Klotild és Matild, az ikerpaloták

A hétvégén lépcsőház szafarin vettem részt, melyet Réka szervezett és akinek már régóta figyelemmel kísérem a remek fotóit. Ennek keretében látogattunk el a Klotild  palotákhoz és az egyik épületnek, melyet a köznyelv Matild palotaként emleget, a belsejét is felfedeztük. A házak építése Habsburg Klotild főhercegné nevéhez fűződik, aki ekkoriban József főherceg felesége volt és a megbízást Korb Flóris és Giergl Kálmán építészeknek adta. 

 A historizáló stílusú épületeken feltűnőek a tornyok, melyeknek a legteteje a főhercegi koronát formázza meg. Az építészetben a tornyok sokáig a gazdagság és hatalom jelképeként jelentek meg, az hiszem ez a jelzés itt is jól sikerült. A két palota azért lett egyforma, mivel azt a hatást szerették volna elérni, hogy az utazó úgy érezze, mintha egy kapun kelt volna keresztül. Ekkoriban még a régi Erzsébet híd szolgáltatta a paloták hátterét, amit leginkább a mai Szabadság hídhoz tudnék hasonlítani. Igazán impozáns látvány lehetett ez így együtt, autók, buszok és tömeg nélkül. De lépjünk be Klotild II.-be, ahol ha éppen süt a nap, a kovácsoltvas kapura eső sugarak ilyen árnyékokat rajzolnak a falra:

Egy impozáns és gazdagon díszített főlépcsővel találjuk szembe magunkat, felfelé nézve pedig ez a látvány fogad:

Rengeteg faragott szegély mindenfelé:

És végül a lépcsőház:

Az egyik ikerben jelenleg irodák vannak, a másik pedig hamarosan nyit Buddha bárként és szállodaként. Furcsa látvány lesz az óriási buddha szobor egy ilyen épületben, de legalább gyönyörűen fel lett újítva és újra régi pompájában ragyoghat.

Pillanatkép - Római part

Budapest100 - 2. rész

Idén nagyjából 50-60 körül volt a nyitott házak száma és persze most sem tudtam végigjárni mindet, pedig nagyon próbálkoztam. Imádtam kószálni a városban, egyik házból be a másikból ki egy fényképező társaságában.

 Bár mindegyik ház nagyon szép volt, kettő kiemelkedett a többi közül. Az egyik kedvencem a rózsaszín lépcsőház, ahol a legapróbb részletet is kidolgozták, a lépcsőfokok ívétől kezdve minden különleges és az egész lépcsőháznak volt valami habostorta jellege.

 

A másik abszolút kedvenc egy Belgrád rakparton álló épület volt, ahol az Építész Klubnak hála vezetéssel felmehettünk a ház padlására, majd egy kedves hölgynek köszönhetően megnézhettünk egy nagy alapterületű, stukkó díszítéses polgári lakást és kaptunk érdekes történeteket egykori életművész táncosnőkről és arról, milyen is egy ilyen házban élni.

Belgrád rakpart, padlás

Budapest100 - fotónapló - 1. rész

 A Budapest100 elnevezésű rendezvény óriási ötlet, a lényege, hogy minden évben 1 hétvégére megnyílnak a 100 éves házak zárva tartott ajtajai és végre betekintést nyerhetünk az addig csak kívülről csodált épületek belsejébe is. Erre az alkalomra sok helyen szakszerű vezetéssel, programokkal is készültek.

Tavaly került először megrendezésre az esemény, imádtam minden percét és nagyon vártam a folytatást. Rengeteg fotó készült, hiszen volt bőven téma, egy-egy lépcsőházban gyakran egészen elképesztő látvány fogadott. Aminek külön örültem, hogy idén nagyon sok korombeli, vagy még fiatalabb érdeklődő volt. Ezen a héten több részletben lesznek feltöltve a képek és az élménybeszámolók, többek között rózsaszín lépcsőkről, félhomályos padlásokról és rengeteg érdekes részletről.

Pillanatkép - Citadella árnyai

 

A száz éves fakockák nyomában: szegény Unger ház

Az Operaházas postban már írtam a régi fakockával borított utakról, amik anno Budapesten jellemző útburkolatok voltak, azonban mára alig fellelhetőek. Én az Opera mellett csak egy helyen találtam rá, ez a hely pedig nem más mint az Unger ház. Ha elindulunk az Astorián lévő Mc'Donalds elöl a Kálvin tér irányába, pár perc után már meg is látjuk az épület jellegzetes griff madár díszítését.

