A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nagy Anita. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nagy Anita. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 7., szerda

Budapest legszebb épületei: Fodor Gyula csodája a Hősök terénél

Minden úgy kezdődött, hogy a Hősök tere közelében volt egy épület, amit már évek óta nézegettem. A keskeny alakjával és hatalmas színes üvegablakaival volt benne valami kecsesen szürreális, el sem tudtam képzelni milyen lehet belülről. Telt az idő, de valahogy soha nem sikerült bejutnom, egyik nap aztán Barbi, a Mesélő Házak bloggere írt nekem egy csodálatos házról, amit együtt kellene felfedeznünk. A meglepetés akkor ért, amikor kis késéssel odaértem a megadott címre, mert vágyaim épülete előtt álltunk. Mit is mondhatnék...nem csalódtam. A következő poszt a Mesélő Házak bloggal közös kooperáció, a képeket én készítettem, Barbi pedig kutatott és az ő szuper írását olvashatjátok.




Fodor Gyula századeleji házaiba betoppanni mindig élmény, ünnep. Ezért szerettem volna már réges-rég eljutni abba a házba, ahol ő, az építész lakott. Amit olyan jól sikerült tervezésnek gondolt, hogy irodáját és saját lakását is itt rendezte be. A kényelem, az elegancia, a városban való elhelyezkedés, de mégis a zöld, a csönd, és persze a ház részletei és egésze olyan egységet alkotott, ami a Mester megelégedésére szolgált, ahol örömmel töltötte napjait. 



Ronda, félsötét, őszi napon vitt erre először a dolgom. Amikor a 64-es ház utcai frontjához értem, és felnéztem, megállapítottam, hogy na ilyen, amikor a szecesszió rendesen ijesztő is tud lenni. 
Szerencsém volt. Vásárlást hazacipelő, barátságos lakók szívesen látták a ház régi részleteit megcsodálni igyekező idegent. Megsajnáltam szegény itt lakókat: a dögnehéz csomagokat a lépcsőn vonszolták fel a sokadik emeletre. Ez fura. És lőn: az eredeti tervek szerint 1909-ben épült felvonó a házba. Azzal vajh’ mi lett és mi célból?






Az első döbbenet a Zeneakadémiára emlékeztető, meseszép szinesüveg a főlépcső fordulóiból. Mellettük tábla az adakozóról, milyen jó, hogy ilyen is van. Az ember áhitattal mássza az elegáns korláttal keretezett, hajdani szőnyeg emlékét őrző, rézgombos lépcsőt a legfelső szintig, ahol a legszebb a fény, és a mennyezeti dísz. A fordulókban a reménytelen szocialista fotelek kicsit sem hivogatóak, érdekes képzavart alkotnak…(emlékeim szerint a János kórház gyerekosztályán voltak ilyenek. Kemények, mint a beton)





A legfelső szinten álltam a gangon, amikor megfordultam. Atya úr isten, de szép ez a szomszéd ház! Pasaréti hangulatban, fák mögé bújva teraszos, szecessziós ház tárult elém. Ketyegni kezdett az agyam, melyik lehet ez, honnan nyílhat, melyik hátsó utcáról….aztán észrevettem, a hátsó, barátságos kis teraszok kovácsoltvas korlátjai ugyanolyanok, mint a gangé, amin állok. Ez ugyanaz a ház!





És lőn. Az 1908-as tervek szerint kertet ölel át a Ligetre néző első, és a külön bejáratú, sárga keramitos sétányról nyíló hátsó traktus. Teraszai párban állnak, egészen abszurd csendben a pár méterre dübörgő Dózsa György úttól.
De honnan nyílhatnak azok a csodás teraszos lakások? A kertből törött üvegű, kevéssé bizalomgerjesztő kapu nyílt. Ha nem áll a lépcső aljában két bicikli, nem mertem volna felmerészkedni.


Fotó: Szuhai Barbi


Csak az első emeletig mentem, a színes üvegablak, a falfestés nyomai így is megrázóan gyönyörűek voltak. Keskeny, sötét lépcsőház dermesztő állapota azért meglepett. Sok lerohadt pesti házban voltam már, de ez dobogós. Tudtam, el kell hívnom fotós „kollégámat”, egy jó géppel csodákra lenne képes egy házimádó….



