Gombamód szaporodó új és trendi helyek, hullámzó embertömeg fogad mindenfelé, amerre járunk....Ebben az állandó nagyvárosi nyüzsgésben jól esik megpihenni egy nyugodt és kellemes környezetben. A Patrisa Provence francia hangulatú bisztro pontosan ilyen hely, ahová ha betérsz, azonnal otthon érezheted magad. Az ajtón belépve Olga fogadott, a bisztro elhivatott üzletvezetője, aki kedvességével olyan hangulatot teremtett, mintha valóban hazaérkeznék, vagy legalábbis látogatást tennék valamelyik réges-régi barátnőmnél.
Nézzük, mi vár ránk a Lechner Ödön fasoron található mini Provence-ben...Ahogy az az elnevezésből is sejthető, igazi franciás hangulatban lehet részünk. Elsőre kicsit zavarba is esünk, hiszen a vintázs jegyében rengeteg kedves tárgy, virág és finom részlet tárul a szemünk elé, hirtelen azt sem tudjuk hová nézzünk, mit figyeljünk meg közelebbről.
Nemcsak az enteriőr, hanem az étel-ital kínálat is meglehetősen imponáló.A bisztro jelenleg hidegkonyhával rendelkezik. Kávék, sült teák, különleges limonádék, nem könnyű a választás. Végül egy finom koffeinbombát és egy levendulás limonádét ehető virágokkal kóstoltam meg, majd a sült teának sem tudtam ellenállni. Ez a teafajta egyre ismertebb, a kis üvegtégelyben lévő karamellizált gyümölcsöt csak felöntjük kevés vízzel és kész is a teánk isteni gyümölcshússal az alján. Hamar megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy itt bizony nagyon figyelnek a minőségre és arra, hogy nemcsak látványban, hanem kínálatban is egyedit nyújtsanak a vendégek számára.
Miközben nagyokat kortyolok a finomságokból, még tüzetesebben körülnézek. Számos berendezési tárgy bolhapiacról származik, de van olyan, mint például a levendula, ami egyenesen Franciaországból érkezett a bisztroba.
A sok hangulatos vintázsfotó között a tulajdonosról is találunk egy gyerekkori képet:
Nem mulaszthatom el megemlíteni a toalettet, ami így néz ki:
Nézzük az étel kínálatot. Pástétomok, finom francia pékáruk, szendvicsek, ínycsiklandó sütemények és reggeli, valamint ebéd menük, a környékbeli irodai dolgozók legnagyobb örömére. Lehetetlen ellenállni a szivárvány minden színében pompázó macaronoknak és a legkiválóbb alapanyagokkal teletömött szendvicseknek....
Mindenkinek ajánlom a Patrisa Provence Bisztrot, nem fogtok csalódni. Remek program lehet egy finom menüre betérni, kicsit megpihenni a gasztrokülönlegességek között és a 20-30'-as évek zenéire lazulni, majd tenni egy nagy sétát a közelben lévő MÜPA parkban, itt a jó idő, próbáljátok ki!
Elérhetőségek:
Cím: 1095 Lechner Ödön fasor 3. (2-es villamos vonalán)
www.patrisaprovence.com
www.facebook.com/patrisaprovence
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg.
Budapest ahogyan egy fotós látja, különleges és izgalmas helyek ahol talán még soha nem jártál, háztetők és kupolák,fürdők és titkos paloták, egy kis történelemmel és street art-tal kiegészítve.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fotók. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fotók. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. május 7., csütörtök
2014. március 13., csütörtök
Megnyitott a pesti Vigadó: fotók, a megújulás és történet
A Vigadó Budapest legszebb épületei között
Sokáig tartott sokak nagy bánatára, de végre elkészült: felújították a pesti Vigadót és ma megnyitja kapuit. Ezzel pedig egy újabb olyan épület kapja vissza régi fényét, ami Budapest legszebbjei közé tartozik.Amikor még tartott a felújítás, izgatottan léptem be az ajtón, hogy fotózzam az enteriőrt, a hangulatot és a munkálatokat. Évekkel ezelőtt, csupán egyszer jártam a Vigadóban, de az maradandó élmény volt. Sejtettem, hogy gyönyörű lesz, de minden várakozásomat felülmúlta, már a félkész állapotában is. Lépjetek be velem a fotókon keresztül...
A Vigadó története, koncertek, hírességek anno...
A mai épület helyén az 1800-as években a Redoute nevet kapott épület állt, ahová a jómódú pesti polgárok koncertekre, bálokra jártak. A fellépők olyan akkori hírességek voltak, mint az idősebb és ifjabb Johann Strauss, Erkel, Liszt Ferenc. 1849-ben az osztrákok, Hentzi generális irányításával Budáról átlőve, ágyútűzzel megsemmisítették az épületet, majd rá tíz évvel Feszl Frigyest bízták meg az újjáépítéssel.Érdekesség, hogy kezdetben nem Vigadó volt a neve, hanem a furcsa Vigarda, aminek szokatlan hangzásán sokan gúnyolódtak és olyan elnevezéseket aggattak a helyre, mint az Ugorda, Kéjvárda, Gyönyörde, hogy csak az izgalmasabbakat említsük....Sokáig egymást követték a fényűző bálok ezen a fényűző helyen. El tudjátok képzelni, milyen lehetett?
Már maga a folyosó (ami anno kocsibehajtó volt) is nagyon impozáns, főleg ahogy a csillárok visszatükröződnek a padlóburkolaton, adva ezzel az egésznek egy kaleidoszkópikus hatást. Balra befordulva az egyik nagyteremben találjátok magatokat, ahonnan két oldalról kisebb termek nyílnak. Amikor először itt jártam, javában dolgoztak és finom por szállt a levegőben, amit megvilágított a nagy ablakokon beömlő napfény. Gyönyörű volt, persze gyorsan le is fotóztam.
Programok és bálok a Vigadóban - az aranykorban
Térjünk vissza az 1800-as évek báljaihoz. 1865-ben vette hivatalosan is birtokba az épületet a város, az ünnepélyes nyitóbálon viszont alig 600-an vettek részt, ezt annyira szégyenletesnek tartották hogy sokáig nem is merték megírni a korabeli újságok, majd jobb híján arra fogták a dolgot, hogy biztosan mindenki félt a tömegtől. A nem túl bíztató kezdet után viszont beindult az élet: volt itt korcsolyabál, jelmezbálok sokasága, olyan is, aminek témája Jókai Mórnak a regényalakjai voltak. Az egyik leghíresebb és legdrágább az a mulatság volt, amit 1870-ben a Nemzeti Evező és Vitorlázó Egylet rendezett. A hölgyek táncrendjét bronz csónak díszitette, ezüst evezőkkel és a terem közepére még egy aranyhalas, vízzel teli medencét is ideszállítottak. Ha ezek a falak mesélni tudnának...Azért ezek a bálok sem voltak minden kényelmetlenségtől mentesek. Nem volt túl jól megoldva a szellőzés és a gázvilágítás miatt sok gondot okozott a tömegeknek a változó hőmérséklet: este 9-kor, amikor megérkeztek még csak 8 fok volt a falak között, éjfélre már 34 fokban szédelegtek.
1869-ben itt tartotta Liszt Ferenc az első szerzői estjét, 1905-ben pedig Bartók Béla. Ugorjunk megint egy nagyot az időben, nemcsak bálok, hanem drumandbass buli is volt itt, dj Goldie 2002-ben. Az egykori bálok modern megfelelőjét aranyszínű belépők, tört ütemek, kivetítővásznak és némi aggódás az épületért jellemezte.
Vigadó 2014-ben
Az időutazást megszakítjuk, mert ezt a lépcsőt látnotok kell. Itt érkezett el az a pont, amikor nem bírtam abbahagyni a fotózást és a pár ezer itt készült képem jó részét a lépcsősorról exponáltam. Pontosan szemben egy óriási festett kép ad drámai hatást és ha felfelé nézünk, akkor ezt látjuk:
Térjünk vissza az emeletre, a nagyterembe, aminek leghangsúlyosabb része a magyar címerrel díszitett mennyezet.
Anno, a Vigado eredeti csillárjait a bécsi Hollenbach cég készítette, 4 darab, egyenként 15 mázsás, 102 gázlánggal égő nagycsillárról és 32 kisebbről beszélünk. A jelenlegi lámpatesteket Gothard Erzsébet belsőépítész tervezte újjá, eredeti fotók alapján. Ugye szépek?
Akik régóta követik a blogom és a fotóim, azokat most nem fogom meglepni: igen, a tetőre is felnéztem fotózni. :)
A Vigadó újjáépítése
A II. világháborúban, ahogy sok más hely a fővárosban, a Vigadó is erősen romos állapotba került. 1968-ban fogtak neki az újjáépítéshez, ami átalakításokat és elbontásokat is jelentett. Ezek után egy időre még megnyitotta kapuit, de már semmi sem volt a régi és 2004-ben bezárták.
2011-ben megkapta a Magyar Művészeti Akadémia a Vigadó tulajdonjogát, a felújítás pedig ma befejeződött, a pesti Vigadó új erőre kapott.
Programok 2014-ben a Vigadóban
Az 5. és 6. emeleten Makovetz Imre Kossuth díjas építész munkáiból nyílik kiállítás, március 28.-tól Schrammel Imre kerámiáiból pedig tárlat a földszinten és alagsorban. Részletek a Vigadó oldalán és hamarosan további képes beszámoló itt a blogon.
Fotósra van szükségetek? Nézzetek be a www.anitanagy.com oldalra!
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg. Ha szeretnél a blog hírlevelére feliratkozni, küldj egy e-mailt "hírlevél" tárggyal a hirlevelcmb@gmail.com címre!
Forrás:
Holló Szilvia Andrea: A pesti Vigadó
2013. október 15., kedd
Legszebb épület Budapesten, a Parlament tetején jártam - a Kupola
Létezik egy kőből és kovácsoltvasból készült virágoskert a város felett, ami nem kérdés, hogy Budapest legszebb része: a Parlament tetejéről indul cikksorozat.
Egyértelműen a CheckMyBudapest Blog tetőpontjához értünk, ugyanis ennél szebb helyet nem ismerek és szerintem nincs is ilyen a városban. Ide feljutni nem várt következményekkel jár, mert ha sikerül, mindig visszavágytok majd. Pontosan úgy, ahogyan én is.
A tetőn nem először jártam, de egy jó ideje szerettem volna ismét felmenni fotózni, a kupolában pedig előtte még soha. Ezért is alig akartam hinni a szememnek, amikor azt olvastam, hogy a Kulturális Örökségnapok keretein belül lehetőség nyílik egy bejárásra.
Most a kupolára és a közvetlen környezetére koncentrálunk, a tető többi részét egy következő posztban fogom nektek megmutatni, lesz mit...
Bár az építkezés 1885-ben indult, maga a kupola és a kupolacsarnok 1896-ra készült el. A kupola körül nagyon erőteljesen érvényesülnek a gótikus stílusjegyek, a látvány ezúttal is egy fantasy filmre emlékeztet, ahogyan szerencsére oly sok más épületnél is a városban. Ha megállunk a fal mellett és felfelé nézünk, ezt látjuk:
Anno a nagyszabású építkezés egyik feltétele volt, hogy csak hazai alapanyagokat használjanak fel. Ez teljesült is, kivéve a főlépcső melletti oszlopokat. Átlagosan ezer ember dolgozott, csak téglából negyven milliót használtak fel, már csak én hiányoztam volna onnan hogy megfotózzam mindezt.
Maga a kupola picivel több mint 20 méter átmérőjű és 16 darab pillér adja a vázát. A belseje nem kevésbé izgalmas, mint a külső, ez fogadja a látogatókat:
A kupolának is van csúcsa, a vasból készült úgynevezett huszártorony, ahová belül egy kacskaringós lépcsőfokon lehet feljutni. Vaslétrára számítottam, de ezúttal megúsztam a mászást, a kupola legtetején elém táruló látvány pedig felülmúlhatatlan volt:
A vastorony:
Az épület tervezője, Steindl Imre a kupolát eszmeiséggel ruházta fel, elgondolása szerint ez volt hivatott az országgyűlés egységét kifejezni.
Ahogyan azt szoktam, próbáltam kicsit leszakadni a csoporttól, hogy olyan képeket tudjak készíteni amin nincs tömeg és azért, hogy néhány pillanatra csak a magaménak érezhessem ezt a gyönyörű helyet.
Folytatás hamarosan következik a tető többi részével...
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg. Ha szeretnél a blog hírlevelére feliratkozni, küldj egy e-mailt "hírlevél" tárggyal a hirlevelcmb@gmail.com címre!
A Parlament épületéről még több érdekes információt és archív képeket a Nemzet Főtere oldalon találtok, nézzetek be oda is.
Az Örökségnapok minden évben az ősz az egyik legjobban várt és legjobban szervezett rendezvénye, ha most lemaradtatok, jövőre pótolni tudjátok, figyeljétek a honlapjukat. A posztot kiemelten ajánlom Margitnak.
Forrás: www.nemzetfotere.hu
Egyértelműen a CheckMyBudapest Blog tetőpontjához értünk, ugyanis ennél szebb helyet nem ismerek és szerintem nincs is ilyen a városban. Ide feljutni nem várt következményekkel jár, mert ha sikerül, mindig visszavágytok majd. Pontosan úgy, ahogyan én is.
A tetőn nem először jártam, de egy jó ideje szerettem volna ismét felmenni fotózni, a kupolában pedig előtte még soha. Ezért is alig akartam hinni a szememnek, amikor azt olvastam, hogy a Kulturális Örökségnapok keretein belül lehetőség nyílik egy bejárásra.
Most a kupolára és a közvetlen környezetére koncentrálunk, a tető többi részét egy következő posztban fogom nektek megmutatni, lesz mit...
Bár az építkezés 1885-ben indult, maga a kupola és a kupolacsarnok 1896-ra készült el. A kupola körül nagyon erőteljesen érvényesülnek a gótikus stílusjegyek, a látvány ezúttal is egy fantasy filmre emlékeztet, ahogyan szerencsére oly sok más épületnél is a városban. Ha megállunk a fal mellett és felfelé nézünk, ezt látjuk:
Maga a kupola picivel több mint 20 méter átmérőjű és 16 darab pillér adja a vázát. A belseje nem kevésbé izgalmas, mint a külső, ez fogadja a látogatókat:
A kupolának is van csúcsa, a vasból készült úgynevezett huszártorony, ahová belül egy kacskaringós lépcsőfokon lehet feljutni. Vaslétrára számítottam, de ezúttal megúsztam a mászást, a kupola legtetején elém táruló látvány pedig felülmúlhatatlan volt:
A vastorony:
Az épület tervezője, Steindl Imre a kupolát eszmeiséggel ruházta fel, elgondolása szerint ez volt hivatott az országgyűlés egységét kifejezni.
Ahogyan azt szoktam, próbáltam kicsit leszakadni a csoporttól, hogy olyan képeket tudjak készíteni amin nincs tömeg és azért, hogy néhány pillanatra csak a magaménak érezhessem ezt a gyönyörű helyet.
Folytatás hamarosan következik a tető többi részével...
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog facebook oldalához ITT, ahol még több képet és tartalmat osztok meg. Ha szeretnél a blog hírlevelére feliratkozni, küldj egy e-mailt "hírlevél" tárggyal a hirlevelcmb@gmail.com címre!
A Parlament épületéről még több érdekes információt és archív képeket a Nemzet Főtere oldalon találtok, nézzetek be oda is.
Az Örökségnapok minden évben az ősz az egyik legjobban várt és legjobban szervezett rendezvénye, ha most lemaradtatok, jövőre pótolni tudjátok, figyeljétek a honlapjukat. A posztot kiemelten ajánlom Margitnak.
Forrás: www.nemzetfotere.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



























































