A tél egyik leghidegebb napja volt, amikor az Ybl Egyesület szervezésében egy városnéző sétán vettünk részt, ami mi másról is szólt volna, mint Ybl Miklós építészről, akiért rajongok.
Már sokszor leírtam itt a blogon, mennyire szeretem azokat meseszerű helyeket, ahová belépve egy kalandregény főhősének érezhetem magam. Ismét sikerült egy ilyet találnom, méghozzá ezúttal egy lakóház képében, aminek szokványos külseje különleges belsőt rejt. Budapest egy egészen elvarázsolt város, csak fel kell fedezni, tegyetek most velem egy virtuális sétát a Dlauchy házban!
Átfagyva, a fényképezőgéphez dermedt ujjakkal és az időjárás miatt megviselt állapotban léptünk be egy teljesen átlagosnak tűnő házba. Kívülről annyira semmi különös nem volt benne, hogy meg sem fotóztam és mindenfajta elvárás nélkül mentem be a kapun. Amit én elmulasztottam, azt anno az 1800-as években Klösz György fotográfus kolléga nem tette, így az ő régi képével mutatom meg az épület külsejét.
Belépve aztán váratlan látvány fogadott. A titokzatos félhomályban egy döbbenetesen szép és a fantáziát beindító helyszín jelent meg előttünk. Oszlopokat és mély karamell színű ívelt lépcsősort láttunk, aminek aljáról felnézve egy régi, megrongálódott, mélyzöld freskót találtunk.
Ezt a freskót anno nem akárki, hanem maga Lotz Károly festette, de sajnos mára szinte semmilyen minta nem vehető ki rajta, bár maradványai még daccolnak az idővel.
Mivel szabad szemmel szinte semmi nem vehető ki a freskón, megpróbáltam képszerkeztő programmal addig állítani a kontrasztokat, amíg ki nem rajzolódnak maximálisan a részletek, ez lett belőle. Sajnos nem sokkal jobb, de az halványan látható, hogy kék ég és valamilyen növény és virágminta lehetett eredetileg felfestve.
Már csak sárkányfigurák hiányoztak volna, hogy teljesen legyen a meglepő összkép, helyette viszont a legfelső szinten találtam nagyon sok szép színes üvegablakot.
Ezt a palotát a zseniális Ybl Miklós egy lakatosmesternek, Dlauchy Károlynak tervezte és 1863-64-ben épült fel. A mester családja Csehországból vándorolt be és már az apja is hírneves lakatosként dolgozott.
A tulajdonos és az építész már korábban is ismerték egymást, mivel Károly több,Ybl átal tervezett épület díszlakatos munkáit is végezte.
A lépcsőház egyik ablakából az udvarra lenézve egy szobrot is észrevettünk. Sajnos az ajtó zárva volt, így nem tudtuk közelebbről megnézni.
Nem nehéz elképzelni, milyen szép lehetett ez az épület újkorában. Ahogy a lakóházak többségére a városban, erre is ráférne egy kiadós felújítás. Az Unger ház mellett, jelenleg ez a kedvenc lakóházam a városban, az egyedisége és a titokzatossága miatt, remélem sikerült átadni a képekkel a hangulatát és tetszett nektek is.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg.
A blogon még több gyönyörű Ybl épületet találsz, olvasd el ezeket is!