De másodszorra nem volt szerencsénk. A CheckMyBudapest szerzőjével már zárt kaput találtunk, így nem tudtam megmutatni a Dózsa György úti csodát. Talán legközelebb… Született viszont néhány csodás kép a jelenről, de előbb vissza a ház születéséhez.
A régi, cirkalmas kerettel díszített, gyöngybetűs tervek szerint emeletenként 3, illetve 4 szoba-cselédszobás lakások váltották egymást. Helyenként szegény cselédek ablaktalan kis cselédfülkével kellett, hogy beérjék, ami csalódás a ház modern luxus színvonalától. 
A ház egyik legkülönösebb tulajdonsága, hogy eredeti tervei szerint az alagsorba, a Liget felé néző fronton műtermek sora épült sötétkamrával, vagyis fényképészek részére. Sokkal világosabb akkor sem lehetett, hiába a nagy ablakok sora, ezért meglepő a megoldás. Az emeleteken a Hősök tere irányában a felső szinteken impozáns terem épült: átlagosan 35 négyzetméterével, ívelt, hatalmas ablakával el lehet képzelni, milyen szép lehetett anno. Lehet, hogy ezek egyikében volt Fodor Gyula építészirodája, hiszen a „Fodor Gyula és Tsa czég” 1911-ben, 1928-ban már Hunnia Építő Részvénytársaság néven található ezen cím, vagyis az Aréna út 64 alatt.



A megrendelő anno a Tisztviselők Házépítő Szövetkezete volt, az építés éve 1908, a tervező Fodor Gyula. A szépséges eredeti rajzokon a homlokzat kicsit eltér a megépülttől, a fríz most több emberalakból áll– vajon látja-e őket ma valaki? 
A főlépcsőházra egyértelműen költöttek, az ablakok csodásak, a falak is ízléssel, igényességgel vannak felújítva, a belső homlokzat is méltó, szép. Egyedül a hátsó lépcsőház állapota kritikán aluli, vagyis minden képzeletet felülmúl.
S még egy érdekesség: 1957-ben kisebb csoda történt: a Tudományos Akadémia be akarta építeni a tetőteret, de azt a hatóságok „városképi szempontok” miatt elutasította. Hihetetlen.



A végére egy pillanatkép az 1928-ból: 
A Hunnia építő Rt. mellett itt székelt a Stieber-féle építési és ipari részvénytársaság is. Továbbá itt lakott (a teljesség igénye nélkül): dr. Glück József fogorvos, Bakonyi Ödön tanító és Ödönné nyugalmazott tanítónő, Klegner Ferencné, Újlaki Gizella fővárosi tanítónők, Bereczky Sándor és Füred Aladár dr gimnáziumi tanárok, dr, György István műegyetemi tanár, Gaál Miklós nyugalmazott lelkész, Sándor Ákos nyugalmazott főispán, Fanta Lajos, Katz Miklós, tisztviselők, Barcza István lapszerkesztő, Csillik Sándor MÁV lakatos, Elek Sándorné, Goldberg Salamonné és Fodor Pálné magánzók, végül tamási Varga Móricz nyugalmazott ezredes.




A háború után persze itt is leválasztották a lakások legtöbbjét, de még az 1980as években is volt néhány, ami megúszta a felaprítást.
Csodás ház, mestermunka, volna még mit rá költeni, dacára a kétségtelenül eddig is szívvel-lélekkel rászánt sok-sok pénznek. Látszik a házon, hogy szeretik, hogy vigyáznak rá. Jó lenne egyszer régi pompájában látni, minden részletében felújítva. Megérdemelné.

(Szöveg: Szuhai Barbara, Fotó: Nagy Anita)

Látogassatok el még több szép épületért a Mesélő Házak oldalára!

2015. október 8., csütörtök

Egy kémény belsejében járunk - Főtáv


Van abban valami szép és szürreális, ahogyan az óbudai vasbeton Főtáv kémény a város fölé magasodik. mindig is szerettem volna megnézni, milyen közelebbről egy ilyen építmény, és most végre lehetőségem nyílt rá, köszönhetően a Főtáv meghívásának. Lépjetek be velem a belsejébe...





A több mint 200 méter magas kéményt a 70-es években építették és belül egy lift visz fel a tetejére, ahol az ajtón kilépve nem mindennapi panorámába gyönyörködhetünk.


