Sült Polaroid és a laposüveg esete

Ahogy járok-kelek a városban, gyakran látok kihagyhatatlan fotótémákat. Ez az árnyék is ilyen volt, rögtön tudtam hogy Polaroidra kívánkozik. Az egyetlen gondot az időjárás jelentette, ahogy azt már egy korábbi postban is írtam, nem szereti a Polaroid a szélsőséges hőmérsékletet. Ha túl hideg van, esélyes hogy kontraszttalan képek születnek eltolódott színekkel. Különböző videókban és cikkekben azt ajánlják a nálam tapasztaltabbak, hogy melegítsük fel az elkészült fotót rögtön ahogy az kijön a gépből, így jó lesz a minősége. Hosszas elmélkedés után rájöttem a legoptimálisabb megoldásra egy laposüveg képében, ami a formája miatt pont passzol a Polához és feltöltve némi forró vízzel a megfelelő hőmérséklet is adva lesz. Sikerült is egyet kölcsönkérnem, vízforralóban vizet forraltam, laposüvegbe beletöltöttem, kezet sikeresen leforráztam. A tűzforró üveget egy ruhával körbetekertem, így legalább tartotta a hőt. Exponálás után az elkészült fotót képpel lefelé szorosan a laposüveghez helyeztem, hogy felmelegedjen. Amikor pár perc múlva megnéztem, feltűnt hogy a hátlapja kezd érdekes alakzatokat produkálni. Időközben annyira felforrósodott az üveg környéke, hogy legalább 40 fokosra tippeltem, ha nem több. Kezdett megsülni a fotóm. Nem is mertem órákig megnézni, aztán este végre elővettem a képet, félve felfordítottam és legnagyobb meglepetésemre gyönyörű lett. Sőt, az eddigi  legkontrasztosabb képeim közé tartozik...