Erre a valóságtól elrugaszkodott, gyönyörű helyre a múzeum belsején áthaladva jutunk fel. Kevéssé közismert, de a most hófehér falakat egykor freskók borították, ám lemeszelték az egészet. Nehéz elképzelni milyen lehetett színesen, de ez a mostani vattacukor jelleg is igazán különleges.
Egy hosszan ívelő csigalépcső vezet fel arra a helyre, ami minket a leginkább érdekel.
A tető kétségtelenül az egyik leglátványosabb helye a városnak. Ahogy a zöld és sárga Zsolnay cserepek és díszek egybeolvadnak az ég kékjével, bizony nem mindennapi látvány. Ezt aki tudta, anno ki is használta, így hamar felfedezzük a réges-régi véséseket az elkormolódott téglákon. Sokan feljöttek ide gyönyörködni, és ha már itt jártak, lenyomatott is hagytak, így 1944-ből és 1919-ből egyaránt találunk neveket és üzeneteket. Sokat.
A múzeum belsejéből nézve az egyik leglátványosabb elem a színes üvegkupola. Én most megtehettem, hogy a tetőről, azaz kívülről nézzem meg a kupolaszerkezetet. Egészen meglepően nézett ki, legalábbis én először láttam kifordítva kupolát.
Azért nem ment ez olyan könnyen, szükség volt hozzá némi remegő lábú létrázásra és lépcsőzésre...
A kifordított kupola után az egyik legmagasabb pont felé vettem az irányt. Ide egy keskeny és meredek lépcső vezetett fel, de sajnos ebbe a kis toronyba a galambokon kívül senki számára nem biztosított a bejárás. Viszont innen a magasból tudtam még közeli képeket készíteni a díszekről és az elém táruló panorámáról.
Barangolásunk ezzel befejeződött a tetőn, de találtunk még a múzeum kertjében is egy kis érdekességet, amit bárki megnézhet közelebbről. Ez bizony az eltávolított, életveszélyesnek minősített torony, ami itt kapott helyet. Szerintem nagyon jó ötlet, ha tehetitek, nézzétek meg.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozzatok a blog facebook oldalához ITT.