A távhő nemcsak a panellakásokat tartja melegen, hanem ezzel fűtik például az Állatkertet, vagy a Művészetek palotáját is. A távfűtésnek egyre inkább változik a megítélése, egyre többen fedezik fel az előnyeit. Erre a legjobb példa Bécs, ugyanis a város tudatosan szinte teljesen átállt a távfűtésre.




Miközben gyönyörködünk a kilátásban, felfedezzük hogy létezik a városban baseball pálya. Azt is megtudjuk kísérőnktől, hogy vércsék költöztek be a kéménybe, amiket az itt dolgozók nagyon szeretnek.




Különleges élmény egy kémény tetejéről, a magasból figyelni a várost. Minden évben, március 6-án tartják a Távhőszolgáltatás napját, amikor  számotokra is lehetőség nyílik egy kéménytúrára, ha elég gyorsan regisztráltok. Érdemes a dátumot már most beírni a jövő évi naptárba.







Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozzatok a blog facebook oldalához ITT.

Fotósra van szükségetek? Nézzétek meg képeim az www.anitanagy.com oldalon és írjatok a nagyanitafoto@gmail.com címre!

2015. február 23., hétfő

Szomorú Vasárnap kávéház: vissza a vidám 30-as évekbe

Létezik egy magyar dal, ami külföldön is nagy népszerűségnek örvend és sikere a mai napig él. Énekelte Marylin Monroe, feldolgozta a Portishead és a sor hosszú...Seress Rezső örökzöld daláról, a Szomorú Vasárnapról beszélünk, amit ha egyszer meghallgattok, többé nem felejtetek el.
És hogy mi köze ennek egy kávéházhoz? Nagyon is sok...



A kívülről nem túl feltünő hely a romkocsmanegyedben, Seress Rezső lakóházától nem messze, az Akácfa utcában várja a vendégeket. Talán el is mentünk volna mellette azon a sötét estén, amikor felfedeztük, ha észre nem vesszük a világító neonfeliraton a nevet: Gloomy Sunday Cafe.




Mint Szomorú Vasárnap rajongók, azonnal megfogalmazódott a a gondolat, hogy ide bizony benézünk és így is tettünk.
A kedves fogadtatás, amiben a kávézó tulajdonosa, Csarankó László részesített Bennünket, megalapozta a hangulatot.
Miután magunkba szippantottuk a '30-as életérzést, feltettük első kérdésünk Lászlónak:


Honnan jött az az ötlet, hogy egy ilyen régi idők hangulatát megidéző kávézót nyissanak itt, a romkocsmanegyedben?



Hosszú éveken keresztül repülőgép irányítóként dolgoztam, majd amikor beköszöntöttek a nyugdíjas évek, a feleségemmel együtt úgy döntöttünk, valami egészen újba vágunk bele: egy kávézót vásárolunk.
Némi keresgélés után ráleltünk erre a helyre, ami a legendás Kispipa étterem része volt és Seress Rezső itt zongorázott utolsó éveiben. Ebből indult az egész történet...




A kávézó kialakításában egy remek designer segédkezett, aki a Petőfi Irodalmi Múzeumban is dolgozik, ő álmodta meg az enteriőrt. Egy ismerős pedig sok-sok életrajzi anyagot kutatott fel a számunkra, ezek a történetek most az asztalokon olvashatóak több nyelven. Igyekszünk a  30-as évek stílusát és nyugalmát visszahozni a kávézónkban.



                                                              Csarankó László

Ez részben a falakon látható régi Budapest képekben és a korhű bútorokban, zenékben nyílvánul meg. Maga a hely három szintből áll, létezik egy pincerész, a földszint  bárpulttal és a galéria, ami egy képzeletbeli szoba, régi újságokkal. Található itt 1930-ból egy német vekker, régi porcelántárgyak, kedves apróságok. Ugyanakkor más szempontból modernek vagyunk, beépített hangfalak és kettő wifink is van, hogy a pincében se maradjanak a kedves vendégek internet nélkül.



Mindenkit nagyon szívesen látunk a kávézóban, azokat is akik éppen magányosak és nem feltétlenül ülnének be valahova egyedül. A mai világban sokan bezárkóznak és nem mernek bemenni egy étterembe, kávézóba, elriasztja őket a zaj és a tömeg. A mi kávézónk a nyugalom szigete, ahol meg lehet pihenni, kicsit feltöltődni, olvasgatni a régi újságokat és elmerülni egy letűnt, kedves korban. 
Kínálatunkban igazi minőségi kávék, fantáziadús koktélok és sütemények szerepelnek, így mindenki megtalálja az ízlésének megfelelő ételt-italt. Két fajta kávét árulunk, 90% és 60 % arabica tartalmút, teákból pedig a Dilmach márkát kínáljuk, illetve különlegességünket, a sült teát is választhatják a vendégek. Igazi olasz forró csokinkat 5 féle ízben kínáljuk és mintegy 160 féle koktélt is árulunk, gyakorlatilag bámit elő tudunk állítani. Szeretjük az egyedi termékeket és a kifogástalan minőséget. 
Támogatjuk a kultúrát, így azt tervezzük, hogy fiatal művészek fotóit, festményeit állítjuk ki, rendezvényeket is szívesen fogadunk, kisebb esküvőket, családi eseményeket. 




Volt már olyan külföldi vendég, aki kifejezetten Seress Rezső miatt lépett a kávézóba?

Meglepő módon három kínai turista, ők elmondásuk szerint azért jártak a kerület ezen részén, mert szerették volna látni, hol íródott a Szomorú Vasárnap. De örömmel tapasztaljuk, hogy szinte mindenki ismeri ezt az örökzöld zenét, a mai napig nem kopott ki a köztudatból a dallam.




Beszélgetésünk itt befejeződött de vendégként mi még biztosan visszatérünk. Aki a különlegességeket, jó minőséget keresi és mindemellett egy kis nyugalomra vágyik a nyüzsgő romkocsmanegyedben, térjen be az Akácfa utcába és igyon egy finom kávét, miközben a hangszórókból szól: ...szomorú vasárnap száz fehér virággal...

Elérhetőségek:
https://www.facebook.com/gloomysundaycafe/info?tab=overview
http://gloomysundaycafe.com/

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozzatok a blog facebook oldalához ITT.
Fotósra van szükségetek? Nézzetek be a www.anitanagy.com oldalra!








2014. április 5., szombat

Így készült a Várkert Bazár - privát képek a felújításról (Ybl 200)

 Sok helyen sokfélét olvashattatok a Várkert Bazárról, hiszen mostanában a teljes média az átadásról szólt, ezúttal azonban itt a blogon máshol nem látható, különleges képek következnek. Amióta először jártam az épület együttesben és fotóztam le a még romos, düledező állapotában, azóta szívügyem a hely, éppen ezért nagyon örültem, hogy a megújulását is végigkövethettem. Most pedig nektek is megmutatom, hogyan készültek a gyönyörű díszei, máshol még nem látható, különleges képek következnek




Hatalmas munka egy ilyen rekonstrukció és nagy felelősség is, hiszen minden ecsetvonásnak pontosnak kell lennie. Az állványok tetején egyensúlyozva, reflektorok fényénél készültek a minták.





Van egy szinte kézzel tapintható feszültség ilyenkor a levegőben, ahogy a restaurátorok teljes koncentrációval dolgoznak. Ezeket a munkákat a Mentartis Kft. festői végezték.









Az egyik legszebb rész következik, nagy élmény volt a számomra is az állvány tetején lenni, mindössze néhány centire a kék kerámiadíszektől. A Várkert hatalmas színes kővirágai egészen különleges látványt nyújtanak ilyen közelről (is).









Most elbúcsúzunk a Várkert Bazártól, de csak egy kis időre, hiszen én továbbra is fotózom a megújulást és hamarosan újabb képek következnek, nézzetek vissza legközelebb is.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg. Ha szeretnél a blog hírlevelére feliratkozni, küldj egy e-mailt "hírlevél" tárggyal a hirlevelcmb@gmail.com címre!

Fotósra van szükségetek? Nézzetek be a www.anitanagy.com oldalra!

Ez a bejegyzés Ybl Miklós születésének 200. évfordulójára jelent meg, a Budapest bloggerek csoport tagjainak kezdeményezésére. Az évfordulóra több Ybl-lel kapcsolatos blogbejegyzés született, melyeket az Urbanista blog gyűjtött össze és az alábbi oldalakon olvashatók: