Budapest legszebb épületei: mesebeli hely a Váci utcában Steindl Imre tervezésében

Egyszer volt hol nem volt, Budapest központjában, egészen pontosan a Váci utcában volt található egy kacsalábon forgó mesebeli kastély... Én, azaz a mese főszereplője egyedül álltam ebben az álomszerű épületben az álomszerűen szép lépcsőn és teljes csodálattal azt figyeltem, ahogy a felkavaródott és a levegőben lassan szálló porszemeken megcsillan a fény. Szerintetek is szép?

Ahogy az egy kastélyhoz illik, nemcsak por, hanem sok más egyéb érdekesség is megbújik a falak között, például ilyen levélmintás öntöttvas oszlopok, ívek és Lotz freskók.
Nem árulom el mindjárt az elején, hogy pontosan hol járunk, nézzétek meg először a képeket és próbáljátok meg kitalálni, mi lehet egy ilyen épület funkciója.

A megfejtés egészen prózai és valóságos: a Kormányhivatalban járunk, a Váci utca 62-64 számban, vagy ahogyan jobban ismerik, az Új Városházában.
Steind Imre, aki az Országházat is tervezte, itt, az Új Városháza megálmodásakor is nagyot alkotott. Neki köszönhetjük ezt a műremeket, ami az 1870-es években épült meg és már akkor is a közgyűléseknek adott helyet.
Térjünk vissza a bejárathoz, lépjetek be velem a kapun. Néhány méter megtétele után ez a hatásos, keresztboltozatos előcsarnok gyakorol mély benyomást az ide látogatóra.

Új Városháza: a lépcsőház

Továbbhaladva már szembe is jönnek velünk az erős öntöttvas oszlopok, amik a belső tér szigorú uralkodói és egy csipetnyi gótikát csempésznek be az alapvetően neoreneszánsz épületbe. Az ilyen oszlopokat anno kezdetben inkább csak a hídépítésben alkalmazták, de aztán fokozatosan beszivárogtak a lakóházakba, épületekbe is, egy pici ipari hatást gyakorolva azokra. Első pillantásra a Nyugati pályaudvar ugrott be róla.

A mesék mindig túl hamar véget érnek, így a fotózás után kénytelen voltam elhagyni a helyet és másik kastély után nézni. Elárulom, sikerült, folytatás következik....

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg. Ha szeretnél a blog hírlevelére feliratkozni, küldj egy e-mailt "hírlevél" tárggyal a hirlevelcmb@gmail.com címre!

Az épületet egy évente megrendezésre kerülő programsorozat, a Design hét szervezésében tartott túrán bárki megtekinthette, Millisits Máté művészettörténész vezetésével. Még információ a facebook oldalukon.

Olvastad már?

A Dlauchy ház lépcsősora:
http://checkmybudapest.blogspot.hu/2013/06/ybl-miklos-egyik-legszebb-lakoepulete.html

Lépcsőház a körúton:
http://checkmybudapest.blogspot.hu/2013/03/gyonyoru-lepcsohaz-nagykoruton-es-egy.html

Látogatás a Dreher Sörgyárban

A gyáraknak semmi mással össze nem hasonlítható hangulatuk van. Furcsa formák, gépek és érdekes szerkezetek, minden fotós számára inspiráló helyszín.

Ha visszagondolok a Dreher Sörgyárban tett látogatásomra, az első ami az eszembe jut, az ILLAT. Valami egészen jellegzetes és finom illat lengte be az épületkomplexum minden helyiségét. A maláta nem igazán italra emlékeztet, inkább valami egészen különleges ételre, leginkább cukrozott pörkölthez tudnám hasonlítani.

