Várkert Bazár és az örök fiatalság

Korábban már esett szó ezen a blogon a Várkert Bazárról, amit még a nyáron adódott lehetőségem belülről is felfedezni és megfotózni. A legjobb fotók felhasználásával készült poszt azóta is a blog legnépszerűbb bejegyzése, ha lemaradtál róla, itt olvashatod az előzményeket:

http://checkmybudapest.blogspot.hu/2012/10/imadatom-targya-varkert-bazar.html

Erről a meseszerű helyről számos érdekes történetet lehet mesélni, a több száz fotó közül pedig, amit készítettem és eddig csak én láttam, van néhány ami mindenképpen megérdemli hogy megjelenjen. Nem volt nehéz rábeszélnem magam, hogy a kedvenc helyem szerepeljen az oldalon, ezúttal azonban egy egészen máshonnan közelítve meg a témát.

Minden kor fiatalságának megvan a maga kultikus szórakozóhelye, amire aztán ha később visszagondol, már az emlékétől is mosolyognia kell. Van néhány generáció, akik olyan szerencsések voltak, hogy a Várkert Bazárban érezhették nagyon jól magukat. Össze sem lehet hasonlítani a mai nagyon trendi, nagyon dizájnos és nagyon steril szórakozóhelyekkel. 

Huszonhárom éven keresztül, 1961-től 1984 szeptemberéig tárta ki a kapuit a szórakozni vágyó fiúk és lányok előtt az Ifjusági Művelődési Park, vagy ahogyan mindenki nevezte, az Ifipark. Befogadóképessége 2500 fő volt, tágas tánctér és éttermi rész is helyet kapott. 

Augusztus 20.-i megnyitóján pontosan 5 Ft volt a belépődíj, de ha befizették sem volt biztos hogy bejutottak, a szabályzat szigorú dress code-ot állított fel. Fiúknál kötelező volt a rövid haj és az öltöny vagy zakó viselete világos inggel, lányoknak pedig a szoknya. Farmerban természetesen tilos volt a belépés a park területére, a szoknya hossza is meg volt szabva: nem érhetett térd fölé. Ha már bejutottál, akkor sem volt biztos hogy átengedhetted magad a felhőtlen szórakozásnak. Ha ízléstelenül táncoltál vagy valami módon feltűnően viselkedtél, hamar a park kapuján kívül találhattad magad.  A 60-as években a vadul szórakozó fiatalok Bambit ittak és illedelmesen táncoltak.

Fotó: Fortepan

 

 A szigorú szabályok természetesen a fellépőkre is vonatkoztak. Az Ifipark csak a nyári szezonban tartott nyitva és kezdetben dzsesszes szalonzenét játszott a zenekar, merthogy élőzene volt. Nagy sláger volt ekkoriban a "Fogj egy sétapálcát" című szám. Lassan beszivárgott ide is a beatzene, aminek aztán hamar kialakult a rajongótábora és mindenki Illés, Omega, Metró koncertekre szeretett volna járni. Az idő múlásával és a szigorú szabályok enyhülésével a magyar rockzene fellegvárává vált a hely. Legendás hírük volt az itteni koncerteknek és nagy tömegeket mozgattak meg. A 70-es években a Piramis és a P. Mobil csapott nagy bulikat. Megjelentek és elfogadottá váltak a fiúkon a hosszú haj és bőrszerkó, lányokon a mini.

Fotó: Fortepan

Még jobban beleláthatunk az Ifipark életébe és hangulatába a blog egyik kedves olvasója, Horváth László elmesélésén keresztül, aki gyakori vendég volt a koncerteken. Így emlékezik az itt töltött időre:

"Délutánonként laza kis koncertek voltak. Este kezdődött az őrület. De volt, hogy a nagy zenekarok szerepeltek már korai időpontban is. Hallgattam én ott Metrót és Pege Aladárt, vagy a korai és fiatal Apostolt. No, nem azt, amelyik azokat a rettenet nyálgombócokat játszotta, hanem az eredetit, a frissen végzett dzsessztanszakosokat, akik színtiszta dzsesszt játszottak és gyönyörűt. Aztán jöttek a nagyok. Például a Neoton. No nem a Familia, mert az akkor még nem volt. Viszont volt egy Balázs Fecó nevű ifjonc a billentyűsök mögött és egy Som Lajos basszusgitáros. No, meg egy Debreceni Ferenc, a dobos. Nem volt a akármi. És szólt a Mini. Olyan számokkal amiket ma már nem is hallani, mert lemezre sose kerültek fel. Török Ádámnak még hátközépig érő hullámos fekete haja volt. És nagyon tudott fuvolázni, meg énekelni. Az egyik koncertjüket titokban fel is vettem egy szatyorba rejtett MK-20-as magyar csodamagnóval, csak túl erősre állítottam a magnót és használhatatlanul recsegős lett. No, meg a csúcs a Taurus 1972, május elsejei bemutatkozó koncertje. Megint csak Fecó és RB-kapitány. Maga a csoda. Tízezer ember a talán négy-öt ezernyi férőhelyen.
Úgy egyébként pedig volt büfé, meg játékterem, hátul, félig a színpad mögött. Ott is sokan szórakoztak. És hatalmas volt a hangulat. Koncert közben is sokan járkáltak, beszélgettek. Hatalmas élmény volt..."

A legendás szórakozóhely a 80-as években kezdett el hanyatlani. 

1980-ban egy Edda koncert alkalmával olyan tömeg szeretett volna bejutni, hogy a lépcsőnél leomlott a fal. Ezt követően egy ideig zárva tartott az Ifipark, majd amikor újra megnyílt, valamiért már nem volt az igazi. 1984-ben egy P. Mobil koncert volt az utolsó, aminek helyt adott, utána végleg bezárták és azóta is várakozik az újjászületésre.

Forrás: 
Radnai Rudolf: Ilyen volt az Ifipark
index.hu -tegnapi újság
Balázs Magdolna: Az Ifipark