Belépve a boltíves átjáróba érünk, ami a belső udvarra vezet.

Sajnos a ház teljesen romos, elhanyagolt állapotban van, de még így is látszik rajta az egykori dicsőség nyoma. A kapu szerencsére nyitva, jelenleg passzázsként funkcionál, valamint magánlakásoknak és üzleteknek ad helyet.

Nem volt ez mindig így, a romantikus stílusú épületet Ybl Miklós tervezte egy gazdag kovácsmester család tagjának, Unger Henriknek a  megrendelésére. Az átadásra 1852-ben került sor.

Az itteni fakockák különböznek az Operaház előttitől, jóval nagyobbak.
A lépcsőháznak is elég elvarázsolt hangulata van.

Végül az épület hátulja, ahová az átjáró kivezet, itt már nem alkalmazták a griffes díszítést.

Polaroid és csillagászat

 

Szeretem ezt a Polaroid képet, ha ránézek, akkor mindig az űrutazásra asszociálok róla. Amúgy a Müpa parkjában készült, a csigavonalú kilátót ábrázolja. Csak mostanában tudtam meg, hogy ezt az épületet némiképp leegyszerűsített formában a titokzatos ősi sumér templomokról mintázták, amik csillagászati célokat is szolgáltak. 

Biztosítószékház, kávézó, iskola, vagyis a Balettintézet

Balettintézet

Tudtátok, hogy az Operával szemben található, sajnos már régóta lezárt Balettintézetet és az Iparművészeti Múzeumot egyaránt Lechner Ödön tervezte? 

A Balettintézet eredetileg a MÁV Nyugdíjintézet székháza volt és már annak idején is csodálatot váltott ki az emberekből, akkoriban épp divatjamúltnak számítottak a reneszánsz formák, mégis rajongtak érte a kortárs építészek. Lechner nem sokkal korábban járt Franciaországban és valószínűleg ez adta az inspirációt. A három szintes épületben luxuslakások, valamint a félköríves árkádok alatt és az épület meglehetősen nagy területén kávéház működött. Olyan hírességek üldögéltek az asztaloknál, mint például Szinyei Merse Pál festő, de sok művész és műkedvelő járt át ide az Operaházból is. Egyik palotából ki, másikba be, nem rossz.... A kávéház neve Reitter kávézó volt, de a köznyelv csak Drechsler palotaként emlegette az épületet, a kávézó vezetője, Drechsler Károly után. A későbbiekben étteremként, majd balett iskolaként és artista képzőként működött.

Balettintézet

Kiállítás ajánló - Polaroid 65 - Magyar Fotográfiai Múzeum

Rendhagyó módon a mai post egyben program ajánló is. A Polaroid technika idén ünnepli 65. szülinapját, ezt megünnepelendő a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban nyílik egy általam már nagyon várt kiállítás. Sok izgalmas polaroid kép lesz megtekinthető és néhány fotóval én is képviseltetem magam, várunk minden kedves érdeklődőt! :)

Szfinxek, száz éves fakockák: Operaház

 Az Andrássy úton jártam és ha már itt voltam, készítettem gyorsan néhány képet az Operaházról. Az Ybl Miklós által tervezett neoreneszánsz stílusú Opera építését 1875-ben kezdték meg és kerek kilenc évig dolgoztak rajta. Az enyhén botrányosra sikeredett megnyitón maga Ferenc József császár is jelen volt és a városi legenda szerint dühösen távozott, mert a pesti Operaház még a bécsinél is szebbnek találtatott. Az előadás a Bánk Bán nyitányával kezdődött és akkoriban csak az arisztokrácia vehetett részt rajta. Az épület előtt összegyűlt tömeg azonban annyira kíváncsi volt, hogy áttörte a felállított kordont és elfoglalta az előcsarnokot, végül azonban sikerült őket visszaterelni az utcára. Később már a pénzügyi élet jelesebb szereplői is részt vehettek az előadásokon, de az ennél alacsonyabb rangúak még nagyon sokáig nem csodálhatták meg az épület belsejét.

Ha szembeállunk az Operával, az egyik első dolog, ami feltűnik, az a carrarai márványból faragott egyiptomi szfinx,  valamint a főbejárat mellett Liszt és Erkel Ferenc nagyméretű szobra. 

