban az időszakban, amikor a Várbazárban működött egy legendás szórakozóhely.

Huszonhárom éven keresztül, 1961-től 1984 szeptemberéig tárta ki a kapuit a fiúk és lányok előtt az Ifjúsági Művelődési Park, vagy ahogyan mindenki nevezte, az Ifipark. Befogadóképessége 2500 fő volt, tágas tánctér és éttermi rész is helyet kapott.

Augusztus 20.-i megnyitóján pontosan 5 Ft volt a belépődíj, de ha befizették sem volt biztos hogy bejutottak, a szabályzat szigorú dress code-ot állított fel. Fiúknál kötelező volt a rövid haj és az öltöny vagy zakó viselete világos inggel, lányoknak pedig a szoknya. Farmerban természetesen tilos volt a belépés a park területére, a szoknya hossza is meg volt szabva: nem érhetett térd fölé. Ha már bejutottál, akkor sem volt biztos hogy átengedhetted magad a felhőtlen szórakozásnak. Ha ízléstelenül táncoltál vagy valami módon feltűnően viselkedtél, hamar a park kapuján kívül találhattad magad.  A 60-as években a vadul szórakozó fiatalok Bambit ittak és illedelmesen táncoltak. 

 A szigorú szabályok természetesen a fellépőkre is vonatkoztak. Az Ifipark csak a nyári szezonban tartott nyitva és kezdetben dzsesszes szalonzenét játszott a zenekar, merthogy élőzene volt. Nagy sláger volt ekkoriban a "Fogj egy sétapálcát" című szám. Lassan beszivárgott ide is a beatzene, aminek aztán hamar kialakult a rajongótábora és mindenki Illés, Omega, Metró koncertekre szeretett volna járni. Az idő múlásával és a szigorú szabályok enyhülésével a magyar rockzene fellegvárává vált a hely. Legendás hírük volt az itteni koncerteknek és nagy tömegeket mozgattak meg. A 70-es években a Piramis és a P. Mobil csapott nagy bulikat. Megjelentek és elfogadottá váltak a fiúkon a hosszú haj és bőrszerkó, lányokon a mini.

Fotó: Fortepan

Még jobban beleláthatunk az Ifipark életébe és hangulatába a blog egyik kedves olvasója, Horváth László elmesélésén keresztül, aki gyakori vendég volt a koncerteken. Így emlékezik az itt töltött időre:

"Délutánonként laza kis koncertek voltak. Este kezdődött az őrület. De volt, hogy a nagy zenekarok szerepeltek már korai időpontban is. Hallgattam én ott Metrót és Pege Aladárt, vagy a korai és fiatal Apostolt. No, nem azt, amelyik azokat a rettenet nyálgombócokat játszotta, hanem az eredetit, a frissen végzett dzsessztanszakosokat, akik színtiszta dzsesszt játszottak és gyönyörűt. Aztán jöttek a nagyok. Például a Neoton. No nem a Familia, mert az akkor még nem volt. Viszont volt egy Balázs Fecó nevű ifjonc a billentyűsök mögött és egy Som Lajos basszusgitáros. No, meg egy Debreceni Ferenc, a dobos. Nem volt a akármi. És szólt a Mini. Olyan számokkal amiket ma már nem is hallani, mert lemezre sose kerültek fel. Török Ádámnak még hátközépig érő hullámos fekete haja volt. És nagyon tudott fuvolázni, meg énekelni. Az egyik koncertjüket titokban fel is vettem egy szatyorba rejtett MK-20-as magyar csodamagnóval, csak túl erősre állítottam a magnót és használhatatlanul recsegős lett. No, meg a csúcs a Taurus 1972, május elsejei bemutatkozó koncertje. Megint csak Fecó és RB-kapitány. Maga a csoda. Tízezer ember a talán négy-öt ezernyi férőhelyen.
Úgy egyébként pedig volt büfé, meg játékterem, hátul, félig a színpad mögött. Ott is sokan szórakoztak. És hatalmas volt a hangulat. Koncert közben is sokan járkáltak, beszélgettek. Hatalmas élmény volt..."

A legendás szórakozóhely a 80-as években kezdett el hanyatlani. 

1980-ban egy Edda koncert alkalmával olyan tömeg szeretett volna bejutni, hogy a lépcsőnél leomlott a fal. Ezt követően egy ideig zárva tartott az Ifipark, majd amikor újra megnyílt, valamiért már nem volt az igazi. 1984-ben egy P. Mobil koncert volt az utolsó, aminek helyt adott, utána végleg bezárták és azóta is várakozik az újjászületésre.

Hosszas várakozás után, a városlakók legnagyobb örömére a Várkert Bazár felújításra kerül. A munkálatok várhatóan 2014 tavaszán fejeződnek be, az épület kulturális központként fog funkcionálni.
Egészen biztos hogy a törzshelyem lesz ha majd végre megnyílik.... és nektek?

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg. 
(Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg hogy másokhoz is eljusson!)

Forrás: 
Radnai Rudolf: Ilyen volt az Ifipark
index.hu -tegnapi újság
Balázs Magdolna: Az Ifipark