Pillanatkép - egy szelet Parlament

Elveszve a MÜPA-ban

Ideje volt, hogy szerepeljen valami a kortárs építészetből is a blogon és erre a legalkalmasabb épület egyértelműen a Művészetek Palotája. A képek még akkor készültek, amikor meghirdettek egy fotópályázatot, aminek én akkoriban nagyon örültem. Van valami elvarázsolt kastély jellege a helynek és élmény volt elveszni benne egy fényképezőgép társaságában. Az elveszést szó szerint értem, akkora az épület és olyan kis rejtett folyosói vannak, hogy párszor tényleg eltévedtem.

A MÜPA 3 évig épült, a nagysága pedig 64 000 nm, ami tényleg óriásinak mondható. Nincs annyira bereklámozva, de egy egészen jó könyvtár található a múzeum részen, tele művészettel foglalkozó könyvekkel.Amikor én utoljára arra jártam, ki lehetett menni a tetőteraszra is, ahonnan elég komoly kilátás nyílik a környékre.

Pillanatkép - Analóg Budapest

A felújított Margit-híd, avagy a Második

Bevallom meglepett, hogy mennyire gyönyörű lett a felújított Margit híd. A lámpák formája és az állandó napsütést idéző élénksárga korlátok zseniálisak, érdemes megnézni. Talán kevesen tudják, de a híd Budapest másodikként elkészült hídja volt. Tervezése és építése francia mérnökök érdeme, nevét pedig Gyulai Pál írótól kapta, aki logikusan a sziget miatt döntött a Margit mellett. Az ünnepélyes átadást 1876 tavaszán tartották, de már előtte használatba vették az emberek.

Érdekesség, hogy kezdetben a gyalogos és szekérforgalom mellett a hidat borító fakockákat a 2-3 állattal vontatott lóvasút koptatta. A hídból csak 1900-ban vezettek egy elágazást a Margitszigetre, egészen addig azt csónakkal voltak kénytelenek megközelíteni. Az utolsó lóvasút éppen itt üzemelt 1927-ig.

Sült Polaroid és a laposüveg esete

Ahogy járok-kelek a városban, gyakran látok kihagyhatatlan fotótémákat. Ez az árnyék is ilyen volt, rögtön tudtam hogy Polaroidra kívánkozik. Az egyetlen gondot az időjárás jelentette, ahogy azt már egy korábbi postban is írtam, nem szereti a Polaroid a szélsőséges hőmérsékletet. Ha túl hideg van, esélyes hogy kontraszttalan képek születnek eltolódott színekkel. Különböző videókban és cikkekben azt ajánlják a nálam tapasztaltabbak, hogy melegítsük fel az elkészült fotót rögtön ahogy az kijön a gépből, így jó lesz a minősége. Hosszas elmélkedés után rájöttem a legoptimálisabb megoldásra egy laposüveg képében, ami a formája miatt pont passzol a Polához és feltöltve némi forró vízzel a megfelelő hőmérséklet is adva lesz. Sikerült is egyet kölcsönkérnem, vízforralóban vizet forraltam, laposüvegbe beletöltöttem, kezet sikeresen leforráztam. A tűzforró üveget egy ruhával körbetekertem, így legalább tartotta a hőt. Exponálás után az elkészült fotót képpel lefelé szorosan a laposüveghez helyeztem, hogy felmelegedjen. Amikor pár perc múlva megnéztem, feltűnt hogy a hátlapja kezd érdekes alakzatokat produkálni. Időközben annyira felforrósodott az üveg környéke, hogy legalább 40 fokosra tippeltem, ha nem több. Kezdett megsülni a fotóm. Nem is mertem órákig megnézni, aztán este végre elővettem a képet, félve felfordítottam és legnagyobb meglepetésemre gyönyörű lett. Sőt, az eddigi  legkontrasztosabb képeim közé tartozik...

