A világ legszebb kávéházában, a New York Kávéházban jártam

Ti jártatok már a világ legszebb kávéházában?

Mert én igen és teljesen a hatása alá kerültem. 

Fotóztam már sok szépet, de ennyire tökéleteset talán még soha. A hangulatot nehéz visszaadni a képeken keresztül, de talán egy keveset sikerült, a halk zongoraszót pedig képzeljétek hozzá. Vigyázat, mert ha egyszer beléptetek az ajtaján, utána majd mindig visszavágytok, saját tapasztalat...

Jöjjenek a képek, kétszer is jártam itt, este és természetes fényben nappal, ezért árnyalatkülönbségek előfordulhatnak.

 Belépéskor szinte mellbevág a csillogás és a rengeteg aranyozás, a nagy belmagasságú falakon lévő indák és díszek, a szórakozásra hivogató mennyezeti freskók és azok a szórt fények, amiket a kristálycsillárok vetnek rájuk. Mindezeknek az elegye teljesen letaglózó hatást mér a szemlélődőre. Annyira, hogy a bejárattal szemben lévő impozáns, nőalakkal díszített szökőkutat is alig lehet észrevenni, pedig igazán megérdemli a figyelmet.

A vendégek az első tíz percben furcsán viselkednek, ugyanis mindenki folyamatosan felfelé néz. Nehéz is lenne másfelé figyelni, amikor ilyen látvány tárul elénk. A furcsa lények, a faun-ok visszatérő motívumai az épületnek. A freskókon az alul öltözött lányokkal incselkednek.

Az épületet, amin a neoreneszánsz és barokk elemek dominálnak, Hauszmann Alajos tervezte. A jellegzetes külső fáklya és világítótest hordozó 14 darab kisördög a kávét és a "serkenő" gondolatot jelképezi. A kávéház egybenyitott, több szintes kialakítású és szintjeiről rálátni a legalsó, középen lévő és felülről körüljárható, medencére emlékeztető legalsó szintre.  Ez a rész eleinte billiárdteremként funkcionált, most vörös virágot formázó üveglapos asztalok várják vendégeiket a sötétbarna fával burkolt falak között. A terem végéből kisebb, eldugottabb termek nyílnak, szintén sötétbarna faburkolattal és a hangulatos lámpaernyőkkel.

Ha visszatérünk a középső szintre, azonnal feltűnnek a csavart márványoszlopok és a lépcsőket őrző faunfigurák. A mennyezetet Magyar-Mannheimer Gusztáv, Eisenhut Ferenc és Lotz Károly barokk freskói díszítik. Mindegyik a zenéről, játékról és a szerelemről szól, ahogyan ez egy kávéházhoz illik.

Ha felsétálunk a karzat lépcsőjén, újabb termeket rejtenek a márványoszlopok. Körbesétálva a mélyen fekvő középső teret, színházi páholyokra emlékeztető erkélyekre léphetünk ki és gyönyörködhetünk a kilátásba.

Menet közben mindenhol találkozhatunk a kávéház törzsvendégeivel, akik soha nem hagyják el az épületet:

A palota 1894 nyarán nyitotta meg kapuit és a kávéház a kor arisztokratáinak, művészeinek és egyszerű polgárainak egyaránt kedvelt helye lett. Ekkoriban minden író szinte a kávéházakban élt és dolgozott, így ők egy jellegzetes vendégkörnek számítottak. A kávézó aranykorának azt az időszakot mondják, amikor a Harsányi fivérek vezették, akik a művészet nagy támogatói voltak.

