Csoda csigalépcső a Pipa utcában - Budapest legszebb lépcsőházai sorozat

Csiripelték a madarak, hogy a Fővám térhez közel eső Pipa utcában van egy csoda lépcsőház, amit még nem fedeztünk fel. Ez nem maradhatott így, ezért felkerekedtünk Szuhai Barbival, a Mesélő Házak bloggerével, hogy meglessük ezt a csodát. A szöveget és kutatást ő írta, én pedig a képeket készítettem. 

Képek: checkmybudapest.blogspot.com

Szöveg: www.meselohazak.hu 

A ház kívülről semmi különös, ránézésre a XIX. század tanúja, a kiegyezés és a századforduló között épülhetett valamikor, az eredeti tervek sajnos már nincsenek meg. Sarokház, a Csarnok tér és a Pipa utca határán áll. Széles kapubejáró vezet a főlépcsőház csigavonalú csodájához és a tágas, világos belső udvarhoz, ahol a fiatal, keskenyke platán egészen ferdén kanyarog a fény felé, de csoda, hogy van, szorosan körbe kövezve, igazi városi hős, és biztos hangulatossá teszi az udvart a lombos hónapokban. Öreg kút is áll az udvaron, dísz már csak, betonba szorítva, de még így is szép.

A főlépcső előtt földbe gyökerezik a sokat próbált város-csodáló lába is. Széles lépcsősor tágas, tökéletes ívben tekeredik a harmadikra, megszakításaiban széles, magas ajtók nyílnak a vélhetően nagy lakások, és a gang felé, legfelül világítóablak juttatja természetes fényhez az elegáns teret. A legutóbbi felújítás bár nem tűnik réginek, sikeresnek sem, a vakolat helyenként rendesen mállik, de a kék-sárga párosítás így is feldobja, kiemeli a ritka jó állapotú, sokat látott kovacsoltvas korlátot.

A cselédlépcső meglepően tágas, frissen festett hófehér, könnyed, félbevágott elipszis alakban köti össze a hátsó traktus emeleteit. A padló szép dísze is megmaradt valahogy, régi idők tanúja, kész csoda. Az Arcanum oldalán fellelhető korabeli térképek szerint 1880-ban ezen a címen már ez az épület állt. A lakók jegyzéke mindig vissza ad valamit a régi idők hangulatából. Például itt lakott 1890-ben Máriássy János nyugalmazott altábornagy úr. Az ő élete kész regény. A történelmi, márkus – és batizfalvy Máriássy család sarja, az 1848-as forradalom és szabadságharc hőse. Ott volt 1849-ben Buda ostromakor, hősies helytállásáért érdemrendet kapott, azzal festette le Barabás Miklós, még ezredesi rangban. Érdekes részlet, hogy ekkortájt született Barabás mesternek Elemér nevű kisfia, akinek keresztelőjével meg kellett, hogy várják az ostrom végét, mert a kiszemelt keresztapa, Görgey Artúr addig nem ért rá. Máriássy János uram nem mellesleg, édesanyja, Görgey Zsuzsa révén Görgey Artúr elsőfokú unokatestvére volt. 

Aradon is jelent volt Máriássy a fegyverletételkor. Először golyó általi halálra ítélték, majd 18 évnyi, „vasban töltendő” börtönbüntetésre. Még Aradon, a várfogságban Dessewffy Arisztid tábornok megígértette Máriássyval, hogy ha kiszabadul, gondját viseli a tábornok fiatal feleségének. Dessewffy első feleségét, öt, kisgyermekkorban meghalt gyermeke anyját 1847-ben temette el. Második menyasszonyát, a 27 éves Emmát 1849 július 5-én vezette oltárhoz a mai Szent István Bazilika helyén álló lipótvárosi plébániatemplomban. Az ifjú férj a templomból egyenesen a táborba sietett vissza, feleségével legközelebb az aradi cellában találkozott.

Dessewffyt először kötélre, majd Haynau parancsára „kegyelemből” golyó általi halálra ítélték. Máriássy János Olmützbe került, a rászabott 18-ból 8 évet ült le. 1856-ban szabadult, és birtokára, a Szepes vármegyében található Harasztra vonult vissza gazdálkodni. 1857-ben ígéretének megfelelően feleségül vette a vele egyidős özvegy Dessewffy Arisztidné született Szinyei Merse Emmát, aki a festőművész Szinyei Merse Pál nagynénje, édesapjának húga volt. Emma 1871-ben, 49 évesen halt meg. Máriássy János a következő évben újra nősült, felesége vinnai és dráveczi Draveczky Mária volt. 1861-től kezdve országgyűlési képviselő lett, a kiegyezés évétől Szepes vármegye pénztárnoka. 1869-ben ezredesként reaktiválták a magyar királyi hadseregbe, 1873-ban vezérőrnagy, 1879-től altábornagyi címmel. 1887-ben ment nyugdíjba, 1888-ban bárói címet nyert és vele főrendiházi tagságot. Ide, a Pipa utcába 1890-ben már mint nyugdíjas altábornagy költözött, és itt, Pesten halt meg 1905-ben.

De laktak itt persze más érdekes arcok is. Orvosok, tanárok, kávésok, cukrászok, például Kisvárda büszkesége, Szmrecsányi János dr., aki előbb ügyvéd volt a városban, majd földbirtokos. Kitűnő gazda és megbízható úriember hírében állt, értékes tenyészlóállománya és híresen színvonalas, saját szervezésű lóversenyei voltak. 1890-től tartott fenn pesti lakást itt, a szép lépcsőházú Pipa utcai házban. A harmadik földbirtokos, akit az évek során a lakcímjegyzék sorol, egy hölgy volt a messzi Szamos partjáról, bizonyos Kende Matild, kinek „úrilaka csinos, lakájos épület” a Czégény nevű szatmári kistelepülésen, mi ősidők óta Kölcsey-birtok, de Werbőczy Istvánnak is voltak itt földjei. A Kendék a Kölcseyek rokonaiként kerültek ide, és lettek a XX. század elején Czégény birtokosai.

És itt járt a szép lépcsőkön hajdan Illyés Endre püspöki titkár, Fenyő Ignác vendéglős, Bálint István cukrász, Cseke Elek kávés, Ilosvay Katalin tanítónő, Erdély Sándor és Nyíri Lajos urak királyi táblabírók, Becker József orvos, Kada Elek országgyűlési képviselő, Wulff Emil mérnök, sok éven át volt lakó Paksy Ilona zenetanárnő, valamint évtizedeken keresztül Klein Gyula professzor, botanikus, a növénytan tudósa, és – némileg meglepő fordulattal – a műegyetem tanára. 

Mára megkopott a régi fény, a kapualj koszos, gazdátlan, a kovácsoltvas iniciáléval díszített, tán házmesterlakás ajtók látszólag rég nem vezetnek sehova. A vakolat inkább hullik, mint nem, az udvaron a kukák és a beton uralkodik. Igaz, januárban a város sehol sem a legszebb arcát mutatja, itt mégis, a régi idők eleganciája átsüt a mára közös gazdátlanságra ítéltetett állapotokon.

Forrás:

Helyszínbejárás 2021 január

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Honismeret_1976/?query=Pipa%20utca%206&pg=382&layout=s

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MTA_NemzetiCasinoEvkonyve_1895/?query=Pipa%20utca%206&pg=24&layout=s

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MTA_NemzetiCasinoEvkonyve_1895/?query=Pipa%20utca%206&pg=28&layout=s

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MTA_NemzetiCasinoEvkonyve_1895/?query=Pipa%20utca%206&pg=15&layout=s

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/BudapestiHirlap_1892_01/?query=Pipa%20utca%206&pg=251&layout=s

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/TisztiCimtar_1896/?query=Pipa%20utca%206&pg=455&layout=s

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Bona-bona-tabornokok-torzstisztek-1/tabornokok-es-torzstisztek-az-184849-evi-szabadsagharcban-23DD/iii-eletrajzi-adatok-273C/torzstisztek-27A0/markus-es-batizfalvi-mariassy-janos-2A25/

http://real.mtak.hu/93090/1/AMariassy-s.pdf

https://oktober6.kormany.hu/dessewffyne-szinyei-merse-emma

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_06_1890/?query=Pipa%20u%206&pg=711&layout=s

https://mult-kor.hu/akiknek-csak-a-gyasz-maradt-mi-lett-az-aradi-vertanuk-zvegyeinek-sorsa-20191007?fbrkMR=desktop

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_02_1882/?pg=155&layout=s&query=Pipa-u%206

https://library.hungaricana.hu/hu/view/FszekCimNevTarak_20_019_04/?pg=157&layout=s&query=Pipa%20u%206

Paloma Budapest: elvarázsolt udvar az Astoriánál

Az Astoriától néhány méterre, a Kossuth Lajos utcán a Ferenciek tere felé sétálva gyakran elcsábulok, hogy a Paloma házba besétálva beköszönjek ezeknek a kedves hölgyeknek, akik a lépcső mellett állva türelmesen fogadják a betérőket:

Ez a ház a nyugalom szigete a környéken, az udvara általában este 7-ig is nyitva tart. Megéri benézni ide, mert a romló, máladozó szépségnek és az idő kézzelfogható múlásának különös hangulata fogad minket. Fotózás közben nem tudtam nem észrevenni, hogy a véletlenül betérők és a céllal besétálók egyaránt megtorpannak, ahogy a ház teljes méltóságában megmutatja magát. Nem a véletlennek köszönheti a szépségét, mivel az eredeti nevét, a Wagner palotát építtetőjétől kapta, Wagner János építésztől. A ház több mint száz éve, 1894-ben épült meg, olaszos stílust és életérzést sugározva magából. Wagner úrnak öt fia született, akik közül négyen szintén az építész szakmát választották és ez a csodás ház volt a családi otthon. Ami most nyomokban emlékeztet arra, amilyen lehetett fénykorában.

Szerencsére legalább akkora élet zajlik a pergő vakulatú falak között, mint amilyen egykor lehetett. A hely szelleméhez tökéletesen illik, hogy dizájnerek apró boltjai kaptak helyet a felső szinten, az önkormányzat támogatásával.  A többi emeleten magánlakások találhatóak. Izgalmas lehet ilyen meseszerű helyen élni, ahol szárnyas oroszlánok figyelnek minket nap mint nap. Nézzétek csak:

Wagner János az átlagosnál jóval nagyobb képzelőerővel lehetett megáldva, hiszen ő tervezte a belváros egyik legkülönlegesebb házát, az Unger házat is, ami bőven kapott sárkányokat és griffeket a falaira. Vajon milyen lenne ez a ház ha felújítanák...

Nemcsak felfelé, hanem a lábunk elé is érdemes nézni, mert ilyen szép színű mozaikpadlót láthatunk.

Ha szeretnétek többet megtudni a házban dolgozó iparművészekről, dizájnerekről, látogassatok el erre a honlapra: palomabudapest.hu
A képeket Canon 6D kamerával és 85 mm Samyang, valamint Canon 24-40 mm objektívvel készítettem.
TAVASZI AKCIÓS FOTÓZÁS a CheckMyBudapest bloggal! :) Ha szeretnétek ezen a különleges helyen néhány igazán jó fotót magatokról, akkor írjatok nekem a nagyanitafoto@gmail.com címre.
(Április 1-ig 30 perc fotózás, 15 db retusált kép átadásával tavaszi akciós áron 10 e Ft.)

A Képzőművészeti Egyetem titka

A művészet és művészek fellegvárába, egy olyan helyre lépünk be, ahová évekkel ezelött véletlenül keveredtem. Akkor még nem tudtam volna visszaadni képeken azt a titkot, amit ez az Oktogontól csak pár méterre található épület rejt, de most végre megmutathatom, mitől estem majdnem szó szerint hasra.

A Képzőművészeti Egyetem kapuján lépünk be és meg kell említenem, hogy végre egy olyan helyen járunk, ahol az ott dolgozók nem gyanakodva méregetnek, ugyan miért akarom lefotózni azokat a Lotz Károly freskókat a plafonon, hanem kedvesen bíztatnak, jöjjek beljebb. Sugárzik róluk, mennyire szeretik ők is az épületet, sőt, menyire büszkék rá.

Az ígéretes kezdés után az első emeleten már elém is tárul, mi az, ami mindenkit annyira lenyűgöz. Anno a művészi pályára készülők sétapálcájukat megpörgetve meg sem álltak Bécsig vagy Párizsig, aminek biztosan meg volt a maga romantikája, de egyre erősebb lett az igény egy hazai oktatási intézményre, amit aztán 1875 tavaszán el is kezdtek építeni...közadakozásból. Igen, az akkor még működött, olyannyira, hogy a színes üvegablakokat Róth Zsigmond készítette és ajándékozta a leendő iskolának. A Láng Adolf tervei alapján épült neoreneszánsz épületben olyan rektorok tanították a művészetet, mint nagy kedvenceim, Szinyei Merse Pál (1905–1920), vagy éppen Vaszary János (róluk még lesz itt szó...). A  lépcsőház mennyezetlunettáit, és az első emelet mennyezetén található nyolcszögletű keretbe foglalt allegorikus figurákat a Mintarajztanoda festészeti osztályának tanára, a kor ünnepelt freskófestője, Lotz Károly festette. Ha arra jártok, nézzetek be, és nézzétek meg az Egyetem tanulóinak kiállításait is!

Budapest legszebb épületei: Fodor Gyula csodája a Hősök terénél

Minden úgy kezdődött, hogy a Hősök tere közelében volt egy épület, amit már évek óta nézegettem. A keskeny alakjával és hatalmas színes üvegablakaival volt benne valami kecsesen szürreális, el sem tudtam képzelni milyen lehet belülről. Telt az idő, de valahogy soha nem sikerült bejutnom, egyik nap aztán Barbi, a Mesélő Házak bloggere írt nekem egy csodálatos házról, amit együtt kellene felfedeznünk. A meglepetés akkor ért, amikor kis késéssel odaértem a megadott címre, mert vágyaim épülete előtt álltunk. Mit is mondhatnék...nem csalódtam. A következő poszt a Mesélő Házak bloggal közös kooperáció, a képeket én készítettem, Barbi pedig kutatott és az ő szuper írását olvashatjátok.

Fodor Gyula századeleji házaiba betoppanni mindig élmény, ünnep. Ezért szerettem volna már réges-rég eljutni abba a házba, ahol ő, az építész lakott. Amit olyan jól sikerült tervezésnek gondolt, hogy irodáját és saját lakását is itt rendezte be. A kényelem, az elegancia, a városban való elhelyezkedés, de mégis a zöld, a csönd, és persze a ház részletei és egésze olyan egységet alkotott, ami a Mester megelégedésére szolgált, ahol örömmel töltötte napjait. 

Ronda, félsötét, őszi napon vitt erre először a dolgom. Amikor a 64-es ház utcai frontjához értem, és felnéztem, megállapítottam, hogy na ilyen, amikor a szecesszió rendesen ijesztő is tud lenni. 

Szerencsém volt. Vásárlást hazacipelő, barátságos lakók szívesen látták a ház régi részleteit megcsodálni igyekező idegent. Megsajnáltam szegény itt lakókat: a dögnehéz csomagokat a lépcsőn vonszolták fel a sokadik emeletre. Ez fura. És lőn: az eredeti tervek szerint 1909-ben épült felvonó a házba. Azzal vajh’ mi lett és mi célból?

Az első döbbenet a Zeneakadémiára emlékeztető, meseszép szinesüveg a főlépcső fordulóiból. Mellettük tábla az adakozóról, milyen jó, hogy ilyen is van. Az ember áhitattal mássza az elegáns korláttal keretezett, hajdani szőnyeg emlékét őrző, rézgombos lépcsőt a legfelső szintig, ahol a legszebb a fény, és a mennyezeti dísz. A fordulókban a reménytelen szocialista fotelek kicsit sem hivogatóak, érdekes képzavart alkotnak…(emlékeim szerint a János kórház gyerekosztályán voltak ilyenek. Kemények, mint a beton)

A legfelső szinten álltam a gangon, amikor megfordultam. Atya úr isten, de szép ez a szomszéd ház! Pasaréti hangulatban, fák mögé bújva teraszos, szecessziós ház tárult elém. Ketyegni kezdett az agyam, melyik lehet ez, honnan nyílhat, melyik hátsó utcáról….aztán észrevettem, a hátsó, barátságos kis teraszok kovácsoltvas korlátjai ugyanolyanok, mint a gangé, amin állok. Ez ugyanaz a ház!

És lőn. Az 1908-as tervek szerint kertet ölel át a Ligetre néző első, és a külön bejáratú, sárga keramitos sétányról nyíló hátsó traktus. Teraszai párban állnak, egészen abszurd csendben a pár méterre dübörgő Dózsa György úttól.

De honnan nyílhatnak azok a csodás teraszos lakások? A kertből törött üvegű, kevéssé bizalomgerjesztő kapu nyílt. Ha nem áll a lépcső aljában két bicikli, nem mertem volna felmerészkedni.

Fotó: Szuhai Barbi

Csak az első emeletig mentem, a színes üvegablak, a falfestés nyomai így is megrázóan gyönyörűek voltak. Keskeny, sötét lépcsőház dermesztő állapota azért meglepett. Sok lerohadt pesti házban voltam már, de ez dobogós. Tudtam, el kell hívnom fotós „kollégámat”, egy jó géppel csodákra lenne képes egy házimádó….

De másodszorra nem volt szerencsénk. A CheckMyBudapest szerzőjével már zárt kaput találtunk, így nem tudtam megmutatni a Dózsa György úti csodát. Talán legközelebb… Született viszont néhány csodás kép a jelenről, de előbb vissza a ház születéséhez.

A régi, cirkalmas kerettel díszített, gyöngybetűs tervek szerint emeletenként 3, illetve 4 szoba-cselédszobás lakások váltották egymást. Helyenként szegény cselédek ablaktalan kis cselédfülkével kellett, hogy beérjék, ami csalódás a ház modern luxus színvonalától. 

A ház egyik legkülönösebb tulajdonsága, hogy eredeti tervei szerint az alagsorba, a Liget felé néző fronton műtermek sora épült sötétkamrával, vagyis fényképészek részére. Sokkal világosabb akkor sem lehetett, hiába a nagy ablakok sora, ezért meglepő a megoldás. Az emeleteken a Hősök tere irányában a felső szinteken impozáns terem épült: átlagosan 35 négyzetméterével, ívelt, hatalmas ablakával el lehet képzelni, milyen szép lehetett anno. Lehet, hogy ezek egyikében volt Fodor Gyula építészirodája, hiszen a „Fodor Gyula és Tsa czég” 1911-ben, 1928-ban már Hunnia Építő Részvénytársaság néven található ezen cím, vagyis az Aréna út 64 alatt.

A megrendelő anno a Tisztviselők Házépítő Szövetkezete volt, az építés éve 1908, a tervező Fodor Gyula. A szépséges eredeti rajzokon a homlokzat kicsit eltér a megépülttől, a fríz most több emberalakból áll– vajon látja-e őket ma valaki? 

A főlépcsőházra egyértelműen költöttek, az ablakok csodásak, a falak is ízléssel, igényességgel vannak felújítva, a belső homlokzat is méltó, szép. Egyedül a hátsó lépcsőház állapota kritikán aluli, vagyis minden képzeletet felülmúl.

S még egy érdekesség: 1957-ben kisebb csoda történt: a Tudományos Akadémia be akarta építeni a tetőteret, de azt a hatóságok „városképi szempontok” miatt elutasította. Hihetetlen.

A végére egy pillanatkép az 1928-ból: 

A Hunnia építő Rt. mellett itt székelt a Stieber-féle építési és ipari részvénytársaság is. Továbbá itt lakott (a teljesség igénye nélkül): dr. Glück József fogorvos, Bakonyi Ödön tanító és Ödönné nyugalmazott tanítónő, Klegner Ferencné, Újlaki Gizella fővárosi tanítónők, Bereczky Sándor és Füred Aladár dr gimnáziumi tanárok, dr, György István műegyetemi tanár, Gaál Miklós nyugalmazott lelkész, Sándor Ákos nyugalmazott főispán, Fanta Lajos, Katz Miklós, tisztviselők, Barcza István lapszerkesztő, Csillik Sándor MÁV lakatos, Elek Sándorné, Goldberg Salamonné és Fodor Pálné magánzók, végül tamási Varga Móricz nyugalmazott ezredes.

A háború után persze itt is leválasztották a lakások legtöbbjét, de még az 1980as években is volt néhány, ami megúszta a felaprítást.

Csodás ház, mestermunka, volna még mit rá költeni, dacára a kétségtelenül eddig is szívvel-lélekkel rászánt sok-sok pénznek. Látszik a házon, hogy szeretik, hogy vigyáznak rá. Jó lenne egyszer régi pompájában látni, minden részletében felújítva. Megérdemelné.

(Szöveg: Szuhai Barbara, Fotó: Nagy Anita)

Látogassatok el még több szép épületért a Mesélő Házak oldalára!