Dreher Sörgyár története

Dreher Antal Németországban és Angliában tanulta a sörgyártás rejtelmeit, majd hazatérve 1862-ben megvásárolta Kőbányán a telepet. Antal igazi szakember volt, aki még saját fejlesztésű sörrel is dicsekedhetett. A vásárlás után hamarosan fia, Ifj. Dreher Antal, később pedig az ő fia, Jenő vette  a kezébe a sörgyár irányítását. Sikerrel vezették a családi üzletet és sorra halmozták az elismeréseket. Ezt a sikert állította meg aztán a világháború. A gyár igyekezett alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez: csokoládé és likőr gyártásba kezdtek.

A sör kiszállítása nem volt egyszerű annak idején. Vidékre tankautóval vitték, ahol aztán tartályokba szivattyúzták és amikor már nem habzott, osztották tovább. Volt idő, amikor akkora sörhiány volt Magyarországon, hogy fel kellett rá iratkozniuk az embereknek a boltokban, ha hozzá akartak jutni.
Az évek teltek és a rendszerváltás után részvénytársasággá alakult a gyár, majd végül felvásárolta Dél-Afrika egyik vezető sörvállalata.

A Dreher Sörgyár területe

A kis  történelmi áttekintés után, lépjetek be velem a gyár területére.
Ugye mindenki szereti a sört? :) Amikor belekortyoltatok egy doboz hideg Dreher sörbe, jutott már eszetekbe, hogy vajon honnan származik és milyen körülmények között készül? Most beleshettek a képeken keresztül a legelzártabb helyekre is.
A gyár területe hatalmas, mintegy 120 ezer nm és a sörgyár épülete mellett a legfeltünőbb elemek a hatalmas szürke tartályok.

Több hatalmas épület is áll a telken, mintegy a fele jelenleg kihasználatlan, a főépület viszont egészen gyönyörűen fel lett újítva. A kastélyszerű házban helyet kapott egy múzeum is, ami szabadon látogatható jelképes belépődíj ellenében.
Az egyik legszebb része a gyárnak a szecessziós elemeket is felvonultató főzőház. A Zsolnay csempékkel kirakott fehér teremben hatalmas és csillogő régi rézüstöket találunk. Itt kiderül az a meglepő tény is, hogy a sörgyártáshoz nem a budapesti hálózati vizet hasznosítják, hanem a saját kút- és víztározójukat. Kell a víz bőven, hiszen ilyenkor nyáron nagyjából ötször annyi sör fogy el mint egyébként.

Belestünk az egyik leghűtöttebb helyre is, a nyílt erjesztőkádakhoz:

Nem gondoltam volna, de az emeleteket összekötő régi lépcsőket ilyen szívecskés korlát dísziti:

A vezetőnk tudta hogy mi kell nekünk és felvitt minket a tetőre, padlásra, tetőteraszra is. A kilátás szép volt én pedig magamban némán ujjongtam, hogy a Dreher Sörgyár tetejére is feljutottam.

Az is kiderült, hogy kik voltak azok a léhűtők.
Ma azokra használjuk ezt a szót, akik lusták, de valójában a sörgyárból indult el  a kifejezés. Az érlelődő sört hűteni kellett és a léhűtő munkások dolga volt, hogy álljanak a nyitott ablakok mellett és vigyázzanak arra, hogy meglegyen a megfelelő természetes légáramlás. Valóban nem volt túl nehéz feladat... Persze minden sörgyári munkás őket irigyelte.

A sétánk a gyár saját bárjában ért véget, ahol megkínáltak minket egy kis sörrel, aminek a hosszú túra végén mindenki örült. Ha ti is ellátogatnátok ide, megtehetitek.. A belépő 1300 Ft, ami nem sok ezért az élményért, további infó a Dreher oldalán:

http://www.dreherrt.hu/portal/sortura.php

A túrán az Építész Továbbképző jóvoltából vehettem részt és külön köszönet a remek vezetésért Vincze Ernőnek!!
A posztot kiemelten ajánlom Farkas Imrének.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg. 

Ybl Miklós egyik legszebb lakóépülete és az elvarázsolt Dlauchy ház lépcsősora

A tél egyik leghidegebb napja volt, amikor az Ybl Egyesület szervezésében egy városnéző sétán vettünk részt, ami mi másról is szólt volna, mint Ybl Miklós építészről, akiért rajongok. 

Már sokszor leírtam itt a blogon, mennyire szeretem azokat meseszerű helyeket, ahová belépve egy kalandregény főhősének érezhetem magam. Ismét sikerült egy ilyet találnom, méghozzá ezúttal egy lakóház képében, aminek szokványos külseje különleges belsőt rejt. Budapest egy egészen elvarázsolt város, csak fel kell fedezni, tegyetek most velem egy virtuális sétát a Dlauchy házban!

Átfagyva, a fényképezőgéphez dermedt ujjakkal és az időjárás miatt megviselt állapotban léptünk be egy teljesen átlagosnak tűnő  házba. Kívülről annyira semmi különös nem volt benne, hogy meg sem fotóztam és mindenfajta elvárás nélkül mentem be a kapun. Amit én elmulasztottam, azt anno az 1800-as években Klösz György fotográfus kolléga nem tette, így az ő régi képével mutatom meg az épület külsejét.

Belépve aztán váratlan látvány fogadott. A titokzatos félhomályban egy döbbenetesen szép és a fantáziát beindító helyszín jelent meg előttünk. Oszlopokat és mély karamell színű ívelt lépcsősort láttunk, aminek aljáról felnézve egy régi, megrongálódott, mélyzöld freskót találtunk.

Ezt a freskót anno nem akárki, hanem maga Lotz Károly festette, de sajnos mára szinte semmilyen minta nem vehető ki rajta, bár maradványai  még daccolnak az idővel.

Mivel szabad szemmel szinte semmi nem vehető ki a freskón, megpróbáltam képszerkeztő programmal addig állítani a kontrasztokat, amíg   ki nem rajzolódnak maximálisan a részletek, ez lett belőle. Sajnos nem sokkal jobb, de az halványan látható, hogy kék ég és valamilyen növény és virágminta lehetett eredetileg felfestve.

Már csak sárkányfigurák hiányoztak volna, hogy teljesen legyen a meglepő összkép, helyette viszont a legfelső szinten találtam nagyon sok szép színes üvegablakot.

Ezt a palotát a zseniális Ybl Miklós egy lakatosmesternek, Dlauchy Károlynak tervezte és 1863-64-ben épült fel. A mester családja Csehországból vándorolt be és már az apja is hírneves lakatosként dolgozott.
A tulajdonos és az építész már korábban is ismerték egymást, mivel Károly több,Ybl átal tervezett épület díszlakatos munkáit is végezte.
A lépcsőház egyik ablakából az udvarra lenézve egy szobrot is észrevettünk. Sajnos az ajtó zárva volt, így nem tudtuk közelebbről megnézni.

Nem nehéz elképzelni, milyen szép lehetett ez az épület újkorában. Ahogy a lakóházak többségére a városban, erre is ráférne egy kiadós felújítás. Az Unger ház mellett, jelenleg ez a kedvenc lakóházam a városban, az egyedisége és a titokzatossága miatt, remélem sikerült átadni a képekkel a hangulatát és tetszett nektek is.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg. 

A blogon még több gyönyörű Ybl épületet találsz, olvasd el ezeket is!

Várkert Bazár: http://checkmybudapest.blogspot.hu/2012/10/imadatom-targya-varkert-bazar.html

Festetics Palota: http://checkmybudapest.blogspot.hu/2012/09/kulturalis-oroksegnapok-3-resz.html

Operaház: http://checkmybudapest.blogspot.hu/2012/03/szfinxek-szaz-eves-fakockak-operahaz.html

Rácz Fürdő: http://checkmybudapest.blogspot.hu/2013/05/a-felujitott-racz-furdoben-jartam-1-resz.html

Unger ház: http://checkmybudapest.blogspot.hu/2012/04/szaz-eves-fakockak-nyomaban-szegeny.html

www.yblegyesulet.hu