 Bár számtalanszor végiggyalogoltam már a főbejárat 3-as boltíve alatt, valahogy mégsem esett le hogy a lejtős oldalsó bejáratok régebben a kocsifelhajtó funkcióját töltötték be, így az érkező vendégek a lovaskocsiból kilépve egyenesen az épületbe sétálhattak be. Sok helyen olvastam már, hogy anno fakockák szolgáltatták az utak borításait (pl. Margit hídon is), mivel ezek megkímélték a lovak patáit és kevésbé zajosan haladtak rajtuk a lovaskocsik. Ezeket aztán mindenhol kőkockákra cserélték, viszont a héten két helyen is ráleltem ezekre a régi útelemekre és az egyik hely pontosan az Opera főbejáratának az ajtaja előtti rész.

 Ha pedig felfelé nézünk, ezt látjuk:

 Vasárnaponként látogatható az épület, 900 Ft a belépő és ezért idegenvezetés is jár, érdemes megnézni.

Pillanatkép

Kitekintő - Gödöllői Királyi Kastély előzetes

Új rovat indul Kitekintő néven, amiben időnként a fővárostól távolabbi, belföldi vagy akár külföldi helyeket is be szeretnék mutatni, gyakran összehasonlításként. Első szereplőnk a Grassalkovich kastély, ahol egy fotópályázat keretében volt szerencsém belülről is fotózni.

 Mindenképpen kihívás volt, mivel mi, fotósok csak a frissen felújított szárnyba mehettünk be, ahol még nem volt semmilyen berendezés, gyakorlatilag az üres falakból kellett kihozni valami izgalmasat. Mégis, még ilyen üres állapotban is gyönyörű volt az épület és volt annak valami varázsa, hogy szabadon kószálhattunk a falak között, még a turisták első rohama előtt. Bár a pályázatot nem nyertem meg, mégis nagyon szép emlék maradt a fotózás.

Sokszor jártam már a kastélyban és ajánlom mindenkinek a megtekintését, mert hatalmas, meglepően gyönyörű és egy óriási kastélypark tartozik hozzá. Hamarosan lesz egy hosszabb post is a blogon, frissebb képekkel és a kastély történetével.

Pillanatkép - Pesti árnyak

Lóváltó állomások, kürtök... vagyis megérkezett a Posta!

 Jártamban-keltemben annyi postaládát fotóztam már, hogy ideje volt erről is egy post. Főleg, hogy a Posta története kifejezetten érdekes.
Anno a magyar királyság területén hírnökök látták el a postás szerepét és persze alkalmazásuk a nemesek és gazdagok kiváltsága volt. A köznép ekkoriban csak a kereskedőkre, vándorokra bízhatta üzeneteit, ami nem volt épp a legmegbízhatóbb megoldás A futárok nem örvendtek túl nagy népszerűségnek, mivel útjuk során szükségük volt váltó lóra, amit gyakorlatilag szabadon eltulajdoníthattak bárkitől. Éppen ezért I. László például már törvénybe foglalta, hogy aki a követet ezért megveri, annak pénzbüntetést kell fizetnie. Ahogy egyre több lett az üzenet, az utak mentén már lóváltó állomásokat építettek..

A Habsburg uralkodás idején indultak útnak az első postakocsik. Fontos eszköz volt a postakürt, ami arra szolgált, hogy a rossz minőségű úton közlekedők minél előbb kitérjenek a postáslegény útjából, hogy az a lehető leggyorsabban haladhasson. Persze már akkoriban is voltak élelmes magánszemélyek, akik alkalmazták a kürt használatát, pedig az meg volt nekik tiltva.1817-ben helyezték ki az első postaládákat  a postákon, amik nevüket a latin posta statio, azaz a "kihelyezett állomás"-ról kapták. Színük ekkor még a monarchia miatt sárga volt, csak a későbbiekben váltottak a pirosra.

 A fejlődés megállíthatatlan volt, az 1847-es évben már 4 milliós levélforgalmat bonyolítottak a posták. Az első postabélyeg tervezésére Than Mór festőművészt kérték fel. Egyre több hivatal épült, amik meglehetősen máshogy néztek ki mint a maiak, közös jellemzőjük volt a tágas udvar, mivel szükség volt helyre a lovak és postakocsik számára. 1886-ban 157 postaláda volt fellelhető a városban, csaknem hetven évvel később pedig ennek a sokszorosa, 1920 darab levélszekrény létezett. Sajnos ma már kevés eredeti, két lábon álló piros postaláda fedezhető fel a városban, főleg a turisták által frekventált helyeken maradtak meg.

Erzsébet híd újratöltve

 Annyit nézegettem a WeLoveErzsébethíd facebook oldalán a képeket, hogy kedvet kaptam újra postolni néhány fotót a hídról. Van bőven miből válogatni szerencsére.