Kulturális Örökségnapok: Benczúr ház, vagyis az új Postamúzeum

Ismét eljött az év egyik legjobban várt programja, a Kulturális Örökségnapok. Ezen a két napos rendezvényen olyan épületekbe, közintézményekbe is be lehet jutni, amik egyébként zárva vannak a nagyközönség elöl. Rengeteg jobbnál jobb program várt mindenkit a fővárosban és vidéken egyaránt, én Budapest határain belül válogattam.Egyik úti célom a hatodik kerületi, Marmorek Oszkár által tervezett, három szintes Benczúr ház volt, vagyis az egykori Egyedi palota, mely hamarosan a Postamúzeumnak fog helyet adni. Az épület nagyon jó kezekben van, gyönyörűen felújították és egy nagyon érdekes, információban gazdag idegenvezetésben volt részünk az igazgató, Szilágyi Maya által.

Először a hatalmas, szabadtéri színpaddal is rendelkező udvart néztük meg. Az Egyedi családnak híres ménese volt, erre utal a híres versenyló, Kincsem unokájának itt álló emlékoszlopa is.

A ház alagsora anno istállóként és kiszolgálóhelyiségként funkcionált, az első emelet volt a lakótér, a második pedig az iroda. 

Az egész épületet átlengi az elegancia és a finoman kidolgozott, tökéletes részletek. 

Az első emeleti díszterem ideális rendezvények, koncertek megtartására. Az ajtó felett egy apró, hófehér erkély várja a látogatóit.

A selyemtapétás, aranyszegélyes termekből nem hiányozhatott a díszes ülőgarnitúra és a kristálycsillár.

A fehér szalonban, ami egykor a hölgyszoba volt, a mesebeli hangulatra ráerősített az unikornist ábrázoló gobelin is, ami Nagy Judit munkája.

Ebben a nagyon szerethető, gyönyörű épületben étterem is fog üzemelni és a múzeum mellett különböző tanfolyamokkal, kiállításokkal és újdonságokkal is várja látogatóit. A Postamúzeum megnyitója  október 9.-én, a postai világnapon lesz, érdemes eljönni!

Lépcsőház 1 percben

Gyakran a legváratlanabb helyeken botlok bele az érdekes témákba. Amikor ez a kép készült, éppen a 7-es  megállójában várakoztam és mivel a busz pont az orrom előtt ment el, úgy döntöttem  keresek valami fotózni valót arra a pár percre. Feltűnt hogy a hátam mögött van egy nyitott lépcsőház tele üzletekkel, valamiért soha nem mentem még be ide, hát most pótoltam a lemaradást. Szinte biztos voltam benne hogy egy teljesen minimalista, lebetonozott udvart látok majd, erre ez a látvány fogadott... A szoborból kettő is áll egy lépcső két szélén, sajnos már nagyon megviseltek, de így is szépek, a boltíves emeletek pedig egy mediterrán palota hangulatát idézik. Sajnos az igazsághoz hozzátartozik, hogy a legoptimálisabb szögből készült a kép, amúgy ez az épület is pocsék állapotban van, nagyon kár érte.

BKV hajóval a város...

A városnéző vs BKV hajó versenyben egyértelműen az utóbbi lett a myertes. Már maga a hajó is pozitív csalódás volt, az elképzelt bkv jelleg helyett egy teljesen jól kinéző, nyitott, emeletes hajó közeledett felénk. Belépve a hajó gyomrába a kissé zavarodottan álldogáló ellenőrökbe botlottunk, majd innen a lépcsőn azonnal az emeleti rész felé vettük az irányt.

Egészen a Kopaszi-gátig utaztunk, hát az biztos hogy nem egy gyors járat viszont ez eltöltött idő nagyon kellemes volt. Persze azért itt is adódott néhány negatívum, például kevés az ülőhely, a padlón kijött a burkolat a lábam alatt és a büfé rádiójából szóló diszkózene időnként az agyamra ment, a Gellért téri megállóban pedig műanyag szeméttel teli hordaléksziget látványa fogadott:

Mégis sokkal jobban éreztem magam itt mint a hivatalos sétahajón. Nagyon hiánypótló ez a kezdeményezés és nagyon szerethető is, reméljük sokáig fog működni. Azt külön értékeltem, hogy nagyon kedves volt a személyzet, mindenkinek lelkesen segítettek a ki és beszállásnál. Hétvégi programként is tökéletes a hajókázás, használjátok ki amíg még jó idő van, a város a Duna közepéről nézve is gyönyörű!

A város hajó perspektívából 1. rész

 

Ismét turistásat játszottam és ezúttal sétahajókázáson vettem részt. A képek még a bkv hajójáratának elindulása előtt készültek, a normál dunai sétahajójáraton. A Duna szép, az időjárás tökéletes és ez egy jó alkalom arra, hogy teljesen más oldaláról lássuk a várost.

 

 

Az akciós jegy került 900 Ft-ba, ezért nagyjából egy órát tölthettünk a hajón, ami tett egy nagy kört a Margit-sziget és a Lágymányosi híd között. Ami tetszett, hogy a hajó nyitott és kényelmes hosszú padokon lehet leülni. Az viszont elég lehangoló volt, hogy a személyzet láthatóan szörnyen unja a munkáját, ráadásul mindenkit egyenként végigkérdeztek, hogy ki az aki külföldi és teljes árú a jegye, mert csak annak osztottak egy doboz üdítőt, ez ebben a formában egy nagyon pocsék megoldás volt.

A parton épp filmforgatás zajlott, Bruce-t nem láttuk cserébe viszont egy helikopter elég közel jött hozzánk.

