A felújított Rácz fürdőben jártam (1. rész)

A gyönyörűen felújított, de jogi viták miatt azóta is zárva tartó Rácz Fürdő elvarázsolt épületét fedeztük fel az Egy nap a városban blog bloggerével, Ádámmal.

A Hadnagy utcában álló épület belsejében sétálva szinte percről-percre változott a véleményem, még nem voltam olyan helyen, ahol ennyire sokféle stílus lenne megtalálható. Ez az eklektikus belső aztán a séta végére összeállt egy olyan egésszé, ami egyszerűen lenyűgöző.

A labirintusszerű fürdőben könnyű eltévedni, nekünk sikerült is párszor, de ennek eredményeképpen a legeldugottabb zugokat is felfedeztük.  A legváratlanabb helyeken ütközhetünk bele random elhelyezett zuhanyzókba, valódi kagylókkal díszitett medencébe vagy éppen óriás buborékokra hasonlító modern teremre.

Belépéskor először a minimalista és a mai divatnak megfelelő, modern kialakítású tereken haladtunk keresztül. Biztosan mindenkire más hatást gyakorol, engem egyes részek teljesen szubjektíven egy irodabelsőre emlékeztettek, de hamarosan sorban érkeztek a kellemes meglepetések...

Sétánkat nehezítette, hogy sok folyosón és teremben meglehetősen sötét volt, a félhomályos öltözőben a kihalt szekrénysoroknál amerikai zombifilmek emléke rémlett fel bennem. Ahogy egyre jobban az épület belsejébe értünk, drámai váltással a hosszú folyosók végében gyönyörű fürdőrészekre bukkantunk.

A Rácz fürdő az 1500-as években épült és az egyik legjobb állapotban megmaradt törökfürdő. Legszebb, neoreneszánsz és romantikus stílusú részei a zseniális Ybl Miklósnak köszönhetőek, aki itt is maradandót alkotott. Vigyázat, kőcsipkék és álmodozó szobrok következnek!

Bőven találunk szürreális elemeket is a belső térben, ami igazán egyedivé és egyúttal dekadensé is teszi azt. A zuhanyzó körbevétele fekete ketrecszerű elemekkel, a vigyorgó állatfejek és a fekete ülőalkalmatosságok mind ilyenek. Ha figyelmesen megnézitek a  képeket, a háttérben felfedezhettek egy fura fekete ülőkádat. Aki itt helyet foglal, annak egy csapból a hátára folyik a meleg víz, kipróbálnátok?

Az én kedvenc helyszíneimről következnek fotók, amik egyértelműen a fürdő legszebb részei és nehéz volt elszakadni tőlük, annyira titokzatos, meseszerű és lenyűgöző látványt nyújtottak.

A rózsaszín fürdőrészben mintha megállt volna az idő, nem nehéz elképzelni, milyen lehetett itt egykor.

Hogy lehet az, hogy a klasszikus régi stíluselemek harmonizálnak a minimalista kortárs építészeti megoldásokkal és a szürreális elemekkel? Hát így. Ezen a helyen sikerült elérni, hogy ez a káosz összeálljon valami tökéletessé, amit Rácz Fürdőnek hívnak.

Folytatás következik egy hét múlva, a fürdőépület tetejével, ahová sikerült feljutnom és fotóznom, további szépségek következnek. 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg. 

Nézd meg a Rácz Fürdő nem kevésbé gyönyörű tetejét is, kattints a linkre:
http://checkmybudapest.blogspot.hu/2013/08/vissza-racz-furdobe-latogatas-teton.html

Ádám beszámolóját a helyről ITT találjátok!

Programajánló: Június 7-én a Borjour csapata borkóstolást szervez az épületbe. Kizárólag magyar szőlőfajták borait kóstoltatjátok, miközben körbevezetnek a rejtett zugokban.

Szépség és szörnyeteg: A kőbányai pincerendszer és a Dreher villa

Jártatok már a híres sörgyáros villájában vagy a Kőbányai pincerendszerben? 