Sokat mondó, ahogy az egyik törzsvendég, Heltai Jenő ír az akkori életről:

„A Newyork minden előkelőségével is demokratikus kávéház volt, egyformán vonzotta az arisztokratákat, a nyárspolgárokat és a bohémokat az, hogy nyári estéken a vakító villamoslámpa változatlan közönnyel gyűjti maga köré a mindenféle és mindenfelé céltalanul tévelygő lepkéket és bogarakat. Varázsának senki sem tudott ellenállni. Mindenki mindenkit ismert benne. A pincér rögtön kiszolgált, meg sem várta, hogy rendelj valamit. Szó nélkül megkaptad mindennapi feketédet és hozzá a tintatartót meg az írópapirost”
„A pazar Newyork kávéházban kitisztították a cipődet, kivasalták a ruhádat, késő este is megborotváltak, lenyírták a hajadat, megigazították a körmödet (...) a kávéház műhely és íróasztal volt, balsorsban lakás és éjjeli szállás is, hiszen hajnaltól hajnalig nem kellett belőle kimozdulni. Mindig akadt benne egy-egy megüresedett játékszoba, amelyben két újságpapirossal letakart nádszéken egy-két órát alhatott az ember”

Egy másik törzsvendég, Nagy Lajos pedig így számol be erről a különleges miliőről:

„Van olyan vendég is, aki itt könyvel a kávéházban; aki itt írja versét; aki itt árusítja könyvét; aki itt keres állást; aki itt gyártja cikkeit...” „Kapni lapokat ? napilapokat és hetilapokat, belföldieket és külföldieket, képeseket vagy szövegeseket, sőt képteleneket is...”

Krúdy Gyula úgy látta, hogy „a legtöbb pesti kávéháznak megvolt a maga írója, aki éjfélkor a kapuciner mellé tintát és tollat rendelt és hajnalig gyilkos szemmel nézegette azokat is, akik a szomszédos asztal mellé merészeltek letelepedni.”

A Harsányi fivérek beevezették az „írótálat”, ami kevés sonkát, szalámit és sajtot jelentett fillérekért vagy hitelre, kizárólag az írók számára.

Az emeleten volt a székhelye az Írók és újságírók körének. Tökéletes helyszín lehetett az írásra és a világmegváltó tervek szövögetésére, még ma is az, egyszerűen benne van a levegőben. Az irodalmi karzat volt a Nyugat szellemi műhelye, az operettszerzők asztalánál komponálta Kacsóh Pongrác a János vitéz fináléját.
Az évek múlásával és a történelem viharaival hanyatlásnak indul a hely. A háború után a régi hangulat a múlté lett és a kávéházak aranykora véget ért. Később azonban a New York kávéház szórakozóhellyé vált és ismét divatba jött. Énekesnők és dzsessz zenekarok léptek fel, színészek jártak ide és legendásak voltak a szilveszteri bálok.  A 30-as években változás következett be, sorra nyíltak a városban a mulatók és az olcsó sörözők, talán ennek is köszönhető, hogy a New York végül csődbe ment. Egy ideig raktárként használták, majd 54-ben végre újra megnyitott.

Nehéz volt innen kilépni a Blaha Lujza tér valóságába, de a hatás még sokáig tartott és azóta vendégként is visszatértem, mert teljesen beleszerettem ebbe a kávéházba. Persze nem olcsó, sajnos, de mindenképpen megéri, használjátok ki a lehetőséget, hogy ez a gyönyörűség itt van Budapesten, elérhető közelségben.
A látvány mellett a felszolgálás is hibátlan, mindenki kedvesen mosolyog, a kávé is finom, mi kellhet még... Nagy élményt tud nyújtani egy kávézás vagy egy vacsora a világ legszebb kávéházában, próbáljátok ki ti is!

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg. 

Köszönet Ádámnak, Gabriellának és Csabának,  hogy segítették a fotózás létrejöttét.

Forrás:
Szegő györgy-Haba Péter: 111 év 111 híres ház
Budapesti Negyed 2004., 46. szám
Csapó Katalin, Fővárosi Levéltár (http://bfl.archivportal.hu) : A százéves irodalmi kávéház, a New York

Egy szétlőtt romépület a várnegyed közepén: az omladozó volt Honvéd Főparancsnokság megújulása és belső terei

Amikor a várnegyedben sétálunk, a Dísz tér közelében megtörik az ódon hangulatú,  barátságos utcakép és golyók szántotta falával egy drámai épület kerül a szemünk  elé. A  tér közepén hosszú évek óta lezárva várja újjászületését a város egyik legszomorúbb épülete, a szétlőtt, rommá vált régi Honvéd Főparancsnokság. A fénykorában négyemeletes, kupolás neoreneszánsz stílusú palota, lezárása óta csak a környék népes macska és galambkolóniájának az otthona. 