Hősök tere és környéke 4. rész: Vajdahunyad váráról röviden

Elvarázsolt, mesebeli helyszín a Széchenyi-szigeten álló Vajdahunyad vára, amiről a későbbiekben tervezek egy hosszabb képsorozatot. Az eredeti vár, amiről mintázták, Erdélyben található, a budapesti másolatot a honfoglalás ezredik évfordulójára tervezett ünnepségre és kiállításra építették. Az építés egyik feltétele az volt, hogy az országban található összes építési stílusnak meg kell jelennie rajta.

Hősök tere és környéke 3. rész: 56-os emlékmű

A Felvonulási téren az 56-os emlékmű a fotósok egyik kedvenc témája. Több mint 2000 vasoszlopból áll, ami a tömeget szimbolizálja és rozsdás, valamint rozsdamentes acélból áll össze. Alakja egy egyenlő szárú háromszöget zár be. Folyt. köv.

Hősök tere és környéke 2. rész : Műjégpálya

A Műjégpálya anno a Pesti Korcsolyázó Egylet közbenjárására nyitotta meg kapuit 1870-ben. Kezdetben csak egy kis faház állt a pálya mellett, aminek építési költségét a társaság állta. A későbbiekben ezt váltotta fel a Lechner Ödön által tervezett épület. Hatalmas sikert aratott a kezdeményezés és élénk társasági élet folyt a falak között. A fiatalok korcsolyáztak, a szülők és gardedámok ezalatt a nagyteremben várakoztak, a jó hangulatról pedig zenekar gondoskodott. Rendeztek itt jeges télapó ünnepségeket és jelmezes jégbálokat is.

A Hősök tere és környéke 1. rész

Még a nagy havazás előtt, elnéztem a Hősök terére és környékére egy fotózás erejéig. Sajnos csak a töredékét tudtam megfotózni annak, amit szerettem volna a korai sötétedés miatt, de azért így is született néhány érdekesebb kép. Szokásomtól eltérően ezúttal vakut is használtam néha, a fenti képen ennek köszönhető a tábla erőteljesen kék színe.

A mai Hősök terén az 1800-as évek végén még csak egy hévízes díszkút állt lépcsősorral és terasszal, amit Ybl Miklós tervezett. Ezt elbontották és megkezdték az új tér építését, ami teljesen 1910-re készült el.

Bizonyos időszakokban meglehetősen másképp nézett ki, mint manapság. A szoborsorban például a magyar királyok között álltak a Habsburg uralkodóház szobrai, amiket később aztán eltávolítottak. Korabeli fényképeken látszik, hogy az 1920-as években a tér közepén növények, fák és szökőkút állt, nyoma sem volt a betonrengetegnek. Az is megesett, hogy az egész teret vörös drapériával vonták be május elsejére, meglehetősen furán nézhetett ki. Folyt. köv.

Pillanatkép - Buszmegálló árnyéka

...fekete-fehérben

...Szabadság híd színesben és ...

Az 1896-ban elkészült hidat anno Ferenc Józsefről nevezték el, aki saját kezűleg segédkezett az utolsó szegecs beverésénél. Ez lett a város legrövidebb hídja, de az egyik legszebb is. A történelem viharai sajnos ezt a hidat is lerombolták, de szerencsére újjáépítették, méghozzá úgy, hogy az egyes részeket a Duna parton összerakták, majd ezeket egyben beemelték és a helyükre illesztették.

Az új híd új nevet is kapott, ekkortól hívjuk Szabadság hídnak. Kék színű volt jódarabig, a 80-as években festették vissza az eredeti, zöld színre.

Folyt. köv.

A Fővám tér és a ...

Dacolva a sarkvidéki hideggel, a héten a Fővám téren és környékén jártam, hogy kihasználva a napsütést készítsek néhány képet. Fotózás még nem amortizált így le, a kedvezőtlen időjárás mellett brutál szmog is nehezítette a dolgomat.

Viszont a Fővám tér szép, a felújított részek még nincsenek leélve, tökéletes helyszín a fotózásra, ahogy ezt az ott tartózkodó fotósok nagy száma is jelezte.

 

Az 1800-as években Só tér volt a terület neve, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy itt állt a Sóhivatal és raktár épülete. A régi Sóházat felújították és jelenleg a Corvinus Egyetem informatikai tanszékének ad helyet. Jelenleg a tér egyik emblematikus pontja a Vásárcsarnok. A Pecz Samu által tervezett piac feltűnő része a színes Zsolnay cserepekből álló tető, amit a képen pont nem látni de sebaj.

A Szabadság hidat 1894-ben kezdték el építeni. Folyt. köv.

Szabadstrand

Hamar a város egyik legnépszerűbb pontjává vált a viszonylag frissen felújított tér és a szabadstrandként funkcionáló interaktív szökőkút. Finoman fogalmazva nem tartom túl higénikusnak a szökőkutakban való fürdőzés, viszont amennyire én tudom, ez Budapest egyetlen olyan kútja, ahol úgy oldották meg a vízcserét ahogy a strandokon, így nyugodtan bele lehet szaladni a vízsugarakba egy-egy forró nyári napon.

Pillanatkép - minimál

Facebook ERROR

Nem szeretem a közösségi oldalakat és a jelek szerint nem is értek túlzottan hozzájuk, mivel feltűnt hogy rosszul csináltam meg a blog facebook csatlakozását. A checkmybudapest oldala újra elkészült, ezúttal remélhetőleg működni is fog, viszont sajnos az eddigi like-ok elvesztek. Tehát aki szeretné a facebookon megkapni az új postokat, az nyomja meg újra a "tetszik" gombot jobb oldalt vagy keresse a facebookon  a "Checkmybudapest Blog"-ot.

Vigadó, Goldie és a romantikus építészet

A korzós fotóséta során a Vigadóhoz is elnéztem. Kellemes emlékeim vannak az épületről, még 2002-ben, a hőskorban belülről is volt szerencsém megnézni egy parti keretein belül, ahol maga Goldie szolgáltatta a zenét. Ritka az ilyen illusztris helyszín és ha jól emlékszem, még a belépőjegy is aranyozott volt .

A romantikus stílusú épület érdekes, keleties motívumokkal van díszitve. Az árkádok felett, az oszlopokon lévő szobrok a zenét és táncot szimbolizálják.1865-ben volt az ünnepélyes megnyitó és azóta is rendezvények helyszíne.

Analóg Lánchíd

Nehogy a blog Lánchídas kép nélkül maradjon....Ezúttal filmes géppel készült a kép, még a nyáron.

Duna korzó folyt.

A Duna korzó környéke már az 1800-as években is kávéházak és fogadók, szállodák helyszíne volt, élénk társadalmi élet színtere.

A Duna partot 1865-ben töltötték fel, főleg pénzügyi okokból. Ekkor épültek meg a kőből készült partfalak is. Ezt az új rakpartot kétszintesre tervezték. Az alsó szinten kikötők és a kereskedő hajók számára raktárak kaptak helyet, a felső szinten pedig a sétány húzódott, ami mellett gyorsan szaporodtak az új és elegáns bérházak, paloták. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy elképzeljük, hogyan sétáltak itt anno a cilinderes, sétapálcás urak és a napernyős hölgyek. Az egyszemélyes padokon,az úgynevezett Buchwald székeken pihenhettek, ezek szerencsére még ma is léteznek. Nevüket üzemeltetőjükről kapták, aki szigorúan 20 fillért szedett be a használatukért.

Cím nélkül

A napsütést kihasználva hosszan mászkáltam a városban, érdekes témák után kutatva. Végre nem fagyott hozzá a kezem a géphez, így sikerült nagyjából száz fotót készítenem, amit majd aztán leredukálok kábé húszra.A kép a Duna korzón készült, folyt. köv.