Sokan állítják, hogy Kőbánya, ez a talán nem éppen legjobb hírű kerület tele van titkokkal és építészeti remekművekkel, és valóban meglepő helyekre lehet bukkani. Jöjjön egy szubjektív beszámoló, ami során a virtuális túrát egy elég félelmetes helyen, a kerület alatt húzódó egykori kőbányából kialakított pincerendszerben kezdjük és a Dreher Villa falai között fejezzük be.

(A túrát az Építész Továbbképző és a Kőbányai Önkormányzat főépítészi irodája szervezte).

A legelső benyomás a pincerendszerről akkor ért, amikor nagyjából húsz méternyire álltam a bejáratától. Ugyanis a kapun kiáramló, mellbevágóan hideg szél egészen ilyen távolságig éreztette hatását. Felhívták ugyan a figyelmünket arra, hogy a pincében nagyon alacsony a hőmérséklet, de azért így is meglepett, hogy mennyire. Egy pici bizonytalanság érezhető volt a levegőben, ahogy besétáltunk a sötét alagútba, de ez hamar elmúlt, hiszen nem akármilyen látvány egy ekkora pincehálózat. Nagysága megközelítően 180 ezer négyzetméter és az anno itt kitermelt kövekből épült az Operaház és a Magyar Tudományos Akadémia is. 

A magas belmagasság és a tágas terek kicsit csillapították a hely amúgy meglehetősen nyomasztó hangulatát. Érdekes, hogy a legeldugottabb, közönségtől elzárt helyszíneken, mint például korábban a Lánchídkamra, mindig rábukkanok egy falra festett szívre. Ez most sem volt másképp, nem tudom mi lehet az oka, de aranyos, íme a Kőbányai pincerendszer szíve:

A labirintusszerű folyosók gyakran adnak helyet filmforgatásoknak, de anno a háború idején repülőgép motorokat is szereltek itt. Annak ellenére, hogy nagyon jól ki van építve a hely és a világítás is jól meg van oldva, adódtak olyan kellemetlenségek is, amik egy pincerendszernél nem meglepőek, vagyis folyamatosan csöpögött a fejünkre (gépemre) a hideg és időnként gyanús szagú víz és a helyenként látható emberi tartózkodára utaló nyomok, kartondobozokból összerakott fekhelyek látványa sem volt éppen bizalomgerjesztő. 

Nagyjából másfél órát töltöttünk lent a mélyben és mindenkinek ajánlom a meglátogatását, mert nagyon érdekes, hogy ilyen is létezik a város alatt. 

Amikor kiértünk a napsütébe, egyenesen a vidám, sárga színű, tömzsi oszlopos Dreher villánál találtuk magunkat. A Dreher nevet talán mindenki ismeri, de a híres sörgyáros egykori villájáról már jóval kevesebbet hallani. Pedig a növényekkel körbenőtt, titokzatos épület igazán megér egy sétát. Az oszlopos, klasszicista stílusú villa egykori tulajdonosa a világhírű sörgyártó cég alapítója, Dreher Antal volt. 

Elsősorban a kőbányai pincerendszer miatt vette meg annak idején az épületet és rövidesen megkezdte a nagybani sörtermelést. Sajnos a villa már csak nyomaiban emlékeztet egykori pompájára, kívülről erősen málladozik, pereg a vakolat, ugyanakkor mégis szép és előkelő hatást kelt. A szobák ma üresen és lakatlanul tátonganak. 

A berendezésre nem nagyon vigyáztak, ez meglátszik állapotukon is. A falak is romosak, a régi csodás dolgokból mára már csak a kályhák, kandallók és a konyhabútor maradt meg. Az öreg épület múltját és az sörfőzést a falakra helyezett régi képeken mutatják be. 

Egy időben a munkásőrségnek is helyet adott. Hogy mennyire nem vigyáztak a ház épségére, ez a neonlámpás fotó is jól mutatja, persze jelenleg talán ez a legkisebb gondja a villának.

Valaki egy vörös tulipáncsokrot helyezett az egyik asztalra, ami nagyon erős kontrasztot képezett a villa leromlott állapota, a szép zöld falak és a virág között, ezzel a képpel búcsúzunk az épülettől.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg.

A Földtani és Geofizikai Intézet belseje és teteje, az egyik legszebb és legkékebb szecessziós épület Budapesten

Mesebeli épület áll már több mint 100 éve a Stefánia úton, aminek Zsolnay mázas teteje talán a legkékebb színben pompázik a világon.