Ma már nehéz elképzelni, de a Kallina Mór tervei alapján 1897-ben elkészült épület leghangsúlyosabb része az óriási kupola volt, oldalain Szász Gyula két szobrával, amelyek a háborút és békét voltak hivatottak jelképezni. A Főparancsnokság a második világháborúban súlyos károkat szenvedett, de még meg lehetett volna menteni. 1949-ben hivatalosan is rommá nyilvánították és elkezdték bontani, csak az első emelet menekült meg a megsemmisüléstől. Az archív képek pontosan lekövetik a változást:

Fotó: Szabó Ervin Könyvtár

Fotó: Fortepan

Fotó: Fortepan

És napjainkban:

Fotó: checkmybudapest blog

 Különleges élmény egy olyan épületben járni és fotózni, ahol még mindig ennyire jelen van a történelem. A lecsupaszított falak ellenére továbbra is fellelhetőek az egykori szépség nyomai. Minél többet látunk belőle, annál erősebb a bizonyosság, hogy meg kell őrizni azt a keveset, ami megmaradt. Belépve egy tágas előtérbe jutunk, ahol megviselt szobrok aludják csipkerózsika álmukat, de már nem sokáig, ugyanis hamarosan ismét kitárulnak a kapuk...

A Honvéd Főparancsnokság állagmegóvását, közönségforgalom előtti megnyitását tűzte ki célul az a 700 mFt-os állami beruházás, melyet  a Budai Várbazár és a Várnegyed fejlesztésével megbízott Dr. Zumbok Ferenc kormánybiztos úr irányít. A tervezésben és lebonyolításban a Várgondnokság szintén közreműködik. 

 A beavatkozás során olyan műszaki állapotba hozzák az épületet, hogy az látogatható válik majd a nagyközönség számára. Működését tekintve turisztikai és kulturális célú lesz, információ központ funkcióját fogja ellátni. Igényes kiállításokat, vetítéseket és koncerteket terveznek, valamint vásár és vendéglátó egység nyitását. A felújítás nem változtatja majd meg döntően a jelenleg mutatott képet, megmaradnak a belső nyers téglafalak és a tervek szerint a megmaradt szobrok is megőrzik az idők folyamán szerzett sebeiket, egyfajta mementóként. 

Fontos cél, hogy megnyitásra kerül a befalazott nyugati kapu és ezáltal szabaddá válik az átjárás.

Az tágas előcsarnok jelenleg ilyen képet mutat:

Tágas előcsarnok

Innen egyenesen áthaladva a kisebb, téglalap alakú belső udvarba jutunk, az itt lévő homlokzati dísz oroszlánfejek szintén megtartásra kerülnek.

Ha továbbhaladunk a belső terekbe, jelenleg még nagyon kell figyelnünk a lábunk elé, ugyanis a labirintusszerű két szintes pincerendszer felett deszkapallókon egyensúlyozva közlekedhetünk.

A hiányzó nyílászárók pótlásra kerülnek és a kovácsoltvas rácsokat, korlátokat is kiegészítik.

 

A felújítás és az üzemeltetésre vonatkozó tervek egy olyan koncepciót képeznek, amiknek a közönség előtti sikere szinte garantált. A Honvéd Főparancsnokság mindenkinek a fantáziáját megmozgatja és szinte nincs olyan fővárosi lakos aki ne ismerné. Régóta várja a város az épület megújulását, ami ez év őszén a tervek szerint már mindenki számára látogathatóvá és szerethetővé válik.

Végezetül nézzétek meg a Főparancsnokság lépcsőházát:

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg.