A Duna korzó környéke már az 1800-as években is kávéházak és fogadók, szállodák helyszíne volt, élénk társadalmi élet színtere.
A Duna partot 1865-ben töltötték fel, főleg pénzügyi okokból. Ekkor épültek meg a kőből készült partfalak is. Ezt az új rakpartot kétszintesre tervezték. Az alsó szinten kikötők és a kereskedő hajók számára raktárak kaptak helyet, a felső szinten pedig a sétány húzódott, ami mellett gyorsan szaporodtak az új és elegáns bérházak, paloták. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy elképzeljük, hogyan sétáltak itt anno a cilinderes, sétapálcás urak és a napernyős hölgyek. Az egyszemélyes padokon,az úgynevezett Buchwald székeken pihenhettek, ezek szerencsére még ma is léteznek. Nevüket üzemeltetőjükről kapták, aki szigorúan 20 fillért szedett be a használatukért.
az árnyékos hölgy kép nagyon tetszik, bizonyára mert szeretem nagyon az árnyékokat. a fotó kicsit Vivian Maier képeire emlékeztet.
VálaszTörlés