#2 Budai várnegyed kétszer

Korábbi posztban ott tartottam a várnegyed történetében, hogy Mátyás király idejében fejeződött be a palota kiépítése, ami aztán a mohácsi csata után a szokásos forgatókönyv szerint újra leégett, elfoglalták és nagyjából 145 évig nem is mozdultak onnan a törökök.

 

1886-ban az osztrákok segítségével űzték el őket, a csatában teljesen lepusztult várat barokk stílusban építették újjá és a törökök után ezúttal az osztrákok fennhatósága alá tartozott. Ekkoriban épült az egészen hihetetlen Várkert bazár is.

Szegény várnegyed hányattatásai még nem értek véget, a sokadik lerombolás után az 1960-as években állították helyre, de már nem teljesen a régi pompájában. Folyt. köv.

Ünnepi post - Pillanatkép

Alpok

Erzsébet híd

A mai Erzsébet híd elődje 1903-ban készült el és érdemes róla archív fotókat keresni a neten mert gyönyörű volt. Nevét Sissiről kapta. Megsemmisülése után 1964-re teljesen más, modern stílusban építették újjá.

Kezdetben villamos is járt a hídon, de miután felfedezték hogy repedéseket okoz a szerkezeten, megszüntették a vonalat. 2009-ben kapott új díszkivilágítást, mely költségeinek egy részét a japán nemzet fedezte ajándék gyanánt és magát a világítást is egy japán tervezőnő alkotta meg.

Polaroid és az Erzsébet híd

Ahogy azt már említettem, a Polaroiddal való fotózás igazi zsákbamacska. Még a nyáron egy új doboz Polaroid filmmel lelkesen mászkáltam a városban hogy valami igazán izgalmas fotót készítsek. Miután a legkülönbözőbb beállításokkal és fényviszonyokkal próbálkoztam, egymás után készültek a kizárólag selejtes képek. Épp az Erzsébet hídnál jártam és már csak egy kocka volt hátra a kazettából, amikor dühömben teljesen vaktában és véletlenszerűen mindenfajta beállítás nélkül a totális szembefénybe kattintottam a géppel, arra gondolva hogy most aztán egészen biztosan csak egy sárga folt fog látszódni és befejeztem, nem foglalkozok többé a fotózás ezen csodás válfajával. És erre kijött a gépből ez a gyönyörűség én pedig nem tudtam abbahagyni a mosolygást...Ha Polaroid, akkor ez a kedvenc képem, mert van benne valami álomszerű és vicces.

És ha már Polaroid és selejt, az alábbi hibák fordulnak elő leggyakrabban (utángyártott filmeknél) :

1. Vegyszeres görgők: pöttyös vagy sérült lesz a kép a gép görgőin lévő rászáradt vegyszermaradványtól. Néha akkor is ha kétszer is áttörölgettem és nagyítóval sem látni rajta semmilyen szennyeződést

Rosszul takartam le és középen még egy csinos vegyszerdarabka is megfigyelhető

2. Hőmérséklet: A Polaroid költségeit nagy mértékben csökkenti, hogy gyakorlatilag csak nyáron használható, az ideális hőmérséklet a 30 fok és lehetőleg ne fújjon a szél. Ellenkező esetben esélyes hogy csak valami halvány folt vagy erős színeltolódás lesz látható a kész kockán.

Itt épp túl meleg volt valószínűleg, a többi kocka is narancsszínben úszik. Utálom a narancsszínt.

3. Fény: I. Az utángyártott filmek nem kicsit fényérzékenyek. A fényképezőből kijövő képet azonnal le kell takarni valamivel, nagyjából 3-4 percig jó ha nem éri fény. Ez elég vicces helyzeteket és sok bénázást tud eredményezni.

4. Fény II. :A fényképezőgépen 3 beállításra van lehetőség: normál, sötétebb, világosabb. Lehet találgatni, mikor mi.
5. Semmi: Látszólag minden körülmény adott, mégis selejt.

Pillanatkép

Hol volt hol nem volt

 A Halászbástya neoromán stílusú épülete pontosan olyan, mintha egy mesefilm díszlete lenne. Funkcióját tekintve eredetileg is kilátónak épült Schulek Frigyes tervei alapján.

Nevét onnan kapta, hogy közvetlen mellette volt a középkorban egy halpiac, illetve régen a halászcéh kötelessége volt a középkori vár itt húzódó szakaszának védelme.

.

Napközben belépődíjas a Halászbástya, de éjszaka ingyen fel lehet menni és ezt sokan ki is használják.

A képek kézből készültek, állvány nélkül, úgyhogy minőségileg bőven hagynak kifogásolnivalót maguk után, viszont szerintem a hangulatot visszaadják.

Pillanatkép

Részletek

A képek egy forró nyári délután készültek, amikor munka után a környező mellékutcákat jártam fotótéma után kutatva.

Ritka ideálisak voltak a körülmények, a lemenő nap tökéletes fényeket és árnyékokat rajzolt és rajtam kívül, egy kósza biciklist leszámítva,  senki sem volt épp az utcákon.

Kép a képben #1

A felső kép egy játszótér melletti tűzfal festése, az alsó pedig egy téren látható, szerintem jól néznek ki, szerintetek?

Előzetes

Szeretek kísérletezni a fotózás során és az a gép, amit eddig a legjobban szerettem használni, nem más mint egy 20 éves Polaroid fényképező. A Polaroiddal való fényképezés valódi szenvedéllyé fajulhatna, ha nem lenne olyan drága és nem lenne a végeredmény teljesen véletlenszerűen időnként zseniálisan gyönyörűséges, de legtöbbször pocsék. De maga a fényképezés folyamata annyira izgalmas, hogy szerintem még így is megéri.A Polaroidról bővebben a későbbiekben...

A kép a Budai várban készült a sétányon.

Minden út a Lánchídhoz vezet...

A Lánchíd építését gróf Széchenyi István kezdeményezte, aki tanulmányútra Angliába is elutazott, hogy megtekinthesse a hídépítő mesterek legsikeresebb munkáit és az akkori egyik leghíresebb hídtervező véleményét kérhesse, aki a lánchíd típust ajánlotta neki. Végül a híd tervezőjének az angol William Tierney Clarkot választották, Clark Ádám pedig a kivitelezést irányította. A hidak végében lévő, közkedvelt oroszlánszobrokat Marschalkó János szobrász készítette.

 Az elkészült hidat a forgalomnak 1849-ben adták át, az ünnepélyes alapkőletételre emlékiratot készítettek, amit néhány arany és ezüstpénz társaságában elhelyeztek az alapban.

A hídon ló vontatta omnibuszjárat is közlekedett, majd az évek múlásával az egyre nagyobb forgalomnak köszönhetően megszokottá váltak a közlekedési dugók. Jellemző hogy Budapest egyik első közúti jelzőlámpáját is a Lánchíd budai hídfőjénél adták át.

Gépház: Facebook

Jobb oldalt felülre került egy Facebook link, ha tetszik a blog, kattints a like-ra.

Előzetes

 

Amikor mások fotóit nézegetem, mindig elgondolkodom azon, vajon mi lehet a fotózás háttérsztorija, hogyan zajlott vajon a fotózás...Ezeket a képeket egy pályázatra készítettem és igazán élveztem a munkát. A kedvenc helyem lehetett a téma, nyár volt, a Lánchíd mindig tökéletes modell, a turisták mindig beleugráltak a képbe poénból, de tényleg vicces volt ahogy az állvánnyal szerencsétlenkedtem (azóta sem használtam) és a hídra tapadva próbáltam valamilyen izgalmas nézőpontot találni.

#1 Budai várnegyed kétszer

 Két hely van, ahol a legtöbbet fotóztam a városban és ezek a Budai várnegyed és a Lánchíd.
1243-ban kezdték el építeni a várat és az építkezés feltehetően 10-12 évig tartott. Az első palotát Károly Róbert és fia építtetik, de a palota, trónterem és egyéb helyiségek teljes kiépítése és befejezése Mátyás királynak köszönhető. Folyt. köv.