Tegyetek velem egy virtuális sétát a belső terekbe és a tetejére, ahol meglepő dolgokra akadtam. Bár az épület bővelkedik a különlegességekben, arra nem számítottam, hogy például egy világháborús emléket is rejt a legmagasabb pontja...

De kezdjük az elején, a Földtani és Geofizikai Intézet óriási, élénk színű kapuja már önmagában utalás arra, hogy mi vár ránk. Ez a kék kapu 1899-ben nyílt meg, az épület rohamtempóban, mindössze másfél év alatt épült meg anno.

Fotó: Fortepan

 Belépve az épületbe a barlangszerű kialakítás tűnik fel először, majd az egészen különlegesen ívelt ablakok és ajtók. Lechner Ödön zseniális és nagy fantáziával megáldott építész volt, erről árulkodik minden egyes apró részlet. A lámpáról és a jellegzetesen pöttyös domborzatú, polipkarszerű oszlopokról egy pillanatra az Alien filmek juthatnak eszünkbe, de ezt egy másodperc alatt el is feledteti  a sok szecessziós díszítés.

 Az emeleti folyosókon a hely profiljához illően geológiai kiállítás látható, a legkülönfélébb kisebb és egészen nagy ásványokkal, egyéb érdekességekkel.

A legfelső szintre felérve, egy félhomályos, titokzatos folyósóról szűk és kacskaringos csigalépcsőhöz jutunk, ez vezet fel a tetőre...

 

A Földtani és Geofizikai Intézet teteje kétségtelenül a város egyik legszebb pontja, elképesztő panorámával. Ami mégis a legkülönlegesebb, az a hihetetlenül kék szín, ami egybefolyik az ugyanolyan árnyalatú égbolttal és ezáltal olyan érzéki csalódást okoz, mintha lebegnénk valami nagy-nagy kékségben.

Ha kicsit jobban körülnézünk ebben a mesevilágban, felfedezhetjük a kémények csavart, szürreális formáit, az éleket díszítő kőcsipkéket és a Zsolnay mázas borításon lévő népi és földtani motívumokat.

A tető központjában görnyedt figurák tartják a nehéz terhet, ami egy óriási kék földgömb. Ez a dísz is az épület tevékenységére utal.

Egy egészen meglepő felfedezés, hogy a tetőről egy vaslétrán felkapaszkodva még magasabbra, egy néhány négyzetméteres emeletrészre is fel lehet kapaszkodni, ami gyakorlatilag egy II. világháborúból ittmaradt géppuskafészek. A legkülönbözőbb helyeken másztam meg az utóbbi időben a vaslétrákat egy-egy jó kép kedvéért, de ez sajnos kifogott rajtam, olyan távolinak és rövidnek tűnt a korlát, hogy a legfelső létrafokig jutottam és ott is maradtam, a képek az innen elém táruló látványt mutatják...

A régi épületeknél gyakori, hogy érdekességeket lehet találni a falba karcolva ha figyelmesen megnézzük, itt is találtam ígéretesnek tűnő, évszámnak látszó írást, de később jobban megnézve kiderült, hogy mivel az épület csak 1899-ben készült el, sajnos nem lehet eredeti.

Bár nem volt könnyű elszakadni a tetőtől, a lépcsőn lesétálva még akadt bőven fotótéma:

Az Intézet pontos képet ad arról, hogy miért is szeretik olyan sokan a szecessziós építészeti stílust.
A Szecesszió Világnapját június 10-én, a Szecessziós Magazin (www.szecessziosmagazin.com) és az Iparművészeti Múzeum összefogásával ünneplik. Az ehhez a dátumhoz közelebb eső hétvégén, június 8.-án sétákkal, előadásokkal és programokkal készülnek a résztvevő intézmények. 

A Magazin munkatársa, Bálint Imre küldte a következő két remek képet az épületről, ami pontosan visszaadja a belső terek hangulatát a szecesszió minden szépségével.

Ünnepeljétek meg ti is június 8-án a Szecesszió Világnapját!

Fotó: Bálint Imre

Fotó: Bálint Imre

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg.