Ha visszagondolok a Dreher Sörgyárban tett látogatásomra, az első ami az eszembe jut, az ILLAT. Valami egészen jellegzetes és finom illat lengte be az épületkomplexum minden helyiségét. A maláta nem igazán italra emlékeztet, inkább valami egészen különleges ételre, leginkább cukrozott pörkölthez tudnám hasonlítani.
Dreher Sörgyár története
Dreher Antal Németországban és Angliában tanulta a sörgyártás rejtelmeit, majd hazatérve 1862-ben megvásárolta Kőbányán a telepet. Antal igazi szakember volt, aki még saját fejlesztésű sörrel is dicsekedhetett. A vásárlás után hamarosan fia, Ifj. Dreher Antal, később pedig az ő fia, Jenő vette a kezébe a sörgyár irányítását. Sikerrel vezették a családi üzletet és sorra halmozták az elismeréseket. Ezt a sikert állította meg aztán a világháború. A gyár igyekezett alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez: csokoládé és likőr gyártásba kezdtek.
A sör kiszállítása nem volt egyszerű annak idején. Vidékre tankautóval vitték, ahol aztán tartályokba szivattyúzták és amikor már nem habzott, osztották tovább. Volt idő, amikor akkora sörhiány volt Magyarországon, hogy fel kellett rá iratkozniuk az embereknek a boltokban, ha hozzá akartak jutni.
Az évek teltek és a rendszerváltás után részvénytársasággá alakult a gyár, majd végül felvásárolta Dél-Afrika egyik vezető sörvállalata.
A Dreher Sörgyár területe
A kis történelmi áttekintés után, lépjetek be velem a gyár területére.Ugye mindenki szereti a sört? :) Amikor belekortyoltatok egy doboz hideg Dreher sörbe, jutott már eszetekbe, hogy vajon honnan származik és milyen körülmények között készül? Most beleshettek a képeken keresztül a legelzártabb helyekre is.
A gyár területe hatalmas, mintegy 120 ezer nm és a sörgyár épülete mellett a legfeltünőbb elemek a hatalmas szürke tartályok.
Több hatalmas épület is áll a telken, mintegy a fele jelenleg kihasználatlan, a főépület viszont egészen gyönyörűen fel lett újítva. A kastélyszerű házban helyet kapott egy múzeum is, ami szabadon látogatható jelképes belépődíj ellenében.
Az egyik legszebb része a gyárnak a szecessziós elemeket is felvonultató főzőház. A Zsolnay csempékkel kirakott fehér teremben hatalmas és csillogő régi rézüstöket találunk. Itt kiderül az a meglepő tény is, hogy a sörgyártáshoz nem a budapesti hálózati vizet hasznosítják, hanem a saját kút- és víztározójukat. Kell a víz bőven, hiszen ilyenkor nyáron nagyjából ötször annyi sör fogy el mint egyébként.
Belestünk az egyik leghűtöttebb helyre is, a nyílt erjesztőkádakhoz:
Nem gondoltam volna, de az emeleteket összekötő régi lépcsőket ilyen szívecskés korlát dísziti:
A vezetőnk tudta hogy mi kell nekünk és felvitt minket a tetőre, padlásra, tetőteraszra is. A kilátás szép volt én pedig magamban némán ujjongtam, hogy a Dreher Sörgyár tetejére is feljutottam.
Az is kiderült, hogy kik voltak azok a léhűtők.
Ma azokra használjuk ezt a szót, akik lusták, de valójában a sörgyárból indult el a kifejezés. Az érlelődő sört hűteni kellett és a léhűtő munkások dolga volt, hogy álljanak a nyitott ablakok mellett és vigyázzanak arra, hogy meglegyen a megfelelő természetes légáramlás. Valóban nem volt túl nehéz feladat... Persze minden sörgyári munkás őket irigyelte.
A sétánk a gyár saját bárjában ért véget, ahol megkínáltak minket egy kis sörrel, aminek a hosszú túra végén mindenki örült. Ha ti is ellátogatnátok ide, megtehetitek.. A belépő 1300 Ft, ami nem sok ezért az élményért, további infó a Dreher oldalán:
http://www.dreherrt.hu/portal/sortura.php
A túrán az Építész Továbbképző jóvoltából vehettem részt és külön köszönet a remek vezetésért Vincze Ernőnek!!
A posztot kiemelten ajánlom Farkas Imrének.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg.