Párizsi-udvar

Az egyik kedvenc épületem a Párizsi-udvar, ahol mindig úgy érzem magam mintha egy óriási ékszerdobozban sétálnék.Az épületet 1909-ben kezdték el építeni Schmahl Henrik terve alapján és elkészülte után a Takarékpénztár székházaként funkcionált, illetve magánlakások voltak az emeleteken. Elképzelni sem tudom, milyen lehet egy ilyen gyönyörű épületben lakni...

 Az évek elmúltával a Takarékbank helyére az IBUSZ költözött, a passzázson üzletek nyíltak. Nem tudom ki hogy van vele, de én imádtam a Hologram boltot és a kirakatában lévő óriás pókot ábrázoló plakátot.

Jelenleg az üzletek üresen állnak a belső részben, teljesen kihalt és meglehetősen sötét az átjáró, nem is értem hogy lehet ilyen állapotban...Annak viszont nagyon örülök hogy nem zárták le és továbbra is meg lehet csodálni belülről is.

UPDATE: Sajnos ma szembesültem a ténnyel, hogy lezárták az udvart, már nem lehet bemenni.

Fények és árnyak

Budapest olyan város, amire már az egészen apró részletekből is rá lehet ismerni. Amikor külföldi fotós oldalakon böngészek, valahogy mindig azonnal észreveszem, ha egy-egy kép itt készült. Gyakran kaotikus a városképp, gyakran utcánként különböznek a lámpaoszlopok, útburkolatok és még sorolhatnám mi minden, mégis minden részletében egyedi.

Fel!

Amióta gyerekként megnéztem a Mary Poppins című filmet, azóta leküzdhetetlen vonzódást érzek a háztetők iránt. Budapest fentről nézve egészen szokatlan képet mutat. Az ezerféle színű és alakzatú háztetők között fel-fel bukkan jónéhány kupola is. Sajnos mára a legtöbbet elbontották, de jó időben például mindenkinek ajánlom a Bazilika kupolájába való fellépcsőzést, párszáz forintért lenyűgöző kilátás tárul elénk és egészen közelről megcsodálhatjuk a templom tornyait is.  Ezt illusztrálandó hamarosan erről is lesz post.

Lépcsőházi témák

Fotózás szempontjából a régi lépcsőházak kifogyhatatlan aranybányát jelentenek, mert rengeteg apró érdekes részlet, furcsa minta és izgalmas geometria jellemzi őket. A régi díszeket néhány helyen már felváltotta a kortárs, így például meglepő látványt nyújt az alsó képen látható teljes belső udvart beborító festés. A belső udvarok a legtöbb helyen eredetileg gyönyörű belső kerteket rejtettek, gyakran szobrokkal, kisebb szökőkutakkal, sajnos azonban mára jelentős részüket lebetonozták és parkolóvá alakították.

Pillanatkép

"Este van már 9 óra, ki ki térjen nyugovóra"

Budán és Pesten kezdetben olajlámpások alkották a közvilágítást, ezek azonban meglehetősen csekély fényt nyújtottak. Akinek sürgős dolga akadt, az bérelhetett lámpahordó férfit, de volt olyan időszak is hogy rendeletben tiltották be a sötétedés utáni kijárást. Az első gázlámpa a Nemzeti Múzeumnál világított, az első elektromos lámpák pedig a Rákóczi úton működtek.

Amikor a régi és az új találkozik. Sokszor nem tudom eldönteni, mit is gondoljak a százéves házak közé beépített üvegpalotákról. Van, amikor tetszik, de legtöbbször inkább nem, mivel gyakori hogy egyszerűen nem illik a környezetbe. A későbbiekben a kortárs építészettel is foglalkozok majd, mert azért persze születnek izgalmas megoldások.

Indulás

Meggyőződésem, hogy Budapest az egyik legszebb város és amatőr fotósként a blog indításával egyfajta értékmegőrzés és dokumentálás a célom. Azon túl, hogy csodálattal tekintek a remekműnek is beillő épületekre, érdekel a történetük, a múltjuk, a rajtuk található szimbólumok sokasága.