Lépcsőház a József körúton

Egyik nap a József körúton volt dolgom és menet közben feltűnt, hogy a bennük lévő üzletek miatt egész sok háznak van nyitott lépcsőháza. Akkor határoztam el, hogy mindenképpen visszajövök egy fényképezőgéppel, biztosan lesz valami érdekes téma. Nem is csalódtam, sőt...Bármilyen leromlott állapotban vannak ezek az épületek, még így is meseszerű lépcsőházakkal és udvarokkal rendelkeznek.

Sajnos magáról a fotózott épületről nem sikerült kiderítenem semmilyen információt, pedig nagyon érdekelne  a története. Helyenként elég érdekes képet mutat, ahogy a lakók belakták és saját ízlésükre próbálták formálni az udvart, a különbözőbb fura részletekre lehet bukkani.

 

Lágymányosi híd

Ez a modern híd volt az első olyan híd, ami nem személyről hanem földrajzi elhelyezkedésről kapta nevét. Nem is maradt ez így, nemrég átkeresztelték Rákóczi hídra. Nem mondható rá hogy különösebben szép lenne, mégis érdekes és a amióta megépült a Müpa és környéke, azóta kifejezetten harmonizál a környezettel.

Építését 1995-ben fejezték be, tervezője Sigrai Tibor volt. Az acélszerkezetes építmény leghangsúlyosabb része a pontosan 5 darab égővörös villanypózna.

Anker-köz

A naplemente színű Anker-köz stílusában és hangulatában teljesen elüt a környező utcáktól, sőt, az egész várostól. Külön pozitívum, hogy néhány méterre a főúttól itt viszonylagos csend és nyugalom van, mivel szerencsére lezárták a területet az autóforgalom elől.

Anno az Anker-házban működő biztosító társaság szerette volna, ha egy üveg fedelű passzázs épül, ahol üzleteket nyithatnak. Alpár Ignác végül a tető elhagyásával ezt a nyitott verziót építette meg. 

Kezdetben az átjáró két vége kapuval volt lezárva és a biztosító magántulajdona volt, csak a későbbiekben lett közterület. Az utca kezd egyre divatosabb helynek számítani, itt működik az Anker klub és nemrég nyitott a Retrock ruhabolt, ami magyar tervezők munkáit árulja. De a legizgalmasabb üzlet a Bolhapalota, ami gyakorlatilag egy régiségbolt és bolhapiac keresztezése.

Anker-ház

Az utóbbi hónapokban pontosan nyolcszor mentem el az Anker-házhoz hogy megfotózzam és egyszer sem voltam igazán elégedett az eredménnyel. Nehéz egy ennyire tökéletes épületet úgy megörökíteni, hogy a kép visszaadja a látványt. Az egykori osztrák biztosítótársaság épülete nem véletlenül a város egyik jelképe.

A palotát Alpár Ignác tervezte és bár nevét a biztosító társaságról kapta, az "anker" szó horgonyt is jelent és anno a timpanonon volt is egy ilyen faragvány.

A tornyok műteremként is üzemeltek és annyi biztos, hogy jelenleg az egyikben lakás van, tetőkerttel. Erről került is fel néhány kép az internetre, érdemes megnézni: http://epiteszforum.hu/imagelist/gallery&nid=8061&img_id=38479

A két oldalsó bejárat közül az egyik részen jelenleg valamit nagyon tataroznak, a fekete gránitkapun belépve pedig egy meglepően egyszerű, szögletes lépcsőház fogadott. Folyt. köv az Anker közzel....

Beszámoló: Vans X Dirty 13 kiállítás megnyitó

Kiállítás megnyitón jártam a Telepen, ahol 13 designer alkotta újra a Vans hófehér cipőt, amik majd aztán egy facebookos árverés keretében megvásárolhatóak lesznek.

A tömeg óriási volt, a hőség pedig afrikai, ennek ellenére igazán jó hangulatú volt az esemény. A cipők jól sikerültek, személyes kedvenc az aranyhal design és az uv cipő, tessék megnézni őket, július 12-ig láthatóak az emeleti kiállító térben.

 

A budai várnegyed kevésbé ismert részei: ez meg mi?

Mindössze néhány méterre a Levéltártól, ebbe az egészen furcsa épületbe botlottam. Hiába jártam körbe, sehol egy tábla ami utalna a funkciójára. Első ránézésre egy űrbázisra hasonlít, egyes vélemények szerint az Elektromos Műveknek az épülete, de gyakorlatilag semmit nem sikerült kiderítenem. Úgyhogy aki tud róla valami, ne tartsa magában az infót és ossza meg kommentben!
Annak ellenére, hogy sehogy sem illik a várnegyed környezetébe, mégis jól néz ki a maga furcsaságában, szerintetek?

Budai várnegyed, a legszebb - 2. rész

A budai várnegyedben tett séták felérnek egy nyaralással, annyira más és nyugisabb itt a hangulat mint a város többi részén.  Feltéve persze ha nem futunk bele valamilyen rendezvénybe és nem lepik el épp ronda bódésorok a tereket, mint mostanában oly sokszor.

Persze nem volt mindig ilyen idilli a hangulat, a  történelem során számtalanszor lerombolták majd újjáépítették a helyet. Kezdetben a gótika, majd Mátyás király ideje alatt a reneszánsz volt népszerű,  a törökök kiűzését követően pedig barokk stílusban zajlott az újjáépítés. Az utcák macskakövei alatt hosszú barlangrendszer húzódik, aminek egy része megtekinthető a Sziklakórházban.

Szerencsére a legtöbb zárt udvarban még fellelhetőek a falban kialakított ülőfülkék, szökőkutak, szobrok és a lovak kikötésének eszközei, sőt, az egyik épületben a padlóburkolatra tekintve rábukkantam kedvenc százéves fakockáimra.