Világutazó, fotós és legfőképpen: tehetséges festő. Bemutatjuk Balogh Ádámot

A facebookon találkoztunk először Ádám festményeivel, nem is akárhogyan, saját műtermébe, privát szférájába invitált meg ismerőst és ismeretlent. A Nyitott Műterem nevű eseményre mi is ellátogattunk...

Szöveg: Dömötör Nikolett Fotó: Nagy Anita

Balogh Ádám hosszú éveken át dolgozott a banki szférában mint gazdasági mérnök. Tizenkét év után azonban úgy érezte: neki más úton kell járnia és élete merőben radikális irányt vett, amikor biztos megélhetését hagyta ott a festészetért. Megérte kockáztatnia, hiszen azóta – nemzetközi szinten is – sikeres művész lett belőle. A Nyitott műterem-projekt keretében bepillantást nyerhettünk privát „szentélyébe”, ahol alkotásai születnek.

Első sikerélmény

Bár a kezdet nem volt könnyű, Ádám az első néhány évtől kezdve folyamatosan festett, sorra születtek a képei. Egy budapesti kiállítás alkalmával egy holland művészetpártolónak annyira megtetszettek az alkotásai, hogy felajánlotta: szívesen szervez számára kiállítást Hollandiában. Az ő számára is döbbenetes és meseszerű volt, ami ezután következett és amiről a legtöbb művész csak álmodik: külföldi mecénása két kiállítást is tető alá hozott, kint tartózkodása idején, közel két héten át vendégül látta, cserébe pedig semmit sem kért.

Az első külföldi bemutatkozás óta képei eljutottak Bécsen, Olaszországon, Spanyolországon, Londonon keresztül New Yorkig. Első díja, melyet a Ferrarai Estense kastélyban nyert el egy nemzetközi kiállításon, máig emlékezetes számára.

Műhelytitkok

Ádám soha nem képezte magát, és ezt nem is bánta meg. „Azért folytattam, amit és ahogy elkezdtem, mert azt éreztem – és mások is azt erősítették bennem –, hogy eredeti, amit csinálok. Sosem másoltam.” Ő maga fedezte fel, hogyan viselkedik az olajfesték a vásznon. A legkülönbözőbb technikákat alkalmazza, az ecseten kívül dolgozik festőkéssel, rongyokkal, az ujjaival és a körmével is.

Festményeinek nincsenek tervei, nem készít vázlatokat sem, alapvetően nem kompozíciókban gondolkozik: addig fest, amíg el nem ér egyfajta harmóniát. Ha meglát egy szép formát vagy akár egy foltot, képes köré felépíteni az egész képet. Munkája így teljesen a véletlenre van bízva, ő maga sem tudja, mikor, miből mi lesz.

A másik nagy szerelem: a fotózás

Ádám a festés mellett párhuzamosan kezdett el foglalkozni a fotózással. „A festményeimen rögtön lehetett érezni, hogy van bennük valami misztikum, valami transzcendens, spirituális. A fotók esetében el kellett telnie néhány évnek, mire ráállt a szemem arra, hogy minél különlegesebb dolgokat vegyek észre a “mindennapiban”." A fotózás számára mindig utazáshoz kapcsolódik, élményei önkéntelenül is beépülnek mind a festményeibe, mind a fotóiba – Jemenben például rengeteg portrét (saját bevallása szerint a legjobbakat) készített, Grúziában pedig a szakrális, ódon templombelsők ejtették rabul, az ott készült képek többletértékkel bírnak számára.

Ami igazán inspirálja: világot látni

Ádám szenvedélyes utazó, a Közel-Kelet, Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia és a Kaukázus számos országában megfordult. Útjait – a képeihez hasonlóan – a spontaneitás vezérli, igyekszik gyakran megismerkedni és beszélgetni helyiekkel, akik alkalomadtán kalauzolják is. „Örmény család szemén keresztül látni, megismerni egy országot, olyan helyekre ellátogatni, ahova a turista nem jut el, felbecsülhetetlen. Érdekes és tanulságos tapasztalat az is, mennyire másként élnek ők, mennyire más a mentalitásuk. Iránban például, egy bazárban összeismerkedtünk egy helyi kereskedővel, aki kézi csomózású szőnyegeket árult. Sajnos nem volt nálunk elég pénz, de a kereskedő megelőlegezte nekünk az egyébként több százezer forintot érő szőnyeget, természetesen amint hazaértünk, elutaltuk neki az összeget. Iránban az adott szónak van jelentősége. Európában még egy hot dogot sem kapnék ingyen, hacsak nem ismer száz éve az, aki árulja.”

Ádám, amikor alkot, effektíve bezárja magát egy barlangba, a műtermébe; ilyenkor szüksége van arra, hogy néhány napig senki ne zavarja. Képei – melyekből évente tizenötöt-húszat készít – számára olyanok, mintha a gyermekei lennének, pontosan emlékszik rá, hol, milyen körülmények között, milyen napszakban születtek. „Nem könnyű megválnom tőlük, de végeredményében azért festek, hogy megajándékozzam az embereket azzal, amit létrehozok. Így tökéletesen értelmetlen lenne megtartanom bármit is” – fogalmaz. És hogy megbánta-e valaha, hogy az ecset mellett kötelezte el magát? „Bár Magyarországon nem könnyű megélni a művészetből, mindig történt egy-egy olyan dolog, ami továbbvitt. Sosem bizonytalanodtam el, hogy jól döntöttem-e anno. Ennek így kellett lennie.”

A művész hivatalos honlapja: adambalogh.com
A soron következő kiállításának facebook eventje: www.facebook.com/events/782592275141293/